Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-728

728. országos ülés 1901. szeptember 4-én, szerdán. 31 Szó van Rákóczy kardjáról, a melyet az orosz czár a magyarnak ajándékozott vissza, szó van itt a Korvinákról, a melyeket a török szultán a magyarnak ajándékozott ós azt nem az osztrák, hanem a magyar nemzet köszönte meg. Ily körülmények között semmi értelme sincs annak, hogy azokat tőlünk eltulajdonítsák (Igaz!) és ezzel ezt az úgyis szegény országot még e tekintetben is szegényebbé tegyék. Üdvözölni lehet Budapest főváros vezetőségének és polgárságának azon hazafias mozgalmát, (Éljenzés a szélső haloldalon.) a melyet e kérdésben megindított. A hírlapokban azt olvastam, hogy felkérték volna az igen tisztelt miniszterelnök urat, hogy e kérdésben járjon el Bécsben. Állítólag- azon választ nyerték volna tőle, hogy nem jár közbe, mert úgy is hiábavaló volna. Szeretem hinni, hogy ez nem így van, sőt azt hiszem, hogy talán már a saját, valamint a többség hazafias érzése folytán is ösztökélve, megtette a miniszterelnök rír a kellő lépéseket ós ha a csehek, a kik mindenben, de hűségben nem versenyezhetnek velünk, (Úgy van!) ha kéretlenül vissza kapták a műkincseiket, miért ne lehessünk mi is azon szerencsés helyzetben, hogy ha kérjük, meg is kapjuk azokat. Én tehát azon meggyőződósben élek, hogy ha interpelláczióm, a mit nem akarnók hinni, nem vezetne eredményre, ez esetben az ország törvényhatóságai fogják megoldani a kérdést az által, hogy esetleg a Felséghez mennek ós én megvagyok győződve, hogy koronás királyunk meg teszi azt szent István koronája alattvalóinak, a mit a Giskra-nemzedéknek kéretlenül is megtett ós visszaadja nekünk kincseinket. Ily körülmények között bátor vagyok az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : »Interpelláczió a, miniszterelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak a Budapest főváros részéről tett azon mozgalomról, mely a Imzai régészeti és műtörténelmi emlékeknek Bécsből leendő visszaszerzését czélozza ? 2. Való-e a hírlapok azon közleménye. mely szerint a miniszterelnök úr Budapest kérelmét megtagadta ós visszautasította? 3. Mivel indokolj miniszterelnök úr e hazafiatlannak látszó eljárását ?« Tiszteletteljesen választ kérek az igen tisztelt miniszterelnök úrtól. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő úr azt kérdi tőlem — egyébiránt most olvasta fel — van-e tudomásom arról a mozgalomról, a mely abban az irányban folyik, hogy a Bécsben levő régészeti ós műtörténelmi emlékek visszaszereztessenek ; hogy való-e a hírlapoknak az az állítása, hogy én ezt a kórelmet megtagadtam és visszautasítottam; s mivel indokolom ezt az eljárást, a rneryet a képviselő úr hazafiatlannak jelez, habár hozzá tette, hogy hazafiatlannak »látszó« eljárás, de ezt a >látszó« szót itten seholsem látom? Kérem, t. képviselő úr — csak szerény kórós az egész — azt a • hazafiatlan« jelzőt csak nagyon meggondolva kell használni, még a »látszó« szónak az enyhítő hozzátételével is, a mi azonban az írásból kimaradt. Hisz nagyon zokon venné a képviselő úr is, ha azt a feltevést imputálnám neki, hogy valamely dologban hazafiatlanúl járt el. Nem szokásom, nem tettem eddig, ezután se fogom tenni, de nagyon kérem, hogy méltóztassék velem szemben is kegyesen elállni ennek a szónak használatától. (Helyeslés.) A mi a dolgot magát illeti, én valóban nem tudok ebben a.perczben visszaemlékezni arra, — pedig az emlékezetem nem éppen a legrosszabb — hogy valami ilyen irányban lépések történtek volna a főváros részéről, de a választ megadom, mert hiszen csak pár napig, nem is tudjuk meddig tart az ülések sora, A t. képviselő úr azonban talán megelégszik, ha azt mondom, hogy utána fogok nézni, miben áll a dolog és utána fogok járni ennek a mozgalomnak, hogy milyen formákat öltött, jött-e hozzám ilyen kérés. Arra emlékszem, hogy van valami ilyen kérvény, de hogy ki részéről, nem tudnám megmondani. Arra azonban pozitive emlékszem, hogy azt a választ, a melyet a t. képviselő úr állít, nem adtam, hogy tudniillik úgyis hiába való volna. Ilyenforma választ nem adtam ós nem is adok soha. De itt olyan dolgoki-ól van szó, a melyek tulajdont képeznek, ezért nem olyan egyszerű ez a kérdés. Nem akarok most érdemileg nyilatkozni, de ez nem olyan egyszerű kérdés., mert hiszen a képviselő úr maga sem volt szíves részletezni, hogj- hol vannak, mi van, és honnan akarja visszaszerezni azokat az emlékeket. A visszaszerzés módja, a birtoklásnak mostani jogezíme mind olyan kérdés, a melyet nagyon bőven meg kell vizsgálni. Olyan egyszerűen és olyan apodiktieze nem lehet a kérdésről nyilatkozni, a mint azt a képviselő úr tette. Én, ha mondanék valamit — eddig azt hiszem nem mondtam semmit — azt fognám mondani, hogy el fogok járni, a. mint azt helyesnek, törvényesnek, jogosnak ós adott viszonyok közt megengedhetőnek tartom. (Helyeslés.) Azt, hogy hiábavaló volna ez vagy az a lépés ebben az