Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.
Ülésnapok - 1896-728
728. országos ülés 1901. s csak így fogunk — ha nem is egyetérteni egymással — hanem mint lojálisán diskutáló felek a kérdés felállításában a tiszta objektivitás terén maradhatni. Miről van szó ? Arról, hogy a törvény által előirt módon történt elintézésről, a mely elintézés további érdemleges tárgyalásnak tárgyát nem képezheti, a ház tudomást vegyen. Hát akár iratnak, akár értesítésnek, akár okmánynak, akár jelentésnek, akár előterjesztésnek nevezzük, ón szívesen megmásítom azt a kifejezésemet, hogy irat; legyen előterjesztés vagy okmány; nevezzük annak, a kérdés az által nem változik; a kérdés csak az, hogy én azzal, hogy a képviselőháznak alkalmat adtam arra, hogy erre vonatkozólag tárgyalhasson, diszkussziót folytathasson : annak az alkotmányos felfogásomnak akartam kifejezést adni, (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) hogy minden irat, minden tény. a mely a koronának, vagy a kormánynak ténykedése, némely érdemleges, némely formális megbirálás szempontjából, ezen ház fóruma elé tartozik. Én egy messzemenő alkotmányos aggálynak, egy alkotmányos felfogásnak a maga teljében adtam kifejezést, a midőn azt mondtam, hogy igenis ennek a kérdésnek formai elintézése szempontjából nem akarom a kérdést a ház vitatkozása alól elvonni. A háznak joga van arra. Mire van joga? Megbírálni azt, hogy törvényes-e a kérdés. Ne gondolja Rátkaj' László képviselő úr ós nincsen igaza mikor azt mondja, hogy ón el akartam homályosítani ezt, vagy, hogy nem így akartam szubmittálni a képviselőház tárgyalása alá. hogy a törvényesség szempontjából hozzá szólhat-e. így akartam és ép azt akartam, a mit a képviselő úr maga kivánt, hogy vitassa meg a ház, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy törvényes-e, nem törvényes-e a döntés. Most már kérem ettől én nem is zárkózom el, és négy-öt napja van a képviselőháznak, hogy a felett tárgyalhasson. Senki sem mondhatja azt, hogy ón akármikép is össze akarom zsugorítani, vagy presszionálni akarom a képviselőháznak nyilatkozási jogát. A törvényesség szempontjából birálta a képviselő úr ós ezzel tényleg bizonyította azt. hogy én az ő felfogását e részben nem kontrovertálom ós megengedem, — nem konczessziót értek alatta, — megengedhetőnek tartom, admittálom ós egyetértek azzal, hogy a törvényesség az alaki kérdés szempontjából ezen egész kérdést a képviselőházban megvitatni nem lehet. Már most aztán más kérdés az, hogy ezen megbirálás micsoda konklúzióval végződik, hogy ezen megbirálás folytán áll-e, a mit a t. képviselő úr mond, hogy a törvényesség kellékeinek meg nem felel, vagy áll-e az, U: september 4-én, szerdán. 21 mit én mondok, hogy a törvényesség kellékeinek megfelel ez a tény, a melyről most van szó, tudniillik a koronának a quótáról való döntése. Én azt állítom, hogy megfelel és bele megyek a törvényesség kérdésének vizsgálatába. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867 : XH. törvényezikk mit mond ? Az mondja, hogy azon ügyek, a melyek Magyarország és Ausztria közt a pragmatika szankezió folytán közösek, egyezkedés útján történjék a megállapodás, a két állam, a két nemzet, mint szabad alkotmányos úton tárgyaljon. Ez az uralkodó eszme, ez az elv. Megtörtént erre vonatkozólag minden, hogy a törvénynek ez az intézkedése megvalósulhasson. Én felkértem ezen képviselőházat, hogy küldjön ki quótabizottságot, egy bizottságot, a mely a kérdést egyezinényüeg igyekezzék Ausztriával tisztába hozni: az osztrák kormány hasonlót tett. Mindkét bizottság tárgyalt. A két bizottság megegyezésre is jutott. A két bizottság közös megegyezése törvényjavaslat alakjában úgy, a mint a, törvény előírja a két kormány részéről a két állam törvényhozása elé terjesztetett azzal a kéréssel: tárgyaljátok már most ti országgyűlés azt, a mit az általatok kiküldött küldöttség jónak, helyesnek, szükségesnek tart, a miben a két fél küldöttsége megegyezett. A két országgyűlés ezt a jelentést, ezt a törvényjavaslatot szakbizottságaihoz, a miénk a pénzügyi bizottsághoz, az osztrák Reichsrath az úgynevezett kiegyezési bizottsághoz utalta. A magyar képviselőház pénzügyi bizottsága a kórdóst tárgyalta, a törvényjavaslatot elfogadhatónak tartotta és azt ajánlotta is a képviselőháznak. Az osztrák Reichsrath bizottsága abban a nézetben volt, hogy nem mehet be még a : tárgyalásába sem ennek a törvényjavaslatnak, mert nézete szerint ezt a törvényjavaslatot az osztrák képviselőház által való elfogadásra nem is ajánlhatja, annak a tárgyalásába bele sem mehet, mert a mint magát kifejezte ez idő szerint ki van zárva, hogy erre vonatkozólag egyezmény létre jöjjön. Már most így lévén a kérdés, lehet-e azt mondani törvényesen, a törvény helyes interpretácziója alapján, hogy az egyezkedések meg sem kísérlettek? (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Megkísér lettek a törvény által előirt módon, a törvény által előirt feltételek között és a törvény által előirt minden tételnek megtartásával. A két bizottság jelentése a házak elé került. Az osztrák reichsrath nem is tárgyalta. Hiszen maga a bizottság sem vélte tárgyaihatónak. Ezzel világosan kifejezte, hogj* ez idő szerint Magyarországgal ebben a kérdésben az egyezséget nem tartja lehetőnek. Hát tisztelettel