Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-711

711. országos ülés 1901. május 17-én, pénteken. 79 kifogásom az ellen, ha olyan üzletek tekintetében, a melyek függő, vagy érdekeltségi viszonyt teremtenek, ez a konzequenczia levonatik. Azonban, miután ezen törvény szerint az üzleti viszony nincsen definiálva, megtörténhetnek a következő esetek : ma a kormány elad dohányt Hamburgba,, vagy nem tudom hova, Amerikába ; a földmívelésügyi miniszter úr bizonyosan tud róla; most ezt a dohányt nem fizetik ki készpénzzel, hanem a vevő egy utalványt küld valamelyik itteni bankhoz, az Eszkompt-bankhoz, a Jelzálog-bankhoz, vagy a Kereskedelmi bankhoz, a melylyel üzleti összeköttetése, folyó számlája van, szóval utalványnyal fizet. Most a t. miniszter úr ezt az utalványt elküldi beváltás czéljából az illető bankhoz, a mefylyel a dohány vevőjének üzleti összeköttetése van. És azért, mert a bank ezt az utalványt eszkomptálja, abban a pillanatban annak a banknak összes felügyelői, választmányi tagjai, jogtanácsosai (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) mind inkompatibilisekké válnak, ha ez üzleti viszonynak tekintetik. Mondom, t. képviselőház, én nem az intencziókról beszélek, mert én felteszem a t. kormányról, hogy ez nem szándóka. Ne tessék engem félreérteni; ón a törvény szövegéről beszélek, a mely az üzleti viszony tekintetében csak azt az egy esetet veszi ki, hogy nem tekintetik üzleti viszonynak, ha a kormány valamely szövetkezetbe belép. De, t. képviselőház, ennél a példánál még talán felmerülhetne az, hogy ez nem teremt üzleti viszonyt, mert csak momentán üzlet lebonyolításáról van szó. Hát először is, nagy köszönettel fogom venni a t. előadó úrtól, ha legalább interpretáczió alakjában megerősíti azt a felfogásomat, hogy ez nem teremt üzleti viszonyt. Az én czélom tudniillik az, hogj

7 mivel a törvény bizonyos esetekben a rossz hiszemüsóget is ítéletileg kimondatni kéri, minden képviselőnek módjában álljon megítélni, hogy inkompatibilissé lett-e, vagy sem. De, a mint én látom, a t. előadó úr az üzleti viszonyt nem látja helyreállítottnak az ilyen, rögtön lebonyolított eszkomptálásnál, mert ez nem teremt viszonyt. Most mondok a t. előadó innak más példát. A t. előadó úr például jószágigazgatóvá, vagy miniszterré válik, szóval: olyan emberré, a ki a 13. §. szerint a kormány fogalma alatt áll ós a ki szerződéskötésre is jogosítva van. Most ő fürdőre utazik ós egy bankban leteszi az értékeit. Ez üzleti viszony, még pedig tartós, mert addig tart, a míg a fürdőből vissza nem jön. Az ilyen letét szülhet-e inkompatibilitást, vagy nem? Azután közvétve is lehet valaki inkompatibilis. A kereskedelmi vag}- az eszkomptbank lombardirozza a kolozsvári takarékpénztár részvényeinek egy harmadrészt meghaladó számát vagy kosztba veszi. Már most a jószágigazgató, vagy mit tudom ón, iskoladirektor, a kolozsvári takarékpénztárnál csinál egy váltóüzletet, vagy jelzálogkölcsönt vesz fel, vagy utalványt eszkomptál. Ennek következtében a kereskedelmi banknak, vagy a jelzálogbanknak összes felügyelői, igazgatói, választmán}?! tagjai, jogtanácsosai mind inkompatibilisekké lesznek, mert Kolozsvárott valaki ily üzletet kötött. Légióit lehetne felsorolni az ilyen üzleteknek, a melyeknél az a felügyelőbizottsági, vagy választmányi tag, vagy jogtanácsos homályos sejtelemmel sem bírhat arról, hogy az az üzlet megköttetett-e, vagy nem. Ertem, érzem és helyeslem, hogy a pénzintézetekkel szemben az érdekeltségi összeköttetés, a mely a képviselőt a kormánytól bárminő függési viszonyba hozza, inkompatibilisnek deklaráltassék. De ha a törvényjavaslat így marad, hogy az üzleti viszony sem defhháfva nincs, sem az indokolásban erről semmiféle felvilágosítást nem kapunk egyebet, mint azt, hogy az indokolásra nem szorul: olyan tömege fog felmerülni a kontroverziáknak, a melyet én nem óhajtok. Most méltóztassanak ezzel a lax, nem szövekezett és abszolúte helyt nem álló fogalommal szemben a törvényt a. kezükbe venni s megnézni, micsoda konzequencziákat állapít meg ez a törvény. Megállapítja először is a zsüriszerű bíráskodást, úgy, hogy a zsűrit a képviselőház elnöke nevezi ki, hog}

T a kormány többségének emanáczióját képező elnök kezében van tisztán a bíráskodás ; azonkívül — ós itt kérem t. ellenzéki képviselőtársaimat, szíveskedjenek meghallgatni — itt van a 19. és 20. §., a mely nagy újításként az érdekeltségben, illetőleg az összefórhetlenségben leledző képviselőt, •— habár itt is nehéz megérteni a szöveget, hogy az »ilyen« képviselő alatt mit kell érteni, — azon idő alatt, a míg a bizottság ós a bíróság nem dönt felette, a szavazatjogtól is megfosztja. Ki fog tehát bíráskodni a fölött, megilleti-e azt a képviselőt a szavazatjog: igen, vagy nem? Miután még ítélet felette nincsen, a bíró még nem mondotta ki, hogy összeférhetlen-e vagy sem, s miután a képviselő szavazni akar, ki fog bíráskodni a fölött, szavazhat-e, vagy sem? A t. képviselőház ? Ha ezt a jogot kiszolgáltatjuk, ilyen laxul szövegezett »üzleti viszony*féle kifejezés mellett, akkor nem szükséges egyéb, mint hogy esetleg megszorult kormány az ellenzék tagjai közül annyit kipéczézzen,