Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-725

452 72,5. országos ülés 1901. június 28-án, pénteken. »Ez a bizottság 1897. Julius elsején azzal a kéréssel fordult a székes főváros törvényhatóságához, hogy a Kossuth Lajos emlékének megörökítésére gyűjtött pénzösszegnek további kezelését és az emlékek felállítását vállalja el, továbbá, hogy a gyűjtött alapból a síremlék mielőbb, az ernlékszobor pedig akkor állíttassák fel, a mikor az arra szükséges pénzösszeg rendelkezésre áll.« Hát most méltóztatott talán meggyőződni, hogy én a valóságot a rrmga teljességében egész hűen adtam elő, úgy a mint történt, és a, főváros nem mondhat mást, mikor előadja, hogy mit kórt a bizottság, mint a mit a bizottság kért, és én nem mondhatok mást, mikor előa,dom. hogy mit tett a főváros, mint a főváros határozatát. És ha a t. képviselőtársam azt mondja, hogy nagyon örül, hogy nincs velem szemben megköszönni valója, mert nem értesítettem előre válaszom tartalmáról : hát akkor én megfordított ízléssel birok; én mindig örülök, ha valakinek köszönhetek valamit s ón köszönettel fogadok mindent, a mi jóindulattal és bona. fidessel nyujtatik felém, ós azt nem frázisul használom, hanem azt valóban élvezem is. Én abban benső hangulatomnak vagy megelégedésemnek semmiféle megszorítását nem szoktam látni és örömet nem szoktam érezni a felett, hogy valakinek nem tartozom köszönettel. Hát ha a t. képviselő úrnak öröme telik benne: ám teljen, ha tudom, hogy ezután ezzel örömet okozok neki, meg is fogom tenni, de nem tudtam, hogy a t. képviselő úr, a midőn tegnap kijelentettem, hogy felelni akarok és tudtam, hogy ő itt van, előre akarta tudni válaszomnak tartalmát, megtettem volna, ha tudtam volna. Máskor igen szívesen szolgálok vele. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László: T. ház! (Halljak! Halljuk!) Tartozom azzal, hogy egy elégtételt adjak a, t. miniszterelnök urnak, ós pedig a tekintetben, hogy a midőn azt mondottam, hogy a ténybeli állítást nem hűen adta elő, azt nem úgy értettem, hogy a t. miniszterelnök úr szántszándékosan nem adta hűen elő, hanem akivént, hogy a tényállást nem közölték vele hűen. Mert ha az a bizottság azzal az utasítással adta a pénzt a főváros kezelésébe, hogy elsősorban a síremléket és csak másodsorban az emlékszobrot állítsák fel, alvkor maga a bizottság eltért a felhívás tartalmától, mert a felhívás eredeti példánya birtokomban van ós ott síremlékről nincsen szó, hanem az Kossuth Lajos emlékére emelendő szoborról szól. E tekintetben tehát a felmentést, t. miniszterelnök úr, én szívesen megadom. A második kérdésre vonatkozólag, midőn azt mondtam, hogy kellemes helyzetben vagyok, mert nincs mit köszönnöm, a szemrehányást nem magamért tettem. Hiszen beszédemet azzal kezdtem, hogy nem egyénileg veszem ezt a dolgot; én ebben a kérdésben kis porszem vagyok; itt a kérdés maga nagy (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és én azt a mulasztást nem hánytam a miniszterelnök a szemére, mert nem nekem tette meg az előzékenységet, hanem a kérdésnek nem tette meg azt, a mit kellett volna tennie. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A dolog érdemére vonatkozólag már nem adhatom meg a t. miniszterelnök úrnak a felmentést. (Helyeslés a szélső baloldalon.)Polczner Jenő: Nem felelt semmire ! Rátkay László : Nem szólt arra, • a mire nézve ón világosan megtettem a kérdést! Először nem érzi-e a kormány és a miniszterelnök úr szükségét annak, hogy a Kossuth szobrának emelésére vonatkozólag az őt megillető kezdeményezési joggal éljen ? (Mozgás jobbfelől.) Akadályozva van-e a t. miniszterelnök úr és honnan ? Alulról nemzet részéről? Innen van-e akadályozva? Azt hiszem, ez nem áll. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Akkor honnan, t. miniszterelnök úr? Arra kérek én feleletet, hogy ez az akadályoztatás felülről jön-e? (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ha így van, t. miniszterelnök úr, ne mutogassák nekem a magyar törvénytárt. Az a magyar törvény mindaddig, a míg a Kossuth Lajos száműzetése benne van és a Kossuth Lajos emlékének törvénybe iktatása pedig nincs benne, addig ón előttem az a törvénytár hiányos ! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor ne móltóztasék nekem beszólni kibékülésről, feledékenységről, (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) a múlt emlékére borított fátyolról, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert akkor ez mind ámítás! A seb nem gyógyult' be, a seb vérzik! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre kértem ón feleletet és erre nem kaptam választ, ezért nem veszem tudomásul a feleletet! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De, t. képviselőház, a t. képviselő úr tőlem annak idején ezt. nem kérdezte; itt fekszik előttem az interpelláczió, felolvashatom, mindebből egy szó sincs benne; ón arra feleltem most, a mit tőlem a képviselő úr az interpelláczióban kérdezett. A t. képviselő úr beszédére, melyet most mondott, nem éreztem magamat indíttatva felelni. Engem, abban a mit mondtam, semmi sem gátolt sem íölfelé, sem másfelé való tekintetből nincs okom mást vála-