Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-725
726. országos ülés 1901. is az ő kezdeményezési jogával ? Miért ? Kossuth Lajos nagysága nincs akkora, mint a legnagyobbaké Magyarországon? Kossuth Lajosnak emléke nem követeli meg, t. képviselőház, hogy épen önök, t. kormány és többség, a kik neki köszönhetik, hogy a kormányon ülnek, a kik neki köszönhetik, hogy a magyar parlament van, neki köszönhetik, hogy szabad ország van. Hát, a t. kormány kezdeményezési jogáról itt egészen lemond? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Le bizony!) Egészen elfeledkezik róla és a t. miniszterelnök tir válaszát arra fekteti és azzal indokolja, hogy a befolyt pénz nem elegendő arra, hogy az emlék fel legyen állítva, tehát várnunk kell. Nem érezte a t. miniszterelnök úr, midőn ezt a választ elmondta, hogy ebben megszégyenítés van mindnyájunkra, de leginkább megszégyenítés van a magyar nemzetre? Ha az a pénz nem elegendő, t. miniszterelnök úr, méltóztassék utasítani a fővárost, hogy boki a felhívást azonnal a nemzethez és biztosíthatom a t. miniszterelnök ura 1 , hogy a nemzet fillérei itt lesznek, hogy ez a szobor felállítható legyen. De nemcsak ezt; hanem tessék a t. miniszterelnök úrnak és a kormánynak törvényjavaslatot benyújtani. Kossuth Lajos emléke és érdemei olyan nagyok, hogy ezt a kezdeményezést meg kell önöknek tenni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Vagy van valami akadálya? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Persze, hogy van!) Van? Hát. akkor kérek rá őszinte választ. Mi az akadály? Honnan jön? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bécsben nem engedik meg!) Nem lehet, t. miniszterelnök úr, ilyen lagymatag, óvatos, meggondolt ós felfelé, Bécs felé fogalmazott nyilatkozattal ezt a kórdóst elaltani. (Ugy van! Ügy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Emlékezzenek Julius Ceasar tragödiának ama jelenetére, midőn Antonius halotti beszédet mond. Mikor Julius Caesar holt teteméről a leplet felemeli. Azt mondja: Itt vannak e néma sebek, e biborajkak, melyek némaságukban többet mondanak minden orkánnál, zúgó viharnál! Kossuth Lajosnak az a jeltelen sírja, a melyen még csak egyszerű fejfa sincsen, az ő némaságában rettentően beszél a nemzet hálátlanságáról! (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez a kérdés még eddig nem vettetett fel e párt részéről! Aludhatott. De többé elaludnia nem szabad! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek a pártnak becsületbeli dolga lett, hogy Kossuth Lajos emléke álljon; ós ne is higyje, ne is ringassa magát a t. kormány abban a hiedelemben, hogy ismét el fog aludni. Nem, vissza fog térni, mindig vissza, június 28-án, péjiteken. 451 az ellenállhatatlan igazság, a nemzeti becsület és hála erejével. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem veszem tudomásul a választ. Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Méltóztassék nekem néhány szót megengedni. A képviselő úr szememre hányja, hogy ón a 30 napot hosszú ideig élveztem. Hát igaz, ha ebben élvezet volt. Én nem feleltem, igaz, harmincz nap alatt, hanem sokkal később, beismerem, sokkal később, ámbár egy alkalommal régebben akartam már felelni, de akadályozva voltam, be is jelentettem a háznak, de aznap a háznak ülése nem volt, hanem abbanhagytuk a tárgyalást. Azután régebben, a tél folyamában, vagy az őszszel megint akartam felelni, akkor meg a képviselő úr volt beteg, a mit a képviselő úr be fog ismerni, az interpellácziót pedig közvetlenül a nyári szünet előtt intézte hozzám. Amint a képviselő úr az interpellácziót hozzám intézte, ón azonnal jelentést tétettem magamnak, a jelentés be is érkezett, ón akartam abban az időben felelni, a mikor a képviselő úr távollétében nem lehetett és így maradt el aztán a dolog, de semmi ok nem volt attól kezdve, hogy az akták a kezemben voltak, hogy ne feleljek, és maga a do. log egy nappal sem maradt hátra és nem maradt a közönség tudomása nélkül egyetlen egy momentum sem, mert az, a mit én mondtam, mind megtörtént, megtörtént a múlt őszszel, tehát már én alattam törtónt, hogy a pályázat kiíratott ós az első érdemleges lépések megtétettek arra, hogy ez az egész czór a megoldás felé tereitessék, mert az első dolog mégis csak, azt a képviselő úr is be fogja ismerni, az, hogy a síremlék először felállíttassák ós csak azután, ha a főváros tudni fogja, hogy mennyi maradt, akkor fogjon hozzá az emlékoszlop felállításához. A t. képviselő úr azt mondja nekem, hogy nem voltam egészen hű előadásomban. Ezt deprekálnom kell. igen nyugodtan, igen határozottan. Kérem a t, képviselő urat, vegye szives tudomásul, hogy én szándékosan soha, a legkisebb mértékben ós egy hajszálnyira sem térek el a valóságtól. Pedig én most itt egy dolgot fejtettem ki. egy ténykörülményt, a melyben, ha eltérés történik, az szándékosság volna, akár hallgatólagos. akár pedig valóságos eltérés legyen a valóságtól. De nem így van. A t. képviselő úrnak nincsen igaza. Én egészen hű voltam ahhoz, a mi történt. Azt akartam elmondani, sem többet, sem kevesebbet. Itt van előttem a jelentés, a melyben az van, a mit én mondtam (olvassa) : 57*
