Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-725
725. országos ülés 1901. hogy: hazaárulás. A mai ülésen felhasználta ezt Ugron Gábor képviselő úr, és — hogy magáról a dologról eltérítse a közfigyelmet, én velem foglalkozott. Nagyon köszönöm ezt neki, inert ez szolgáltat alkalmat nekem arra, hogy bebizonyítsam neki ós az ország szine előtt azt, hogy az ezen oldalon ülő képviselőket éveken keresztül büntetlenül gyanúsíthatják, ós mikor csak lehet, vizes pokróczokat terítenek ránk, talán épen abból a gyárból, a mely nem létezett ós a melyre Ugron Gábor szubvencziót vett fel az államtól. (Élénk derültség jobbfelöl.) Míg a kúria, az országnak legfelsőbb itólőbirósága, melyet minden törvényhozónak tisztelnie kell ós ítéletét el kell ismernie, nem ítélt ügyemben: nem volt jogom kikelni azon eddig alattomos vádak ellen, a melyeket a t. képviselő úrhoz közelálló lap ellenem időnként szélnek eresztett. Tehát nem is védekezhettem. Most a kúria ítélkezett egy olyan dologban, a melyről nekem nem volt alkalmam és módom mind addig szólni, míg az a bíróság előtt volt ós befejezést nem nyert. Most mint mondtam, a kúria ítélkezett és ez az ügy befejezést nyert, s a kúriának ebben az ítéletében ez áll (olvassa) : • Tekintve azonban, hogy a megejtett vizsgálat a panaszos pontok egyikére sem nyújtott elfogadható bizonyítékot, a tanúk által említett, de adatokkal egyáltalában nem támogatott hír, illetve gyanúsítás bizonyítékot nem képez, az egyébnek, mint a választás eredméiTyc által okozott ingerültség szüleményének nem • tekinthető : ennek folytán az eljárást beszünteti és a vádlottakat felmenti. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ki volt a vádlott? Ez a kérdés!) Majd reá térek, csak legyenek türelemmel. Elő fogom tárni nagyon körülményesen. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Micsoda ügyben!) Az a vádlott, a ki e felmentést kapta, az én ellenjelöltem volt. Molnár Jenő: Igen, Vikár István! Lévay Lajos: Az én ellenjelöltem, a kit személyesen nem is ismerek, soha nem érintkeztem vele sem Írásban, sem szóval, sem megbízott útján. De az az úr, a ki Ugron Gáborért tönkre tette magát, az az úr, a ki Ugron Gáborral egy padon ült, elvtársa volt, a kinek Ugron Gábor vezére volt, így nyilatkozott (olvassa) : Gálád hazugság az. hogy ón kerületemet ellenfelemnek eladtam ; ha ez lett volna szándékomban, megtehettem volna az arra vonatkozó lépéseket régi vezérem, Ugron Gábor tanácsára, (Mozgás a jobb és baloldalon. Halljuk! a baloldalon.) a ki egy alkalommal, a június 28-án, pénteken. 447 mikor már benne voltunk a választási küzdelmekben ós ón a Pannónia vendéglőben vacsorázva említettem, hogy olyan ellenfelem van, a ki százezer forint elköltését helyezte kilátásba.. Mellesleg szólva ilyet kilátásba nem helyeztem és olyan képviselőjelöltet, a ki ennyit költene a sajátjából, nem tudok. (Nagy derültség és taps balról.) Önök talán igen? Nocsak .... Holló Lajos: Idegen pénzből! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Bravó Stuver! Lévay Lajos: Várják a végét. Ott csattan az ostor. (Nagy zaj.) Ugron Gábor azt tanácsolta ellenjelöltömnek : >>Felezd meg vele a százezer forintot (Halljuk! Halljuk! a jobb és a baloldalon.) adunk mi neked akárhány mandátumot. « Kubinyi Géza: Nem értettük! Tessék ismételni. Lévay Lajos: Még egyszer kívánják? (Halljuk!) Kérem még egyszer elmondom, hogy jól megértsék. Ez idéző jel közt van. (Halljuk ! Halljuk! olvassa) : »Ha ez lett volna, szándékomban, megtehettem volna az erre vonatkozó lépéseket régi vezérem Ugron Gábor tanácsára, a ki egy alkalommal, midőn már benne voltunk a választási küzdelmekben és én a Pannónia vendéglőben vacsorázva említettem, hogy olyan ellenfelem van, a ki 100.000 forint elköltését helyezte kilátásba, azon választ adta : felezd meg vele a 100.000 forintot, adunk mi neked akárhány mandátumot.« (Felkiáltások a balról: Hát igaz ?) Hogy a vádból szó sem igaz, azt nagyon jól tudták. A másik dolog szintén egy epizód a választásból. Akkor Ugron Gábornak megjelent egy affiche-ja az ón kerületemben, (Halljuk! a jobboldalon.) az ő aláírásával, a melyben azt mondta választóimnak, a kik engem gyermekkorom óta ismernek, ós a kiknek bizalmát nem ón kerestem, hanem ők hozták, hogy ne adjátok el magatokat barmokúl, ne szavazzatok Lévav Lajosra, és más ilv édes, kedves szavakat intézett választóimhoz, Ugron Gábor pedig el megy a külföldre és ott — saját nyilatkozata szerint — pénzt kér és pénzt akar azért, hogy a választási küzdelembe vigye bele, korrumpálni akar vele. De még többet tesz: (Felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon. Nem igaz!) Oda igéri, és ez a legsúlyosabb, nemcsak a maga, de elvtársainak; híveinek párttagjainak előzetesen tudta, ós hozzájárulása nélkül,, oda árulja azoknak a politikai függetlenségét is! Ezt neveztem hazaárulásnak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.)
