Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
392 723. országos ülés 1901. június 25-én,- kedden. tens. Tökéletesen ígj r van, ós ha a közös pénzügyminiszter . . . Thaly Kálmán: Még hozzá törvénynek nevezi! Széll Kálmán miniszterelnök:. . . gondolom, mert nem is olvastam az előterjesztést, nem is tudom, hogyan van, de sejteni, hogy ott valamelyik alapnak, talán a katonai helyettesítési alapnak történetét adta elő és ennek előadásánál hivatkozott arra, hogy az 1849-ben keletkezett. Ne tessék gondolni, hogy a közös pénzügyminiszter, akár legyen magyar ember, akár nem, vagy hogy .a közös kormány bármelyik tagja ih 7 en közjogi inkorrektséget követhetne el szándékosan; ezt sem Kállay, sem más nem teszi. Én ezt így magyarázom magamnak, bár, ismétlem, nem is olvastam az illető nyomtatványt, hog}^ ez csak így lehet, mert ki van zárva., hogy a közös pénzügyminiszter ily közjogi inkorrektséget kövessen el. (Helyeslés jobbfelöl.) Kossuth Ferencz: Csak pár szóra akarom kikérni a t. ház figyelmét. Mindenesetre tudomásul veszem a t. miniszterelnök úrnak azt a nyilatkozatát, hogy nem helyes, hogy a közös miniszter 1849-iki törvényről írjon. vagy beszéljen; de azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy ezt csak úgy tehette, hogyha valami történeti tényt említett. Itt van a jelentésnek 11. lapján a katona-helyettesítési alap 1901. évi előirányzatához (olvassa): »Az 1849-iki törvény (Felkiáltások a szélsőbalon: No tessék!) szerint a katonai önkénteseknek illetményeik, azaz pótdíjaik és végkielégítéseik, illetőleg hagyományaik helyettesítésére a fennálló katonai helyettesítési alapból« stb. Látszik tehát, hogy itt nem történeti tény említtetik, hanem egy törvényre történik hivatkozás és ebből a hivatkozásból kifolyólag bizonyos összeg vétetik fel a költségvetésbe. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások : Halljuk a miniszterelnököt!) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. (Nagy zaj- Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk a miniszterelnököt!) Pichler Győző: T. ház! A miniszterelnök úr épen néhány perez előtt kijelentette, hogy nem is olvasta jóformán azt a jelentést, a mely itt van a ház előtt, (Felkiáltások jobbfelöl: Nincs! Nem azt tárgyaljuk!) mégis belebocsátkozott magyarázatokba, hogy azt hiszi, így gondolja, így véli, ezért ós ezért tette bele a közös miniszter. Kossuth Ferencz t. pártelnököm eg}>"szerűen ráutalt arra, hogy a t. miniszterelnök úr tévedésben van, a mely tévedés nagyon természetes, mert ő maga is elismerte, hogy azt a jelentést, a mely itt tárgyaltatik, nem is olvasta! (Felkiáltások jobbfelőli Nem jelentés! Egy delegácziónális irat! Felkiáltások a szélső baloldalon: Ott történt a delegáczió előtt!) A delegáczió előtt, tehát nyilvánosság előtt történt; ós miután ilyen közjogi botlás csúszik bele itt egy iratba, s ez mindig preczedenst szokott alkotni: hogy ilyen preczedens ne alkottathassák, a melyre azután, mint tényre lehessen hivatkozni, kérem a t. miniszterelnök urat, hogy a mint észre vesz ilyen dolgot, azt rögtön rektifikálja, va,gy rektifikálásáról gondoskodjék. Széll Kálmán miniszterelnök: Ha a ház bölcsesége úgy találná, hogy szükséges engem arra figyelmeztetni, hogyha észreveszek ily közjogi inkorrektséget, azt én helyreigazítsam, én. ennek magamat alávetném. De Pichler GJT'ŐZŐ képviselő úr felszólítását, már engedelmet kérek, magam részéről nem tartom helyesen reám czímzettnek, (Mozgás a szélső baloldalon.) nem tartom helyesnek, hogy ő akarjon engem figyelmeztetni, akarjon velem szemben ily irányban állást foglalni. Megmondom, hogy miért. Azért, mert egyes képviselőktől származó, s ibyen feltevésen alapuló állításra, hog}^ én közjogi inkorrektséget elnézni szoktam, nem szolgáltam reá. Én jelét adtam már annak, hogy ott, hol inkorrektséget látok, ón vagyok az első, a ki arra figyelmezek ós az ellen felszólalok. (Úgy van! jobb felől.) Ez az egyik. A másik pedig az, a mit Pichler Győző képviselő úr hibáztató hangon hoz fel, hogy a miniszterelnök nem olvassa azt, a mi a ház tárgyalásának anyagát képezi, nem olvassa a jelentést, a mely a ház elé terjesztetik. Hát alaposan méltóztatik tévedni, mert az a bizonyos jelentós, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam nekem megmutatott, s a melyre Thaly Kálmán ós Rátkay László t. képviselő urak hivatkoztak, nem ide terjesztetett. Ez a közös pénzügyminiszter előterjesztése a delegáczióhoz. Itt nem képezi tárgyalás alapját; ez egj" melléklet, a mely bírálat tárgyát képezheti, nem is tettem ellene kifogást, hog}^ megbírálják. De tévedni méltóztatik abban, hogy ón oly dolgot nem olvasok el, a mely a háznak bejelentetik, előadatik ós itt a ház tárgyalásának anyagát képezi. Midőn a t. képviselő úr ily súlyos tévedést követett el, talán szabad mondanom, hogy nem helyesen czímezte reám a leczkót, a melyet nekem akart adni. (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Abban az iratban, — a melyet igaz, nem olvastam, vagy legalább nem emlékszem, hogy olvastam volna, mert ez egy mellékes jelentós, mely a költségvetés alkalmával előterjesztetik, de nem képezi annak integráns részét, — abban az iratban igenis historikum van