Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
723, országos ülés 1901. június 25-én, kedden. 381 a húsfogyasztási adót stb. és bérbe is veszik ezeket, a mikor a bérlet terminusa lejár, a pénzügyminiszter úr mégis mindig emeli ós magasabb bérleti árakat követel az illető városoktól, mint a mennyit azelőtt fizettek ? Mert én úgy tudom, magam is vettem részt ilyen küldöttségben, a mely ilyen bérlet végett tárgyalt a miniszter úrral, hogy a miniszter úr emelni szokta azokat az összegeket, vagy legalább emelni kívánja. Hát mikor a jövedelem fogy, akkor hogyan emelhetők a bérösszegek, ezt nem értem. Igen tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán úrnak pedig azt bátorkodom megjegyezni szavaim kimagyarázása végett, nehogy az ő nyilatkozatából valaki úgy értse, mintha én sajnálnám a főváros fejlődésére fordított öszszegeket: Dehogy is sajnálom! Sőt lelkemből örülök a magyar főváros fényes, nagyarányú fejlődésének (Helyeslés.) és kész vagyok ezt képviselői szavazatommal mindenkor előmozdítani. (Élénk helyeslés.) Azonban természetes az, hog}? a vidéki központok is, nemzeti ós kulturális szempontból emelendők, fejlesztendők és úgy óhajtandó, hogy a főváros előrehaladása a vidéki nevezetesebb magyar kulturemporiumoknak fejlődésével karöltve járjon, (Helyeslés.) vagyis amazok is segíttessenek a nemzeti kulturfeladatok teljesítésében, hogy ezek teljesítése ne egyedül a fővárosra maradjon, így értettem ón a dolgot; (Felkiáltások jobbról: Tisza is így értette!) a legtávolabbról sem volt eszemágában sem, a mint beszédem szövegéből nem is olvashatja ki senki, hogy ón sajnálnám a főváros fejlődésére fordított összegeket; sőt örömmel üdvözlöm a főváros fejlődésére fordított összegeket; sőt örömmel üdvözlöm a főváros fejlődését és örülök rajta. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a laktanyaépítkezósekre vonatkozólag csak példaképen mondottam, hogy a vidéki városok pótadója leginkább a kaszánryaópítésre felvett és fordított óriási összegekből áll elő. Tudom, említettem is, hogy haszna azokból a katona-elhelyezésekből természetesen van a városnak; de a legtöbb haszon a szállítóknak jut ós azután azoknak a nagy gyáraknak, a melyek a katonaságnak a ruházatot stb. szolgáltatják, az élelemszállítók elsősorban; maga az az alföldi földmívelő polgár, a kikből az alföldi városok zöme áll, bizony édes-kevés hasznát veszi a fényes laktanyáknak és lovardáknak. Mindazonáltal nem mondom, hogy közvetve nem hárul az összes városi népességre is haszon belőle. Én csak azt kifogásolom, hogy olyan óriási luxussal követelik meg azoknak az építését a municzipiumpktól, a mikor azok a municzipiumok lelkesedéssel — a magyar ember vére hamar felpezsdül — ajánlkoznak az ilyen laktanyák építésére ; később, mikor látják, hogy mennyibe kerültek, bizony a municzipiumok urai nag3 r on vakargatják a fejüket és csinálják a számadást, hogy vájjon kifizeti-e magát az egész város lakossá,gái*a nézve az a haszon, a miért kölcsönpénzzel kellett laktaixyákat építeni? Hát igenis, van haszna, mondom, egyes osztályoknak, de kevés haszna van belőle az átalánosságban mondott polgári rendnek. Egyébiránt ez a, városok dolga és ezek ítélik meg a legjobban a maguk dolgát; én csak példaképen bátorkodtam ezt felhozni. Különben, mondom, az igen tisztelt pénzügyminiszter úr maga is belátta, hogy a mit Hieronymi Károly t. képviselőtársammal a városok nevében kórtünk, hivatkozva az ő kórvényökre, az bizonyos tekintetben jogos és méltányos ós azért ő hajlandó ebben az irányban módosítást beadni mindjárt az első szakasznál. Én, mint egyik városi képviselő, a városok ügye iránti érdeklődésemnél fogva a pénzügyminiszter úrnak ezért a nyilatkozatáért ós készségeért csak köszönetemet nyilvánítom és várom a beadandó módosítást. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Thaly Kálmán t. képviselő úr kérdésére röviden csak annyit válaszolok, hogy én nem a bérletekről, hanem az állam összes italmérési jövedékének alakulásáról szólottam ós arra nézve voltam bátor megemlíteni azt, hogy e czímen befolyt összeg míg 1895-ben 39,347.000 koronát tett, addig 1899-ben leszállott 36,884.000 koronára, és ezzel azt akartam bizoiryítani, egészen világos, hogy ha ennek arányában particzipáltak volna tovább is a városok a regale jövedelmében, akkor ők is egy csökkenő jövedelmet kaptak volna — egészben véve; lehet, hogy egyes városok növekedőt, de nagyban és egészben, az egész országra kiterjedőleg egy csökkenő jövedelmet kaptak volna, — míg így egy fix, állandó és semmiféle változásnak ki nem tett jövedelemben részesültek, tehát az 1899 : VI. törvényezikk ebbeli dispozicziója a városok hátrányára nem vált. A mi már most a kilátásba helyezett pótlást illeti, (Halljuk! Haltjuk!) van szerencsém kérni a t. képviselőházat, méltóztassék az 1. §-hoz mint utolsó bekezdést a következő pótlást felvenni. (Halljuk ! Halljuk ! olvassa) : »Ha az 1899 : VI. törvényezikk 4. §-a alapján a magyar királyi államkincstárból segélyezésre igényjogosultságot tartó városnak az 1899 : VI. törvényezikk 3. §-a értelmében szedhető bor-, hús- és szeszfogyasztási adópótlékokból valamelyik évben összesen több
