Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-709

709. országos ülés 1901. május 14-én. kedden. 31 jutás által magasabb óletczólt, magasabb exisz­tencziát teremthessenek maguknak. Minden egyéni vonatkozás ós egyéni ezél­zás nélkül zárjuk ki ennek lehetőségét, gyö­keres intézkedés által és tegyük ezáltal a, par­lamentnek tekintélyét és erkölcsi alapokra való fektetését teljesen szilárddá és határo­zottá. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bátor vagyok azért indítványozni a kö­vetkezőt (olvassa) : Az 1. §. első bekezdése után tétessék: »Országgyűlési képviselő nem fogadhat el sem képviselősége alatt, sem annak meg­szűnése után három éven belül a korona, vag} T kormány kinevezésétől függő hivatalt, javadal­mat, állást, czímet, vagy rendjelet*. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Általános, el­vont szempontokból kiindulva, nem tagadom, hogy bizonyos jogosultsága az ilyen felfogás­nak is van, a melynek Holló Lajos képviselő úr kifejezést adott. De engedelmet kérek, ezek általános, elvont szempontok, de hozzáteszem. túlzott szempontok, és épen azért nem tudnók indítványához hozzájárulni. A javaslat azt a benyomást teszi már, hogy l'appótit vient en mangeant. Kérem, ne menjünk túl bizonyos határokon. En magam is állítom, hogy na-gyobb függési viszonyba jöhet az a kormánytői, az a ki valamit akar, mint a ki valamit már kapott, ez tény, ez az emberi természetben van. (Ugy van! Úgy van! balról.) Polónyi Géza: Nagyon igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: De bo­csánatot kérek, odáig nem lehet menni, hogy a sziveket és a veséket vizsgáljuk, és már az egyéni jellemnek és az egyéni tisztességnek és az egyéni becsületérzetnek hiányát dekre­táljuk és olyan alapra álljunk, a, mely nem veszi számba ezt a, nagy erkölcsi momentu­tumot, a, mely ilyen veszélytől és ilyen aggály­tól amúgy is megtisztítja az életet. En az előtt azt mondottam, t. képviselő­ház, hogy nem fogadom el azt a módosítást, a mely beadatott a tudománynak és kultúrá­nak egyes képviselőire nézve, nem fogadom el azért, mert nem akarom a képviselőház­nak intellektuális és erkölcsi nívóját lesüllyesz­teni. Most pedig kijelentem, hogy az a dini ­nisztráczió érdekében nem tartom helyesnek ennek a módosításnak elfogadását. Ha a t. kép­viselő urak valami krasszus példákat hoztak volna fel erre, akkor még érteném a dolgot. De nem hoztak föl, nem is hozhattak föl, mert ilyenek nincsenek. Én pedig valóban az adminisztráczióra, az ország közszolgálatára és a közkomiányzat nagy tekinteteire bénító hatással bírónak tartanám azt, hogy az, a ki a. háznak tagja volt, vagy bármikor tagja lesz. még utána három évig semmiféle közszolgá­latot el ne fogadhasson, csak a miniszterit. Én, a kinek oly nagy keretben kell a közszol­gálati állásokat betöltenein, — a mint már egyszer szóltam itt erről a. thémáról, és így most kimerítően erről szólani nem szándéko­zom — nálunk, a hol összes intellektuális erőink megfeszítésével kell, hogy nagy feladatainkat teljesítsük, szűkebbre ós szűkebbre vonni azt a kört, azt a keretet, azt az elemet, a mely­ből az ország közszolgálatának érdemes és arra hivatott fórfiai vehetők, nem akarom és azért a közszolgálat érdekében ezt a módosí­tást, mint a mely arra valóban bénítólag hatna ós veszélyes lenne, abszolúte nem fogadhatom el. Én magam voltam abban a helyzetben, hogy egy állás betöltésénél lámpással sem találtam és nem találhattam alkalmasabbat, mint képviselőt. Pedig a t. képviselő urak tudják, hogy sokat nem kerestem, sokat nem is alkalmaztam, mert két esztendő alatt talán három képviselőt nem neveztem ki; de mon­dom, volt reá eset, hogy semmiképen nem birtam találni alkalmasabbat, és miután alkal­masat, ha azt, a- kit alkalmadnak találtam az állásra, nem nevezhettem volna ki, meg let­tem volna akadva az állás betöltésénél. Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóz­tassék a módosítást mellőzni. (Helyeslések a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Rohonyi Gyula, az összeférhetlenségi bizottság előadója: T. képviselőház! Szük­séges, hogy a bizottság nevében én is állást foglaljak a beadott indítványokkal és módo­sításokkal szemben. (Halljuk! Halljuk!) Már tegnapi előadói beszédemben kifej­tettem azt, hogy a revízióra, kiküldött bizott­ság az úgynevezett állásbeli inkompatibilitást a régi töltényben meglehetősen helyesnek ós helyesen megoldottnak tekintette. Egyetlenegy pontját változtatta meg az 1. §-nak, és ez a pont a kivételeknek utolsó pontja volt, a mely szerint a kormánybiztosokat és kikül­dötteket egyszerűen törölte, vagyis inkompa­tibilisekké tette, a kik eddig kivételesen kom­patibilis állást élveztek. A többi állásra vo­natkozólag a, törvén}- a régi állapoton nem változtatott semmit, nem pedig azért, mert még a tapasztalat is azt mutatta, hogy az állásbeli imkompatibilitásnál az ítélkezés során soha semmifele baj nem merült fél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom