Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-722

722. országos ülés 1901. jnnlns 22 én, szombaton. 369 Polónyi Géza: Nem mondtam! Tiz év óta áll fenn ez! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Ez régi rendszer. Ennek következtében nem függ ez össze az én intézkedésemmel semmi tekintetben. De közbevetőleg mondott valamit a t. képviselő úr azokra az intézkedésekre, a miket ón tettem, hogy ugyanis eltereltem a forgalmat a fővárostól ama tarifális intéskedések következtében, a melyeket ón léptettem életbe. Erre nézve két adatot leszek bátor előadni, a melyeket a fővárosi statisztikai hivatal füzeteiből merítek, hogy bebizonyítsam, hogy ez a folytonosan hangoztatott és különösen a főváros közgyűlésem sokat emlegetett dolog nem áll. Csak azt a czikket veszem, a mely körűi forog a kérdés. A gabona- és a lisztforgalmat illetőleg így áll a kérdés. Csak három évet veszek. Gabonában behozatott 1898-ban 9,699.555 métermázsa, 1899-ben 10,526.342 métermázsa. Az új intézkedések után 1900-ban 11,413.333 métermázsa. Lisztben volt a behozatal 1898-ban 401.062 métermázsa, 1899-ben 354.837 métermázsa, 1900-ban 333.888 métermázsa. Az, hogy kevesebbet hozott be jelentéktelen mértékben lisztből, nem árt a budapesti malmoknak. Lássuk most a kivitelt. 1898-ban 1,200.000, 1899-ben 1,585.000, 1900-ban 1,779.000. Lisztben 1898-ban 5,100.000, 1899-ben 5,488.000, 1900-ban 6,546.000 volt a kivitel. így tereltem én el a forgalmat ezen czikkekből, melyekre vonatkozólag a tarifa intézkedik, a fővárostól, a mint ezen adatok bizonyítják. (Helyeslés.) Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy egyben egyetértek a képviselő úrral, — és itt olyan bajt látok, a melyet már régen készülök, és azt hiszem, sikerülni is fog orvosolni, s ez a szilvapiacz kérdése — hogy ez, fájdalom, bár nem egészen, mert hiszen jelentékeny import, tranzitó és export van még, óriási mértékben csökkent az utóbbi időben. El is találta, a tarifának is van ebben része, de nem elsősorban ez, hanem a vasúti forgalomnak újabb fejlődése, a boszniai és határőrvidéki vasutak kiépítése az oka. (Mozgás a szélső haloldalon.) Minden vasútnak hatása az, hogy a forgalmat előmozdítja. Életrevaló nemzetnél és okos tarifapolitikánál az a feladat, hogy a mennyire lehet, ezt paralizáljuk, és ha nem lehet, más intézkedések által ugyanazon kereskedelmi és iparágak fejlődésót előmozdítsuk. Ezt tekintem szempontúi ebben a kérdésben is. Nem mondom, hogy biztosra dolgozom, mert valóban a szilvapiaczra nézve KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. a kórdós igen nehéz, de birom az adatokat, felvettem és móltánylom a panaszokat és iparkodom e tekintetben is megtenni azt, a mit lehet. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Ha a dolog érdemére adott válaszát a miniszter úrnak röviden összegezem, az a következő. A t. miniszter úr maga is konczedálja, sőt megerősíti, hogy ezek a hibák tényleg fenforognak. A t. miniszter úr azt mondja: legjobb szándékkal tanulmányozás tárgyává tétetem a dolgot és igyekszem ezen bajokon segíteni, a mennyiben rendszeremet nem kell változtatni. Semmi más czólom nem volt nekem. Beszédemben világosan kifejeztem, hogy nem akarok a tarifarendszer változtatásáról beszélni. Én egy sporadikus bajnak gyors orvoslását kértem. Hogy miként fog orvosoltatni ez a baj, ma még nem tudom elbírálni, mert a t. miniszter úr ezt tanulmányozástól tette függővé. Ennek folytán magát az ígéretet természetesen tudomásul veszem és fentartom magamnak azon esetre, ha az orvoslás nem lenne megfelelő, hogy esetleg újból interpelláljak. Most azonban mást, mint hogy a választ a legjobb reménységben tudomásul vegyem, nem tehetek. Ezek után csak röviden akarok reflektálni a t. miniszter úrnak néhány tévedésére. A termelés viszonylatainak változásával előállott többleteket ne tessék a tarifapolitikának javára irni. Megjegyzem, hogy a statisztika, mérvet felolvasott a miniszter úr, vonatkozik a gabonára általában és nem speczialiter rozsra és árpára, pedig ón nem választottam ma az ütközet területéül a liszt egyéb kérdéseit, a melyekre, ha időm volna, nyomban kiterjeszkedném ós bebizonyítanám a t. miniszter úrnak azon tévedéseit, melyeket felhozott a liszt relácziójára, a hol ki akarja mutatni, hogy a prágai malom mily hátrányban van a budapestivel szemben. Nagy tévedésben van a miniszter úr. Miután kimutatta, hogy a direkt tarifák tekintetében a prágai malom a magyar tarifával szemben hátrányban van, ez az eredmény, a mit a t. miniszter úr mond, csak akkor volna lehetséges, ha az osztrák tarifák a prágai malomnak a fogyasztási piaczra való vitelét megnehezítenék, úgy, hogy hátrányban legyen, de azt csak tudja a t. miniszter úr, hogy ez nem áll, sőt ellenkezőleg, az osztrák kormány a cseh malmokat még refakcziákban is részesíti, (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) úgy, hog}- a t. miniszter úr nagy tévedésben van, ha ezt az álláspontot foglalja el. De, t. képviselőház, felemlítettem az osztrák 47