Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

332 721. országos ülés 1901. június 21-én, pénteken. Lázár Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslat 14. §-át). Buzáth Ferencz jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. képviselőház! Nem valami bátorító ugyan, hogy az előző szakaszra nézve tett módosításom, a melyet pedig én a jelenlegi viszonyoknak megfelelőnek tartok, nem fogadtatott el, de mindazonáltal kötelességemnek tartom, hogy ennél a szakasznál ismét adjak be egy módosítást. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A túloldal szónokai, de maga, a miniszterelnök úr is elismerte, hogy ez a törvény elvi reformokat nem akar kodifikálni, hanem csak a régi gyakorlatot akarja egyszerűbbé tenni, hogy a lakosság zöme könnyebben hozzá juthasson mindennapi dolgait érintő ügyek elintézéséhez és azokhoz a hatóságokhoz, a melyek ezeket az ügyeket intézik. A mióta az alkotmányos kormányzat a községi és a megyei adminisztráczióról törvényeket terjesztett a képviselőház elé, mindig tapasztalnunk kellett azt, hogy a községi élet fejlesztésére a kormányok vajmi keveset gondoltak. 1875-ben, azután 1886-ban mindig azt látjuk, hogy a községi életre épen semmi figyelmet nem fordítanak, sőt az 1886-ik évi törvény nagy részben még azoktól a jogoktól is megfosztotta a községeket, a melyeket azoknak az 1870-iki törvény biztosított, úgy hogy azoknak még arra sincsen joguk, hogy egy biró jelölésébe bele szólhassanak, hanem teljesen a szolgabíró önkényére vannak bizva, a ki úgy rendelkezik a községekkel, a mint az neki tetszik, és a mint a hatalom jónak látja. A szegény községek annyira agyon vannak sanyargatva, hogy igazán szánalmas helyzetben tengődik az egész községi élet Magyarországon. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) En tehát azt várnám a minisztériumtól... (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A túloldalon meghallgathatnák ezt, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mert a beszámoló alkalkalmával eleget hangoztatják, hogy a községi életre nagy gondot fordítanak. Én tehát a törvényjavaslatok készítése tekintetében azt várnám a kormánytól és a minisztériumtól, hogy' olyan törvényjavaslatokkal álljon elő, a melyekben módja és alkalma van arra, hogy a községi életet fejleszteni és erősbbíteni igyekezzék. Most egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, a mely nemcsak, hogy fejleszteni akarja a községi önkormányzatot, s a községi jogokat, hanem egy kényszerzubbonyt akar a községekre rászabni, a melybe kicsiny község, nagy község, szegény és gazdag község, intelligencziával biró ós ezzel nem biró község egyaránt bele fórjen. Véghetetlenül nagy sérelme a községeknek, hogy eddig is ad minimum van az igazságszolgáltatási, a bíráskodási jog rájuk ruházva. Most pedig még azokat a jogokat is el akarjuk tőlük venni, a melyekkel eddig bizonyos feltételek mellett birtak. Ugyanis a 14. §-ban az foglaltatik, hogy a. mezőrendőri ós erdőőri kihágási ügyekben bírnak a községi bírák bizonyos meghatározott korlátok között befolyással, ós gyakorolhatják a községi bíráskodást. Én azon véleményben vagyok, hogy nagy kár lenne elvenni a községtől azt a jogot, a melyet például a cselédügyre vonatkozólag a, törvény nekik megad. A cselédügyre vonatkozólag nevezetesen az 1876 : XIII. törvónyczikk olyan községekre vonatkozólag, a melyekben annak szüksége mutatkozik, s a melyek elegendő anyagi és szellemi eszközökkel rendelkeznek arra, hogy bizonyos korlátok között maguk gyakorolják a cselódügyekben az eljárást, ezen jog megadását a törvémdiatóságokra bizza, tehát azon hatóságra, a mely legkönnyebben ismeri fel a községeknél azon eszközöket, a melyek azokat egy ilyen jog gyakorlására alkalmasakká teszik. E törvény a törvényhatóság ezen jogát teljesen megsemmisíti, ós a cselédügyre vonatkozó intézkedés a községek hatásköréből minden tekintetben és minden irányban kivétetik. Én ezt különösen az alföldi nagyközségekre nézve szerfelett sérelmesnek találom. Például Csongrádmegyében, Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegyében, Hajdú megyében, Bihar vármegyének egy nagy részében és Csanád vármegye jórószében oly intelligens, vagyonos, oly nagy kiterjedésű határral biró községek vannak, a melyekre sokkal jobb lelkiismerettel merném látatlanul bizni ezeknek a cselédügyeknek elintézését, (Halljuk! Halljuk!) mint a mennyi lelkiismerettel bizza a törvény 13. § ""Eb cl kinevezett kapitányokra a büntető eljárást. Én tehát abban a véleményben vagyok, hogy ennek a törvényjavaslatnak a módosítása által meg kell adni a módot és az alkalmat a törvényhatóságoknak arra, nézve, hogy azon községekben, a melyek erre alkalmasaknak mutatkoznak, a cselédügyben a kihágási dolgokat is a község úgy gyakorolja, a mint itt a 14. §-ban a mezörendőri ós erdei kihágásokra vonatkozólag van kontemplálva, Ugyanazért a következő módosítást vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): Második bekezdóskópen ez volna beillesztendő : »Megtehető a feljelentés a cselédügyről szóló 1876 : XHI. törvónyczikk alapján folyamatba teendő ügyekben azon községek