Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-709

2f, 709. országos ülés 1901. május 14-én, kedden. vénynek pedig épen az volna a feladata, hogy még a gyanúját is eloszlassa mindenféle ilyen függésnek. Harmadszor, mert ezen kivételek gyanánt felsorolt állások között olyan fontos, olyan nagy munkájú, oly nagy hivatású állások vannak, a melyek betöltésére egész ember kívántatik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon egyénnek, a. ki ilyen állást elfoglal, egész erejét, minden idejét és munkáját arra kell fordítania, ha azt lelkiismeretesen és becsületesen akarja betölteni. Es ha így tölti be, akkor nincs ideje törvényhozási teendők végzésére. vag}

r ha erre időt szakít, elhanyagolja az állásával összekapcsolt teendők végzését. Ennélfogva kérem a házat, méltóztassék módosításomat elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én nem tagadom, hogy ha elvileg a legszigorúbb álláspontra helyezkedünk, akkor az előttem szóló képviselő úrnak módosítását elvileg logikusnak és korrektnek kell elismernem. De, t. ház, nemcsak azért nem járulhatok ezen módosításhoz, mert ez messze túl megy az 1875-iki törvénynek rendelkezésein, amelyeket pedig ón felforgatni nem kívánok, a mely törvénynek szellemét, intenczióját, czélját ón helyesnek ismerve el, azt csak rossziíl formulázottnak tartom, s igen sok részében a- jelen törvényjavaslatban világosan, preczize, és helyesen kívánom újra felvétetni. Mondom, nemcsak azért nem fogadom el tehát a módosítást, de nem azért sem, mert méltóztassanak meggondolni, hogy itt olyan intézetek élén álló férfiakról van szó, a kik valamennyien nagy kulturális munkát, missziót végeznek. Itt azokról a budapesti intézetekről van SZÍ'), mely ele a fővárosnak és az országnak, és az ország igen nevezetes érdekeinek fejlesztésével válhatatlan és szoros összefüggésben vannak; oly férfiakról, a kik valóban nem esnek még sem azon gyanú alá, a melyeket a. képviselő úr kifejezett, hogy már múltjuk, pozicziójuk és állásuknál fogva ne bírnának a függetlenségnek azon kellékeivel és az egyéni jellemnek azon mértékével, a mely daczára annak, hogy ők kormányi vagy királyi kinevezéstől függenek, illetőleg az által kapták állásukat, kizárja azt, hogy ők függési viszonyba jönnének. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a tanárokat illeti, az egyetemi és műeg^yetemi tanárokat, mint a nagytudomány képviselőit nem szeretném a képviselőház értelmi nívójának lesülyesztósóvel a képviselőházból kivonni. (Helyeslés.) T. képviselőház! Van egy régi közmondás, minden nyelven, a magyar ós német nyelven egyaránt, s ez az, hogy * túlságos óleskedés csorbára vezet. Ne menjünk túl se az egyik, se a másik irányban, tartsuk meg a hetyes mértéket és az arany középutat ebben is. Hiszen a kinevezéstől függő minden egyéb kategória ki lett" küszöbölve; sőt akkor az 1875-iki törvénynek rendelkezésein jóval túlmennénk, mert méltóztatnak tudni, hogy abban a kormánybiztosi intézmény fel lett véve, a mely kompatibilis volt, ezt pedig a jelen törvényjavaslat kiküszöböli, mint olyan intézményt, a hol valóban a függésnek, a kedvezósnejk momentuma előtérbe lép, és a hol abszolúte nem szükséges, hogy a kormánybiztosok itt üljenek. De hogy a, budapesti egyetem tanárait, a múzeum igazgatóját, a közmunkatanács elnökét, más intézetek elnökeit innen kizárjuk, azt valóban nagy hibának tartanám, s oly dolognak, a mely a képviselőház értelmi, erkölcsi és intellektuális nívójának leszállításával járna. Es azért kérem, a módosítás mellőzését. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi azt a módosítást illeti, a melyet Végh Arthur t. barátom nyújtott be, az amplifikál, de ne méltóztassék ettől az amplifikálástól megijedni, hisz ezek mind olyan egyes bizottságok, mert nem is egyebek ezek a tanácsok, a hol azt lehet mondani, hogy az illetők a. manapság már nagyon ritka és annál inkább méltánylandó nobile officziumot teljesítenek, a hol valóban nincsen és nem volt eset arra, hogy valaki függésbe jöhessen, ha például a képzőművészeti, tanácsba, a közegészségügyi tanácsba, vagy más ilyen tanácsba neveztetik ki. Én tehát arra kérem a t. képviselőházat, hogy ne méltóztassék ezeket kizárni, ismét abból az okból, hogy ezeket az ország gazdasági és kulturális életében számottevő, munkálkodó elemeket ne zárjuk ki, hiszen kell, hogy minél több ember munkálkodjék ezen a téren. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék abban az értelemben határozni, hogy Csávolszky Lajos képviselő úr módosítását mellőzze ós Végh Arthur képviselő úr módosítását elfogadja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! Mielőtt a törvényszakasz módosítására vonatkozó észrevételeimet előterjeszteném, tiszteletteljesen kérem a t. képviselőházat, miután látom, hogy a sajtóban tegnap egyik megjegyzésem alaposan félreértetett, nehogy a házban is hasonló hangulattal találkozzék, arra nyilatkozhassam, kötelességszerűen csak annyit jegyzek meg, hogy én már tegnapi felszólalásomban kifejezetten és világosan a mellett érveltem, hogy a törvényjavaslat ellen, illetőleg 10., 11. ós követ-