Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

310 720. országos ülés 1901. jniűns 20-án, csütörtökön. miniszteri rendeleteknél, a melyek a törvényhozás felhatalmazása alapján bocsáttatnak ki, —- vagy a létező szabályrendeletet sérti, mi az intenczió, miért nem adatik ez esetben felülvizsgálati jogorvoslat? Ezt tehát kutatnom kell. Ha, fölvilágosítást nyerek és megfelelő indokolással megnyugtatnak az iránt, hogy e tekintetben más intézkedés fog valahol foglaltatni, akkor az én felszólalásomnak nincs jogosultsága. így azonban felvetődik a kérdés ós azt minden körülmények közt el kell dönteni. Már most, t. ház, a mit én fel akarok hozni, az röviden a következő. Majd a büntető parancsnál rá fogok térni konkrét példák felsorolására,, a melyek meg fogják győzni a t. miniszterelnök urat, a ki jóindulatot tanúsít komoly felszólalások iránt, arról, hogy a kényszerkézbesítós maga nem elég panaczea, habár elismerem, hogy lényegesen javítja a helyzetet. De ott, a hol.a rendőrbiráskodásról intézkedünk, a hol egyesbirósági intézményt létesítünk úgy az első, mint a második fokban, és pedig olyan forumokat, a melyek semmiféle szabályzat, vagy pragmatika alatt nincsenek, a melyeknek fegyelmi törvényük nincs, ós a melyek teljes függésben vannak a kormánytól, vájjon szabad ebben az országban, a hol, a mint modtam, valóságos labyrintusában élünk a kihágásoknak, a felülvizsgálati jogorvoslatot magát is megint politikai fórumra ós egyéni felelősségre bizni ? Ha van valahol és valaha a közigazgatási bíróság institucziój áriak értelme, nem itt van-e hntye annak, hogj^ a, jogegység szempontjából, melyet én rendkívül nagy horderejűnek tartok, a felülvizsgálati jogorvoslat ne az egyén elé, ne a politikai rendszer változásai szerint változó jogfelfogású miniszter elé, hanem a jogegysóget biztosító független bíróság ele tartozzék? Én tudom, hogy ez az indítványom nem fogadtatik el, mert hisz a törvényjavaslat rendszerének fölforgatását jelentené; de köteles voltam felszólalni, mert ón a magam részéről soha semmiféle olyan törvényes intézkedéshez, a mely az egyéni szabadság és az alkotmány biztosítékai tekintetében kiszolgáltatja a polgárt az egyéni önkénynek, soha ós semmi körülmények közt hozzájárulni nem fogok. De már most, t. képviselőház, a midőn újból kijelentem, hogy semmiféle oly törvényt, a mely a, felülvizsgálati jogorvoslatot nem független bíróságra, tudniillik a közigazgatási bíróságra bizza, nem fogadok el, tudnom kell még azt, hogy ha a miniszteri fórum megtartása czéloztatik. a hatáskör túllépése esetére,-—nem csupán illetékesség, hanem hatáskör túllépésének esetére, — van-e helye felülvizsgálatnak, ha miniszteri rendeletet sért az az intézkedés, ha a szabályrendeletet sérti, a mely annak alapját képezi, és ha van felülvizsgálati jogorvoslatnak helye, miért nincs ez a törvényben enumerálva és miért nincs ez kifejtve? Volna még a felülvizsgálati jogorvoslat hatályára vonatkozólag elmondani valóm, ezt azonban fentartom a törvényjavaslat 8. §-ára, a hol majd konkrét módosítást is fogok előterjeszteni. Most azonban, hogy e szerencsétlen ország közönsége legalább a kormány intencziója iránt tájékozva legyen, ha már a törvényjavaslat diszpoziczióival nem tájékoztatható ; tisztelettel kérek szíves felvilágosítást, vájjon a felülvizsgálati jogorvoslat ezekre a részekre kiterjed-e, vagy nem, vagy egyátalában ki van-e zárva a miniszteri rendeletek ós szabályrendeletek sérelme esetében ? . Ez tiszteletteljes kérelmem. A felvilágosítást a kormány részéről várom; a szakaszt különben nem fogadom el. Buzáth Ferencz jegyző: Barta Ödön! (Felkiáltások a szélső baloldalon: A miniszterelnök, kivan szólani!) Barta Ödön: Kérem! Széll Kálmán miniszterelnök: Én azt hittem, hogy Barta Ödön képviselő úr máshoz akar szólani, de ha ehhez akar szólani, szívesen szólok magam, annál is inkább, mert hiszen az előbbi felszólalásomban is regrediáltam egy dologra, a melyet ő volt szíves felszólalásában felvetni, és azt hiszem, a t. képviselő úr meg volt elégedve azzal, hogy miképen kezeltem a kérdést abban a válaszban, a melyet neki adtam; gondolom, felvilágosítottam kellőleg és meg is nyugtattam. Nehogy tehát majd feleslegesen kelljen másodszor is beszélnünk, Barta Ödön képviselő úrnak is, nekem is, rögtön fogok nyilatkozni. Az illetékesség esete, gondolom, egészen egyezik a hatáskör kérdésével, . . . Polónyi Géza: Az nem úgy van! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . mert ha a törvényes hatáskörét túllépi, nem illetékes . . . Polónyi Géza: Az más dolog! Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, akkor másba ütközik, akkor helytelenül jár el, az egészen más, az törvénybe ütközik; hanem hát az illetékesség mégis csak a hatáskör illetékessége; ez, gondolom, egészen precziz, szabatos kifejezés: az inkompetenczia kérdése akkor áll elő, ha oly közeg jár el, a ki az eljárásra nézve nem kompetens. A hatáskör fölterjesztésének felvétele, ennek a fogalomnak felvétele mégis magyarázatokra szolgáltathat alkalmat; lehet olyankor ez az eset, a mikor az a törvénybe ütközik, akkor