Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

720. országos ülés 1901. jnnius 20-án, csütörtökön. 295 Nagyon messze vagyunk, t. miniszterelnök úr, azoktól az időktől, midőn az egyptomi fáraók, aznap, midőn trónra léptek, elkezdték épít­tetni azt a pyramist, mely az ő sírjukat volt tartalmazandó. A t. miniszterelnök úr talán azt hiszi, hogy az ő kormánya, mely kitűzte azt az elvet, hogy a választásoknál erősza­koskodni nem fog, örökkévaló lesz, pedig higyje el, hogy fognak következni utána más minisz­terelnökök, kik épen olyan erőszakosak lesz­nek, mint azok voltak, kik őt megelőzték. Polónyi Géza: Még egy sem halt meg Magyarországon, mint miniszterelnök. (De­rültség.) Kossuth Ferencz: Ismétlem, hogy hely­telennek találom azt, hogy a t. miniszterelnök úr az ő békés és igazságos szándékaival ková­csoljon egy olyan fegyvert, melyryel a válasz­tások idején a legegyszerűbb, a legtudatlanabb közeg is végig járhat egész községeken és rendre ijesztgetheti, rendre sújthatja az ellen­zéki választókat. Ha egy rendőri közeg benéz az ellenzéki választók udvarába, s ott piszkot lát, — a piszok pedig relatív fogalom, — mind­járt elő fog állhatni egy büntető parancscsal, a melynek csak két következése lehet: az egyik az, hogy illető kihallgatás nélkül sújtott egyén fizetni fog és esetleg szabadságát veszti, tehát bűnhődik; a másik az, hogy Ítélkezni fog felette az a rendőri biró, a ki valószínűleg saját maga hagyta meg annak a parancski­osztó közegnek, hogy a visszaéléseket el­kövesse. Az egyszerűsítés minden kormányzási té­ren ós így a közigazgatás terén is helyes dolog. Tudom azt, hogy alig van ember, még olyan is, ki egész életét a közigazgatás terén töl­tötte, a ki a közigazgatás tömkelegében el tudna igazodni. Tudom azt is, hogy az egy­öntetűség ezen a téren teljesen hiányzik; de mindezen szerintem segíteni lehetne úgy, hogy egyszerűsítés kedvéért a polgári jogokat ne csorbítsuk. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha pedig a polgári jogok megrövidítése nélkül a köz­í^azffatas egyszerűsítése lehetetlen lenne, a mit nem hiszek, akkor jobban szeretném nem egy­szerűsíteni a közigazgatást, mint a polgári jogokat csorbítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De igenis lehet egyszerűsíteni a közigaz­gatást a hatósági körök pontos beosztásával ós körvonalozásával, minden hatáskör tüzetes megállapításával, ezen belül a tisztviselők sza­bad mozoghatásával, úgy, hogy elérhető lenne az, hogy minden aktának, még a legegysze­rűbbnek is, ne kelljen 10 kézen megfordulnia; továbbá az eljárási szabályok egyöntetűségével, a tisztviselők helyzetének megvédésével, a fe­gyelmi eljárás szabályozásával, a tisztviselői pragmatika behozatalával. Ha ezekhez hozzá­teszszük a deczentralizácziót és az egyszerű, világos, a közönség igényeinek megfelelő el­járási szabályzatot, akkor egyszerűsíthetünk a nélkül, hogy a polgári jogokat ós a közsza­badságot akármikép is sértenők. Bevégzem rövid felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán igen tisztelt miniszter­elnök úr olyan iskolában növekedett föl, a hol a közszabadságot nagy becsben tartották. Igaz, hogy ennek az iskolának mestere más úton járt, mint a melyen mi járunk, és más czéljai voltak, mint a mi czéljaink, de azért mégis tény, hogy ő a közszabadságot a legnagyobb mérvben tisztelte és sérteni sohasem akarta. Meí T agyok győződve, hogy Széll Kálmán miniszterelnök úr sem akarja, azt tenni, de ha ez így van, kérve kérem őt, ne tekintse fel­szólalásunkat ellenzéki viszketegnek, hanem tekintse hazafiúi aggodalomból eredő figyel­meztetésnek, mert az kétségtelen, és semmi okoskodással eltagadni nem lehet azt, hogy a polgári jogot ós szabadságot sérti az, ha valakit meghallgatás és törvényes tárgyalás nélkül elítélnek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezeknek előadása után csatlakozom mind­ahhoz, a- mit pártomnak szónokai pártom ne­vében előadtak. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Lázár Árpád jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! Én az adminisztráczió egész területére kiter­jedő vitát sem felidézni, sem elfogadni ebben a pillanatban hajlandó nem vagyok. Ennek sem ideje, sem alkalma nincs, sőt a törvény­javaslat tartalmát tekintve, helye sincsen. Épen azért, mindazokat az észrevételeket, a melyek a vita folyamán erre vonatkozólag felmerültek, a magam részéről érinteni nem kívánom. Felszólalásomnak tulajdonképeni czólja, t. képviselőház, az, hogy azon aránytahin fel­buzdulásokat, azon méltatlan és igazságtalan támadásokat, a melyek a törvényjavaslatnak sem tartalmával, sem intenczióival, som nyil­vánvaló rendelkezéseivel összhangba nem hoz­hatók, igyekszem lehetőleg a maguk értékére leszállítani, és ezzel kapcsolatosan a tör vény ­javaslatnak mind tartalmát, mind czélját le­hetőleg igazolni. Több mint húsz éve, t. képviselőház, hogy itt e házban, a házon kivüí és a sajtóban általános kívánalom tárgyát képezi a köz­igazgatásnak eg3'szerűsítóse. Minden oldalról felhangzott ez a kívánság pártkülömbség nél­kül, mert mindenki érzi és mindenki látja, hogy a mai közigazgatási apparátusnak ön­súlya olyan, hogy ma-holnap összeroskadással

Next

/
Oldalképek
Tartalom