Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-719

719. országos ülés 1901, ., június 19-én, szerdán. 285 szén megfelelnek a fent előadottaknak, mert hiszen akkor külön fogyasztási szövetkezetek alakításáról volt szó, s ha azután tényleg nem »fogyasztási raktárszövetkezetek«, hanem »szövetkezeti fogyasztási raktárak* alakíttattak, ez oly finom jogi disztinkczió, a mely érdemben nem változtat a dolgon, s így nem kell csodálkozni, ha a szövetkezetek vezetői nem tartották szükségesnek ezt a fordulatot a közgyűlésen külön bejelenteni, sőt ezt az alaki módosítást talán észre sem vették, az egyszerű szövetkezeti tagok pedig bizonyára meg sem értették volna a két dolog közötti különbséget. Azután megemlékszik arról, hogy vitt magával egy kereskedelmi szakértőt, ki az árúraktárakat megvizsgálta, és jelenti, hogy nevezett szakértő megállapította, hogy a raktárak oly helyen vannak szervezve, és az ellenőrzés oly hatályos, hogy ha ezt tovább is folytatják, a szövetkezeti raktárakat valami különös baj nem érheti. Azután nyilatkozik a mérleg kórdósérői (olvassa) : >>Tény, hogy egyes árúraktárak mérlegeiket nem közvetlen kapcsolatos leltározás alapján állították össze, de a szakértővel egyetemben megállapítottam azt, hogy az évi mérleg megállapítása előtt mintegy tíz héttel vagyis október közepén még ezek a raktárak is leltároztattak, s az év végén az októberben felvett leltárt a raktárkönyvek szerint azóta történt változásokkal helyesbítvén, a mérleget ezen az alapon készítették el. Az eljárás nem felel meg egészen, de a karácsony-ujóv közötti nagy mimkahalmazzal indokoltatik, s jövőben nem fog többé megtörténni. Különben a folyó évi márczius hó folyamán törtónt leltározások a vagyonmérleg helyességét beigazolták. A mi az állítólag felesen beszerzett árúczikkeket illeti, tény, hogy mint az más új boltoknél is történik, a beszerzésnél a viszonyok nem egészen alapos ismerete következtében hibák történtek, a melyek azonban még a folyó óv végéig helyre hozhatók lesznek, mert az illető kevés czikk nem értéktelen, de ezen a vidéken nem kelendő. A mi azt illeti, hogy ezek a szövetkezeti raktárak nem tagnak is adnak el, azt megállapítani bajos, mert a nem ritkán változó elárusítók nem ismerhetik a szövetkezeti tagokat ós azok hozzátartozóit, s igazolást a fillérenként vásárlóktól alig követelhetnek.* Most jön az a passzus, mely Barta Ödön t. képviselő úr interpellácziójának azon részére vonatkozik, hogy a papok az állam pénzéből jogellenesen előlegeket vettek volna. Erről így szól a jelentós (olvassa): »A mi az utolsó vádat illeti, hogy tudniillik a szövetkezetek állami építkezések elvállalásába akartak bele menni, a szándék itt is a legjobb volt, mert a rutén népnek e vállalkozásoknál is munkát és keresetet akartak biztosítani, de e szándóktól és épen a mi kívánságunkra álltak el és a vállalkozást másoknak engedték át.* Közbevetve megjegyzem, hogy abba én sem egyeztem bele, hogy a szövetkezetek építkezésekbe bocsátkozzanak. (Helyeslés.) Most folytatom (olvassa) : »Az első szándók nyilvánulása ós a bánatpénz letételére kitűzött határidő közötti idő azonban oly rövid volt, hogy a bánatpénz letételére időközben a közös szövetkezeti pénzekből — tehát nem állami pénz — 3500 korona lett az intéző bizottság kívánságára kiszolgáltatva, a mely összeg azonban most már a pénztárban teljesen rendezve van.« Erre lehet és kell is alaki szempontból megjegyzést tenni, de túlszigorú megbirálás nem volna helyén; már maga az interpelláló képviselő úr is kijelentette, hogy ebben ő sói-elmet nem lát. Azt hiszem, sokan hasonló kényszerhelyzetben, a czélt tartva csak szem előtt, nem cselekedtek volna másképen. (Ügy van !) Már most a szövetkezeti részszel végeztem, s csak annyit kívánok megjegyezni, hogy különösen az akczió szövetkezeti részét tekintve úgy Beregmegyében, mint Ungmegyóben teljes egyetértés van. Yan nézeteltérés Marra arosmegyében a tekintetben, hogy a fogyasztási szövetkezetek miképen állítassanak fel; ez a kérdés azonban függőben van, ebben dönteni még módomban nem volt. Most csak röviden áttérek a gazdasági ós számviteli részére a dolognak. A mi a gazdasági részét illeti, Juhász Bálint mezőhegyesi igazgató elismeréssel adózott azon nagymérvű tevékenységnek, melyet a kirendeltség ezen birtokok és azok okszerű kihasználása érdekében kifejt. Rakovszky István: Hallatlan! Darányi Ignácz toldmívelésügyi miniszter: Hogy egy pár adattal illusztráljam a dolgot, vagyok bátor jelezni, hogy a gróf Schönborntól bérelt birtokok bérlete kiosztatott 1736 kisgazda között, kik fizetnek ezen bérlet után 64.755 korona 47 fillért, (Felkiáltások a baloldalon: Vészi nincs itt ?) s ezen szegény hegyvidékiek a 64.755 koronából adósak csupán 458 koronával ós 96 fillérrel maradtak. (Éljenzés.) Kérdem, hol van az országnak oly vidéke, a hol a szegény ember ily pontosan fizessen? (Tetszés és helyeslés balfelöl.) De nem állapodom itt meg.