Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

718. országos ülés 1901 lenegv szemernyi piszok a kristálytiszta víznek rengetegét ronthatja meg, sőt azt is tudom, hogy szenfmel nem is látható egyetlenegy kis baczillusa a pestisnek is, nőttön nővén, országokat pusztított ki. Elég, ha egyetlenegy baczillús van ebben a javaslatban; az nőttönnővón, meg fogja hozni káros következéseit, különösen akkor, ha ezt az idegen, ezt a mi közéletünkbe, a köztudatba soha át nem ment intézkedést (Úgy van! a szélső baloldalon.) csakugyan úgy léptetik életbe, a mint itt kontemplálva van, s még úgy is, a mint a t. miniszterelnök úr tegnapi beszédében kontemplálta. Hogy általában nem lehetek barátja a büntetőparancs kibocsátásának, annak oka, eltekintve elvi álláspontomtól, a mely szerint ón mint régi magyar ember, ragaszkodom ahhoz, hogy »nisi legitimé citatus« elitélni senkit sem lehet, hogy senkit semmiért a világon nem lehet elitélni, a míg meg nem kérdeztetik, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a míg a másik fél nem nyilatkozik, — mondom, ettől eltekintve, egyáltalán nem fogadhatom el a büntetőparancs intézkedését, mert az, a mennyiben hazai jogunkba eddig átvétetett, nem vált be. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Kristóffy József, a közigazgatási bizottság előadója: De miért? Szalay Károly : Mert rossz maga az intézmény ; a magyar ember természete nem veszi be! (Mozgás a szélső baloldalon.) Molnár Jenő: A szabadsággal ellenkezik ! Szalay Károly: Nem vált be még a polgári eljárásban sem, mert a. polgári eljárásban minek lett eszköze a fizetési meghagyás, a mely ilyen büntető parancs természetű ? Annak, hogydia az ügyvéd röstelt bizonyos ügsdjen az illető községi biróhoz elmenni, akkor fizetési meghagyást kért, nem azért, mintha ő azt hitte volna, hogy ennek bármi néven nevezendő foganatja volna, mert nem hiszem, hogy lenne Magyarországon egyetlenegy ily eset, a melyben, a midőn a fizetési meghagyás folytán az illetőhöz kimentek végrehajtani, az egyszerűen ne protestált volna, hanem azért, hogy ezáltal a községi biró illetékessége alól az ügyet elvonja a járásbiró illetékessége alá. De nem vált be a büntető eljárásban sem; annyira nem, hogy ma már bizonyos vidékeken a büntető parancs kibocsátását tígy mutogatják, mint valami csodabogarat, mert maga a bíróság nem bocsátja ki sohasem. T. képviselőtársam, az igen tisztelt előadó úr közbeszólt, hogy »miórt« ? Én erre azt feleltem *mert a magyar ember természete ezt nem veszi be.« Ha a czél csak az, hogy .. juuins 18-án, kedden. 289 mennél több birság szedessék be; ha a czél csak az, hogy annak az illető főbírónak — ma már.szolgabírónak •— is több módja legyen zaklatni az embereket: nohát akkor ez az intézkedés csakugyan beválik, t. előadó úr. Ámde ha ennek ellenkezőjét akarjuk elérni, akkor ez egyike a legveszedelmesebb instituczióknak, a melyekről valaha hallottam. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt fogják nekem mondani, — bizonyosan a t. előadó úr is, — hogy hát mi különbség van a között, hogy ha engem bepanaszolnak, meghívnak, s annak következtében elitélnek, vagy nem ítélnek el, és a között, hogy engem büntető parancsban idéznek meg, ós így büntetnek meg. Hát csak egyet mondok, a mi óriási különbség. És ebből a javaslatból egyáltalában nem tudom kiolvasni azt, hogy vájjon annak a ki ellen büntető parancsot bocsátanak ki, tudtára, adják-e, hogy ki panaszkodott ellene ? Ez nem közönséges dolog, t. előadó úr, ez annyira fontos, hogy az ok nélküli panaszkoclásoknak ép az állja útját, hogy tudom, hogy ki tette ezt a panaszt, mert ha igaztalan panaszt tettek ellenem, hamis vád, vagy hatóság előtti rágalmazásért megkapon az elégtételt. Kristóffy József előadó: A végzésben benne van! Szalay Károly: Benne van ? Hol van az megírva, hogy benn van? Kristóffy József előadó: Az természetes. Szalay Károly: Az nem természetes! Az, hogy valami természetes, még nem elég a törvény szempontjából. Természetes az is, hogy a gyermek az apját meg ne ölje, a régi világban nem is hoztak erre törvényt, mutasson az előadó úr nekem olyan törvényt, a hol ez speczialiter mint deliktum sui generis lett büntetve. Különben macától csak az értetődik, a mi expresszis verbís benn van a törvényben. (Úgy van! Úgy van! a szélsőhalon.) A mi nincsen benn. azt megteszik, ha tetszik, ha nem tetszik, nem teszik meg. Ez <az egyéni felfogásnak ad tág teret, én pedig az egyéni felfogásra senkinek a szabadságát ós jogait nem bizom. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ha ez a törvényjavaslat keresztül megy, a mint van, azt kérdezem a t. előadó úrtól, — talán majd ez is »benne lesz«, •— hogy ha, tettestársak ellen bocsáttatik ki büntetőparancs ós azon tettestársak közül az egyik kifogást emel ós azon kifogás fofytán az egyiket felmentik, mi történik a többivel ? Magától értetődik, hogy a többinek visszafizetik az akkor már megfizetett pénzt ? Vagy pedig ha átváltoztatták szabadságvesztósbüntetésre, mi fog történni? A szolgabíró ül a helyére, hogy rekompen-