Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

717. országos ülés 1901. junhis 17-én, hétfőn. 229 Meskó László t. képviselő úr felszólalásában is a legfontosabb volt. Hogyha, a t. képviselő urak nem generalizáltak volna, nem rnondták volna, hogy ez a javaslat jogfosztó, jogtipró, hanem azt mondták volna, hogy ennek a, javaslatnak van egy része, ez a büntetőparancs, mely megfontolásra méltó, mert ez bizonyos mértékét a védelem korlátozásának involválja, ezért vitassuk meg: akkor azt mondtam volna, ez objektív kritika, kalapot emelek előtte. De mert a büntetőparancs kérdésében, bár beismerem, van bizonyos mértékű korlátozás, de nem oly mértékű, mint a képviselő úr mondotta, melyet meg kell vitatni a maga érdeme szerint, ebből a kis darabka színből csinálni egy egész szinvegyüléket és a,z egész képet feketére mázolni: bocsánatot kérek, ez nem jogosult eljárás. Már most én megnézem, hogy ez a szemernyi kis tus miből áll, és lehet-e ebből az egész egyszerűsítési eljárásról szóló javaslatomat befeketíteni ós bemázolni. Azt hiszem, hogy nem lehet. Objektíve fogom előadni érveimet, méltóztassék azoka,t a maguk értéke szerint mérlegelni innen is, onnan is. Miről van szó? Arról, hogy egszerűsítsük a közigazgatási, eljárást két érdekből; először abból, hogy a nagy túlterheltség alatt szenvedő közigazgatási apparátust megkönnyítsük, a munkát lehetőleg redukáljuk, a munkaszaporításnak gátat vessünk, és gyorsabbá, egyszerűbbé tegyük az eljárást; másodszor, hogy a felekre, a közigazgatásnak oltalmát igénybevevő vagy a közigazgatásnak sújtó eljárása alatt álló polgároknak állapotát közigazgatási vonatkozásaikban könnyítsük. Azt hiszem, hogy mindkét szempontnak megfelel a büntetőparancs intézménye. Mert az, hogy Németországban be van hozva, nem válik szég3^enére magának az eszmének. A németországi adminisztráczió mai állása és kitűnő volta nem argumentum a mellett, a mit a képviselő urak felhoztak, hogy csak azért sem kell, mert Németországban be van hozva. A büntetőparancs intézménye nem új a képviselőházban és a magyar törvényhozásban; be van az hozva más alakban a büntető-perjogban és a magánjogban is. ^Nem egészen így, de az eszme benne van. Állítom, hogy ebben az alkalmazásban miután itt nem oly eminens ós nagy jogokról van szó, s nem olyan nagy terjedelemben gyakoroltatik, mint a büntetőjogban ós a magánjogbaji avval az eltéréssel, mely itt fenforog, helyet foglalhat. Figyelmeztetem egyébiránt a képviselő urakat, hogy a büntető-perrendtartás eredeti javaslatában, habár kisebb összegre, mint a hogy később megállapíttatott, de ezen a módon volt projektálva. Már most a különbség a kettő között az, hogy az igazságügy terén a büntető-parancs kiadása úgy történik, hogy a fél abba a helyzetbe jut, hogy ha csak ő hozzá nem járul akár fizetéssel, akár részletfizetéssel, vagy halasztás-kéréssel, akkor a parancs végre nem hajtatik. Itt pedig akként van kontemplálva, hogy a félnek nem kell nyíltan ós bevallottan hozzájárulni, az végrehajtható, az jogerős, ha ellene kifogást nem emel 15 nap alatt és tárgyalást nem kivan. Tehát az igazságügy terén a pozitív hozzájárulás, itt pedig a nemleges. (Felkiáltások a szélső baloldalon,: Megfordítva!) Azaz megfordítva, értjük egymást! Tehát az igazságügy terén hozzá kell járulnia, itt pedig el kell neki szenvednie, ha kifogást nem tesz. Nemcsak a munkahalmaznak igen nagy részétől fogjuk megmenteni az egész közigazgatási apparátust, ha a büntető parancsot behozzuk, hanem a közönséget is igen nagy tehertől szabadítjuk meg. A közönségnek nagy kényelmével és nagy előnyével fog járni, ha nem kell a félnek minden apró - cseprő ügyben időnek, fáradságnak, egész kényelmének feláldozásával és nagy teherrel mindig a tárgyalásra elmenni. Ez pedig nagy szempont. Azt vetik ellen, hogy még sem lehetséges az, hogy meghallgatás és tárgyalás nélkül valakit elitéljenek. A másik meg az, hogy a t. képviselő urak azt mondják, hogy ezt a dolgot nem kell olyan könnyen venni, mert a nép nem tudja, az illető nincs tájékozva, hogy mily következésekkel jár a büntető parancs és így meg van fosztva attól, hog}

T magát védje és tárgyalást kérjen. Hát lehetnek ilyen esetek, megengedem. De az egész intézkedésnek jótékony hatása úgy az adminisztráczió, mint az adminisztráltak szempontjából annyira szembeszökő, hogy a magam részéről ezt a nem gyakran és izoláltan előforduló apró kis bajt — mert nem tartom igen nagynak -— annak a nagy erőnek alárendelem, a melylyel jár. Méltóztassék felvenni, hogy az igazságügyi eljárásnál 200 korona a határ, itt 40 korona, és a mint én tudom, abban az alakban, a mint ott be van hozva, tulaj dónk épeni czéljának nem is felel meg, gyakorlatilag nem is érvényesül a czél, a melylyel össze volt kötve ott is, tudniillik az egyszerűsítés, a munkának lehetőleg kevesbítóse, ós igen sok oldalról kívánják annak reformálását. De, t. képviselő urak, — ós most Barta Ödön képviselő úr igazságszeretetére hivatkozom, hogy legalább azután, a mit most mondandó leszek, a maga részéről nem fogja nekem azt imputálni, a mit imputált, — én annyira perhorreszkálok mindent, a mi — ha csak igen magas és nagy érdekek nem mond-