Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-717
717. országos illés 1901. június 17-én, hétfőn. 227 úr nekem bizonyos szándékot imputál. És ez aztán már, bocsánatot kérek, az a terrénum, a melyen nem engedek meg velem szemben semmiféle imputácziót és semmiféle gyanúsítást. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Nem imputáltam semmit! Széll Kálmán miniszterelnök: Én az érvek tekintetében ós a vita terén a legkoncziliánsabb vagyok, és mindenkor szóba állok mindenkivel, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) de a t. képviselő úr, hogy a, maga talán nem egészen erős argumentumait megvértezze, előáll a szándóknak meggyanúsításával . . . Barta Ödön: Azt nem találja meg a beszédemben! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, felolvasom. Azt mondja a képviselő úr (olvassa): »Ha nem tudtam volna is, mi van abban a javaslatban, már csak azért, mert nyáron terjesztik elő, tudtam volna, hogy egy jogfosztás van benne, egy nyári jogfosztás. Barta Ödön: Csak gondolkodóba ejtett! Széll Kálmán miniszterelnök: Nohát sem téli, sem nyári jogfosztás nincs e javaslatban. (Derültség. Úgy van! Ugy van! jobbfelöl.) a mint erre mindjárt rá fogok jönni; magát a szándóknak imputáczióját pedig tisztelettel visszautasítom, mert én nem azért terjesztem most elő a, javaslatot, hogy eszkamotirozzak vele valamit, (ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A javaslat május 9-ike óta a közvélemény előtt fekszik ; tárgyalta, a közigazgatási bizottság és beadta jelentését; a bizottság tárgyalhatta is. mert ezen javaslatot nem okkultusz módon terjesztettem elő, hanem oly indokolása van a javaslatnak, a melyről el merem mondani, hogy e ház asztalán ilyen részletes, kimerítő indokolás csak ritkán szokott megfordulni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.) Egy 114 oldalra terjedő indokolás fekszik a képviselőház és az egész ország közvéleménye előtt; hát mondhatni-e akkor, hogy ón keresztül akarok valamit hajtani hőség segítségével, a moly épen ma segítségemre is jött, mert nagyon leszállt? (Elénk derültség. Egy hang a szélső baloldalon: De holnap már meleg lesz!) Ne méltóztassék tehát nekem ezt imputálni, mert ebben az én szándékaimat meggyanúsítani akaró állítást kell, hogy lássak, (Ugy van! Úgy van! jobbfelöl.) azt pedig egész tisztelettel elutasítom magamtól, máskor is, most is, ezután is. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy nem komolyak ezek a dolgok. (Mozgás és zaj. Halljuk ! Hcdljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök : Azt mondja a képviselő úr, hogy nem is komoly dolog ez; hogy rekompenzáczió akar ez lenni azért, mert a kúriai bíráskodásnál a tisztviselőknek a választókra való hatása, egyes részeiben korlátozva van. Hát, kérem, ez sem gyanúsítás? (Barta Ödön tagadólag int.) Nem? Nohát akkor nem tudom mi a gyanúsítás. Igenis, komoly dolog ez ós ahhoz semmi legkisebb köze nincs annak, a mit a t. képviselő úr nekem tulajdonít. Ha én egy javaslatot terjesztek elő, a melylyel a félebbvitelt korlátozom, cikkor én, bocsánatot kérek, a hatalomnak túltörj esztését intendálom? Nem azt kivánná-e a hatalom túlterjesztése, hogy minden ide jöjjön és minden itt intéztessék el, hogy minden a központi hatalom nyomása alatt rendeztessék? A midőn azt mondom, hogy rendezem a félebbvitelt, úgy, hogy két egybehangzó Ítélethez a miniszternek már semmi joga sincs hozzászólani, akkor a hatalmat akarom korlátozni? Engedelmet kérek, én semmit egyebet, csak az adminisztráczió gyorsaságát, javítását tartottam szemem előtt. Azt állítom, hogy ebben a javallatban semmi egyéb nincsen és ettől a javaslattól és annak czélzatától idegen az, hogy ezzel politikai czélzat, vagy hatalom kiterjesztési tendencziát kötöttem volna össze. Én általában az objektivitást annyira szeretem, magamat annyira objektív embernek tartom, mint a. közélet emberét ós gondolom tanúságát adtam annak azon harmadfél esztendő óta, mióta itt ülök, hogy engemet tényeimben semmiféle ilyen titkos czél nem vezet. Ha én valamit jónak látok, ha az orszá,g érdekében szükségesnek tartom, hogy valami korlátozó intézkedés történjék, azt meg merném mondani. Itt kérem általában disztingválnunk kell. Minden törvényre, vagy egyes részeire rá lehet fogni, hogy jogokat fosztogat, vagy korlátoz. Vannak törvények, vannak reformok, melyek a közérdek szempontjából a jogoknak szabályozását igénylik ; lehet, hogy ilyen törvénynek egyik, másik emanácziójában a jog megnyilvánulásának valami kis korlátozás is rejlik, de ha a közérdek nagy czélja, az államnak egy kitűzött nagy ós sajátos czélja és feladatai ezt megkívánják, akkor a jogoknak a korlátozásához is hozzá kell nyúlnunk. De ha, ezt tenném, lenne bátorságom ezt a képviselőházban megmondani ós nem fogok okkulté becsempészni más czímen semmit. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr és evvel is látszik bizonyítani ezt az állítását, hogy meg van engedve a felülvizsgálat azzal a kitétellel, hogy felülvizsgálatnak van helye, ha 29*