Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-717
224 717. országos ülés 1901. június 17-én, hétfőn. lom, ós megvan az eszköz, a melyet alkalmazni lehet. T. ház! Ki nem hajtott valaha jobbra, a helyett, hogy balra hajtott volna, s ki mondja meg nekem, hogy mi az a sebes hajtás? Igen, meg van mondva a Tattersálban, ismerik az egy és fél és két perczes tempót, de hogyha egy hidra azt irják ki, hogy a sebes hajtás tilos, nem mérte azt még meg senki, sem az állami építészeti hivatal, sem más hatóság, és nem állapjította meg, hogy mit kell érteni a sebes hajtás alatt. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mindezek a dolgok, csak apró, hézagos, fogyatékos és nagy tartózkodással összeállított szemelvények a nag}' dimenziójií kihágási halmazból, a melyekre mind kiterjed a büntető parancs jogán az illető hatóságnak a jogköre, úgy, hogy ha valaki jogorvoslattal az ellen nem ól, akkor a kirótt büntetést kórlelhetlenűl végrehajtják rajta, sőt a mennyiben az elzárásra is átváltoztatható, szabadságvesztést is szenvedhet. Itt van azután még az a kifejezés is, hogy ^letartóztatással nem járó kihágások*. Ugyan ki magyarázza meg nekem ezt? Akad-e a túloldalról valaki, a ki be van avatva a törvényalkotás misztériumaiba, a ki meg tudja nekem magyarázni, hogy melyek azok a letartóztatással járó kihágások, különösen a büntető perrendtartás azon vívmányával szemben, a mely a letartóztatást a legritkább esetekre korlátozza., még bűntettek és vétségek esetében is? Én azt hiszem, hogy ezt megállapítani eddig még senkinek sem sikerűit. Ez egy fölösleges pleonasmus — nem tudom, mi még azonkívül — inkább talán captatio benevolentiae arra nézve, hogy itt nem valami nagyfontosságú kihágásokkal állunk szemben. Pedig ellenkezőleg úgy áh a dolog, hogyha ezen pénzbüntetések elzárásra átA T áltoztathatók, akkor az illetők tényleg szabadságvesztéssel lévén büntethetők, igaznak kell lennie, a mit mondtam, hogy a javaslat ezen része veszélyes a polgárok szabadsága szempontjából. Igazam van tehát, midőn azt mondom, hogy a polgárok százezrei érintve vannak ezen javaslat által, a melyet ezért is és különösen a Meskó. László t. barátom által felhozattak miatt is, nem fogadhatók el. De mivel párthatározatunk van arra, hogy a mennyiben ezen aggályok eloszlattatnak, akkor pártunk, mely a közigazgatás egyszerűsítésére törekszik, nem akar az első szavazásnál ellene szavazni, én engedelmeskedni fogok pártom határozatának. Mielőtt azonban beszédemet befejezném, még egyet kívánok megjegyezni. Azon aggodalmakkal szemben, a melyek a bizonyos határon túlmenő rendeletekkel való kormányzás ellen már felhangzottak s a melyeket Meskó László t. képviselőtársam igen nyomatékos érvekkel hozott fel, azt mondják, hogy azon rendeletekben csak az eljárás egyszerűsítésére, csak az egyöntetűségre, csak a gzorsaságra kiterjedő intézkedések fognak foglaltatni, tehát úgy sem érintenek törvényhozási működést, vagy hatáskört. Én ezt teljes tisztelettel kétségbevonom, mert a beterjesztett javaslatnak 22. §-a ekképen rendelkezik (olvassa): »A rendőri büntető eljárás egyéb részleteit, különös figyelemmel a felebbvitel korlátozására, az 1897: XXXIV. törvényczikk 28. §-ában nyert felhatalmazás alapján a bel- ós igazságügyminiszterek által kiadandó ós •— tekintet nélkül az egyes törvényekben szabályozott eljárási módokra — a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt összes kihágási ügyeire kiterjedő egységes eljárási szabályzat állapítja meg, melynek keretén belül a tiszti ügyész közreműködése a közérdek szempontjából igénybe vehető.« Tehát jól emlékeztem a tiszti ügyész bevonására ; a mire azonban most rátérek, az az, hogy ebben különös figyelmet fordít a t. knrmány arra, hogy a nyerendő felhatalmazás alapján, a mely jóval túlmegy az 1897: XXXIV.'törvényczikk 28. §-ában talált felhatalmazás keretein is, még arra is felhatalmazást kapjon, hogy a felebbvitelt korlátozhassa. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez csak alkotmányos] Barta Ödön : Parancsol ? Széll Kálmán miniszterelnök: Majd megmondoin! Barta Ödön: Remélem. Azért vita! Én a felebbvitel korlátozását rendeleti útra tartozó egyszerűsítési kérdésnek nem tartom, s hogy a t. miniszterelnök úr sem tartja annak, tanúsítja az, hogy mint belügyminiszter elénk terjesztette e javaslatot, a melyben a fellebbvitel eddig fennálló korlátozását is törvénybe kívánja foglalni. A kihágási eljárásban, a hol a polgárok szabadságáról van szó, a fellebbvitel korlátozását belátása szerint, tehát a törvényhozás jogának magáhozvonása útján úgy szabályozza, mint sehol' a világon szabályozva nincs. Méltóztassék megkérdezni, t. szomszédját, az igazságügyminisziter urat, hogy mikor a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről volt szó, rendeletileg lóptette-e életbe? Bizony nem. Ott törvényt alkotott a ház erről, most a t. miniszter úr a fellebbvitel korlátozását egyszerűen csak a kihágási eljárás egyszerűsítési kérdésének akarja tekinteni.
