Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

220 717. országos ülés 1901. junins 17-én, hétfőn. kelegében kiigazodhatnék; ha mondom, nem állana az az eset, a mely áll: akkor még lehetne talán arról beszélni, hogy ez a felülvizsgálat némi kárpótlást nyújt azért, hogy a fokozatos felebbezósben korlátozásokat szenvedünk. De mit tartalmaz az a felülvizsgálat? Ha a, határozat a törvényt sértette, akkor van felülvizsgálatnak helye. Melyik törvényt? Hiszen a közigazgatási jog terén alig van valaki, — én nem hiszem, hogy a t. belügyminiszter úrnak egyetlen oly szakközege is volna,, — a ki meg tudná mondani, hogy mi a közigazgatási jog Magyarországon? Hiszen az egész törvénytárt végig lehet kutatni, ós minden törvényben mellékesen megtalálja az ember úgy a közigazgatási intézményt, mint a jogok elhomályosítására, vagy megvilágítására szolgáló közigazgatási rendelkezéseket, ós azonkívül ha nem többet egy kihágást. Van-e ma Magyarországnak olyan juristája, a ki meg nem buknék a vizsgán, ha azt kérdeznék tőle, mi a kihágás? (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kihágás az, a, mit valakinek, a kinek ilyent statuálni joga van, statuálni tetszik. Ez ma a kihágás. S ezen szempontból egyenesen áttérek — hogy a felebbviteli jog korlátozásával szemben a rekompenzácziókkal bővebben ne foglalkozzam — e javaslatnak kardinális sérelmére: a büntetőparancsra,. Igen örülök rajta, hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter úr jelen van és hogy a tárgyalás iránt érdeklődik, mert igen jól tudom, hogy a büntetőparancs intézményét ő próbálja most ki. A büntetőparancsra nézve, azt hiszem, talán elég e házban is azt mondanom, hogy nagy lelkesedóst keltsen mindnyájunkban, hogy az egy specziális német intézmény. Thaly Kálmán: Már ezért sem kell! (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Barta Ödön: Én nem ismerem részletességgel az angol jogot, de azt hiszem, nem igen tévedek, ha azt mondom, hogy Angliában nem mernék behozni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. túloldalon egy pár igen jeles jogászunk ül, a kik az angol viszonyokat igen szeretik ránk applikálni, a midőn arra sor kerül. Miért nem tiltakoznak ők az angol szellem nevében a büntetőparancs ellen ? Azt senkise tagadja, hogy e büntetőparancs a német partikuláris jogban látott először napvilágot; ezen apró duodec államok hozták be azt először, egymásután; azután behozta Németország maga is, a mely most is valóságos Polizei-Staat: (Úgy van! a szélső baloldalon.) a melynek szellemébe be is illik az, s a hol annak szellemében nevelt »Beamter«-ékkel megy is a dolog. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondtam, hogy nagyon örülök, hogy a t. igazságügyminiszter úr érdeklődik ezen dolog iránt, s ezt én azért jegyeztem meg, mert a büntető-perrendtartás indokolásában sokkal erősebb jellemzést találok a büntetőparancs ellen, mint a minőt én új formában el tudnék mondani. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék tehát megengedni, hogy elolvassam, és hogy erre kikérjem a t. ház szives érdeklődését. (Halljuk! Halljuk!) A büntetőperrendtartás indokolása a büntetőparancsról így nyilatkozik: (olvassa): »A terheltnek meghallgatás nélkül való elítélése a bűnvádi eljárás alapfelvételeibe ütközik, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kifogás lehetősége az ellen kellő orvoslást nem nyújt.« Ezt nem én mondom, hanem a büntetőperrendtartás indokolása. De tovább megyek »a már kibocsátott büntetőparancs szempontjából* — aztmondja — »nem felel meg a bírói tekintélynek, hogy a bíró a maga által is hiányosnak ismert alapon hozzon ítéletet, a melyet sok esetben vissza kell vonnia.« Ezt a bíró szempontjából; a másikat a bűnvádi eljárás elvi szempontjából mondja. Már most összehasonlítást teszek a két büntetőparancs közt, úgy a mint az a bűnvádi perrendtartásban megvan; úgy, a mint beterjesztetett a bűnvádi perrendtartási javaslat alkalmával, és úgy, a mint ebben a javaslatban kontemplálva van, mert ez nem kétféle, hanem háromféle. A büntetőparancs, a bűnvádi perrendtartás javaslatában úgy állott a közvélemény, az érdeklődő közönség és a szakértő közönség előtt, mint egy intézményekkel körűivett és garancziákkal körülhatárolt intézmény, a melynél azonban ahhoz, hogy a kibocsátott büntetőparancs hatályát veszítse, a terheltnek valamit tennie kellett. Azt mondtam, hogy intézményekkel körülvett és garancziákkal körülhatárolt ós pedig azért mondtam ezt, mert abban az alakban is, a melyben ezen bűnvádi perrendtartás javaslatában benn volt ez az intézmény, ki volt kötve, jogalapját a feljelentésen kivűl a közvádló indokolt indítványa, más esetben indokolt hozzájárulása, képezi. A mint keresztül ment és a mint a bűnvádi perrendtartásban benn van, így szól (olvassa) : •í-Ha a feljelentést hatóság, közhivatalnok, rendőri közeg, katonai őr vagy őrség, felesketett erdőőr, mezőőr vagy hegyőr hivatalos elj közben szerzett közvetlen tapasztalata alapján teszi és valósága ellen nem merül fel aggodalom, tárgya pedig csak kihágás, vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség és a biró kétszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetést talál kiszabandónak: a közvádlónak indokolt írásbeli indítványára