Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-708

708. országos ülés 1901. május bl-án, hétfőn. {5 Rakovszky István: A kereskedelemügyi miniszter bevallotta a vaggon-gyárnál! Polónyi Géza: T. képviselőház! Ez jury, úgy csúfolják, hogy jury! (Derültség.) Mondjon nekem a miniszterelnök úr, vagy a szabadelvű párt bármely tagja a világon oly törvényhozást, a hol a juryt kinevezik. A képviselőház elnöke dezignál 60 embert, azután a képviselőház elnöke által dezignált hatvan ember közül 12 kilutriztatik, azokkal szemben érdekeltségi kifogás, vagy vissza vetési jog nincs, ós ezeknek adnak az urak oly rettentő) nagy pouvoirt; ezt keresztelték el jurynak; Miért? Hogy ezentúl ne tartozzék indokolni a határozatát. Az eddigi összefórhetlenségi bizottság legalább indokolni tartozott javaslatát, és nem egyszer — t. képviselőtársaim emlékezhetnek rá •— a törvényesség szempontjából, vájjon törvényesen hozatott-e a határozat, a képviselőházban rendkívül élénk ós eleven vita volt. Most, t. képviselőház, ezen törvényjavaslat alapján lesz az elnök által kinevezett, azután a mi ügyes sorshúzásunk alapján kiválasztott 12 képviselő, a kinek a numerikus többsége már a matematika törvénye szerint, mikor a sors dönt, mindig a többség táborából fog kikerülni. Hogy azután ezek indokolás nélkül határozzanak és ezt a képviselőház imádásszerű tisztelettel megjegyzés ós vita nélkül tudomásul vegye: méltóztassék megengedni, ez az az egyik pont, a melyre nézve kijelentem, hogy ha ez a pont nem módosíttatik, ón a harmadszori szavazásnál nemcsak ellene szavazok ennek a törvénynek de a magam részéről mindent elkövetek életbeléptetése ellen, mert ilyen bíróságnak a statuálása veszedelmesebb mindennél a világon. Én nem vagyok hive a kúriai bíráskodásnak ennél a kérdésnél, de ha jobb propoziczióval nem állnak elő, én szézezerszer inkább a kúriai bíráskodásra fogok szavazni, mint erre ; mert habár nagyon megfontolandó az a veszély a mely fenyegeti ezt a képviselőházat ós a Kúriát, mégis inkább bízom ebben a pártatlan bíróságban, mint egy elnökileg kinevezett juryban. Miután ennél a kérdésnél vagyok, egy mellékes kórdóst is érintenem kell, a mely engem különösen aggaszt ós a melyért én a kúriai bíráskodást sem merném feltétlenül támogatni. Eltekintve az érdek és tisztesség kérdésében felmerülő nagymérvű kategóriáktól, én úgy látom, hogy az összefórhetlenségi törvényjavaslat csakugyan nem helyezkedhetik elvileg más álláspontra, mint arra, hogy az akczió popularis-t biztosítsa, vagyis, hogy a feljelentési jogot összeférhetlensógi ügyek| ben minden polgárnak megadja. Az összeférhetlensógi kérdésben a feljelentés, vagy panasz jogát korlátozni semmi körülmények közt sem helyes ós nem szabad.. De ha ez így van, a mint Kossuth Ferencz t. barátom és képviselőtársam egész helyesen érintette, akkor nagyon megfontolandó dolog, hogy ilyen taxaczió mellett, mint a milyen itt van, ennyi felsorolt kivétel mellett nem fog-e bekövetkezni az az állapot, hogy azok az elemek, melyek propagandaszerűleg törnek a parlament tekintélye ellen, — nemcsak az anarchisták, van sok ilyen más elem, — fel fogják használni ezt a törvényt arra, hogy tömeges ós nem ritkán alaptalan feljelentésekkel egyrészt örökké molesztálják a képviselőházat, másrészt az összedórhetlensógi kérdésnek szüntelen napirenden tartásával magát a parlament tekintélyét is veszélyeztessék. A mi engem a kúria bíráskodása szempontjából bizonyos mértékig aggaszt, az épen ez a pont, tudniillik hogy a kúria oly mértékben lesz feljelentésekkel megterhelve, hogy a képviselőház tagjainak nagy része napokon, heteken, hónapokon át a kúrián fog lakni, és félek attól, hogy ez csakugyan mostoha kihatással lesz magára a kúriára. Én nem szándékozom e tekintetben panaczeákkal előállani, de vannak gyakorlati észrevételeim, melyeket e tekintetben szives megfontolásra ajánlok. Akár a kúria, akár a parlament által megválasztott bizottság, akár ez az újdonsült jury-rendszer fog bíráskodni az összefórhetlenségi kérdésekben, ón ajánlom szives megfontolásra és figyelembe vételre azt, hogyha ezen törvényjavaslatnak az eljárásra vonatkozó része csak ama szankcziót tartalmazza, mely a közjegyzői hitelesítésben és költségekben való marasztalásban áll, akkor, épen azoknak a legveszedelmesebb elemeknek, melyek a költség viselésének kérdésében csak jdanotikus értékű marasztalást nyernek, mert fizetni nem tudnak, nem szolgálhatjuk-e ki a képviselőket ós az egyes képviselőket ok nélküli zaklatásnak ? A bizottság kebelében felmerült, de elejtetett a bírság rendszere is; nem tudom, hogy a fogságra való átváltoztatás kérdése felmerült-e. Én sem az egyik, sem a másik esetben nem tartanám helyesnek a bírságolást. De van nekünk a képviselőválasztások tekintetében egy sémánk, az úgynevezett actoratusi cautió, a mely meg van oldva a választások elleni peticzióknál. Nem tudom, nem tartja-e a mólyen tisztelt többség és a t. miniszterelnök úr ezt megfontolásra érdemesnek. (Zaj. Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Megnehezíti mindenesetre a dolgot az, hogy valaki, a, kinek 1 forint 50 krajczár hitelesítési bélyeget