Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

208 71fi. országos ülées 1901. június 15-én, szombaton. mert egy bálban megjelent, a rendőrhatóság egy napi elzárásra itélt még a tél végén. Hogy ezt az Ítéletet eddig miért nem hajtották végre, ez érthetetlen és annak okát én nem tudom. Most azonban előállottak az ítélet végrehajtásával, a mikor köztudomásúlag nálunk az Alföldön most van az egyik legnagyobb munkaidő, a tengeri kapálás és a múlt hó végén a rendőrhatóság kiküldötte egyik rendőrét ezért a munkás emberért, hogy őt állítsa elő büntetésének leülése végett, A rendőrnek azt mondta a szegény ember, hogy nagy munkában van, részben elvállalta a tengeri kapálást, tehát most nem megy el, hanem két-három nap múlva bemegy és jelentkezik a hatóságnál. Erről jelentést tett a rendőr az illetékes hatóságnak és a rendőrtisztviselő azt a rendeletet adta ki, hogy még egy másik rendőrrel azonnal menjenek ki a tanyára és az illetőt azonnal állítsák elő, sőt a mint mondják, erről nekem biztos tudomásom nincs, ellenállás esetére fegyverük használatára, is figyelmeztette őket. Az az ember tényleg ellentállt és nem engedelmeskedett. A mire a-z egyik rendőr elővette töltött revolverét ós reá lőtt. Az ember erre futni kezdett és akkor a két rendőr még hatszor egymásután rálőtt, úgy, hogy sérülése következtében az illető néhány óra múlva meghalt. A hatósági közegeknek ezen embertelen vérlázító tette miatt felizgatott munkások két nap múlva a város piaczán két rendőrtisztviselőt és két rendőrt tényleg megtámadtak és véresre vertek, úgy, hogy a további nagyobb arányú zavargásoknak csak azzal lehetett elejét vetni, hogy a szomszéd városból a karhatalmat meg tudták erősíteni. Ez, t. ház, röviden a, tényállás, és azt hiszem, hogy itt a tettek többet beszélnek bármennyi szónál, mert egy szerencsétlen munkásembernek igen jelentéktelen kihágása életébe kerül ép azon hatóság közegeinek akár szerencsétlen, helytelen rendelkezése, akár pedig tapintatlan, esztelen eljárása miatt, a mely hatóságnak első és legfontosabb feladata volna a személybiztonság megvédése. Igaz, t. ház, — ezt el is ismerem, — annak a hatóságnak és annak a rendőrtisztviselőnek kötelessége a törvény végrehajtása, a kihágást elkövetővel szemben az Ítélet foganatosítása, kötelessége a rendőrközegeknek, a, rendői'öknek az előljáró parancsát vagy rendelkezését megtartani, csak az a fő kérdés, hogy annak a törvénynek végrehajtása ós az erre irányuló rendelkezés milyen és hogy a közhatalomnak kezelői a rájuk bizott hatalmat miként kezelik. Ha, t. képviselőház, azt, hogy a törvény végrehajtása, annak kezelése lehet olyan is, mint a milyen itt törtónt, akkor láthatjuk közigazgatásunknak ferdeségót, hiányát ós gyarlóságát, mert a mint én tudom, megtörtént itt az az eset, hogy az a rendőrtisztviselő azoknak a közönséges rendőröknek az előállítási parancsot nem Írásban, hanem szóbelileg adta és tudjuk, hogy a szóbeli parancsot miként hajtják végre az ilyen emberek, ez mindig individuális dolog, az illető felfogásától, érzületétől, vagy indulatától függ ós a szerint helyesen, vagy esztelenül cselekedhetik. Azért én már ebből az egy esetből kifolyólag is közszükségét érzem annak, hogy a közigazgatási rendszerben, a mint a rendes birói szervezetben van, szükséges volna, hogy kötelességévé tennék a hatóságoknak, hogy az ilyen előállítási parancsot csak Írásban és feltűnő szinű papiroson kézbesítsék és adják ki úgy az illető kihágást elkövetett egyén részére, mint a végrehajtást teljesítő közegeknek. Különösen szükségesnek tartom, hogy a lehető legnagyobb erólylyel utasíttassanak a hatóságok, hogy az állampolgárokkal szemben, különösen ilyen előállítások alkalmával, a törvényes formák megtartásával, szükséges előrelátással és humánusan bánjanak, mert hogy ilyen esetnek mik lehetnek következményei, az kiszámíthatatlan. Feltétlenül utána jár, mint ebben az esetben is, a nép szenvedélyének felkeltése, vagy felébredése, a közhatósággal szemben az annyira kívánatos bizalomnak csökkenése ós még egy, — különösen az alföldön. Látjuk, hogy úg3^ a törvényhozásnak, mint a kormányzatnak és társadalomnak évek óta egyik legnagyobb feladatát képezi a szocziálizmus terjedésének megakadályozása. Egy ilyen eset, t. képviselőház, a hatóságoknak, a kormányzatnak, a társadalomnak évekre kiterjedő munkáját teheti tönkre. Azért ón közérdekből és ezen város érdekéből is kérem a t. belügyminiszter urat, hogy terjeszsze ki figyelmét mit elmondottam általánosságban a közigazgatási szervezetre vonatkozólag és különösen ezen esetben kérem, hogy méltóztassék minden irányban kiterjedő pártatlan szigorú vizsgálattal és a vétkes vagy bűnösnek talált hatósági közegek megbüntetésével a megsértett jogrendet helyreállítani. Azért én ezen interpellácziót intézem a t. belügyminiszter úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a t. belügyminiszter úrnak arról, hogy Mezőtúron 1901. évi május 31-én két városi közrendőr agyonlőtte Szilágyi István munkást azért, mert ellenállott egy jelentéktelen kihágása miatt egy napi elzárásra szóló büntetése végrehajtásának és a hatósági közegeknek ezen eljárása miatt felizgatódott munkások június 2-án a város piaczán két