Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

716. országos illés 1301. jimins 15-én, szombaton. 201 folyamodók ezenkívül kötelesek kimutatni, hogy a magyar nyelvet is bírják. Nem tudom, tudja-e a t. miniszterelnök úr, hogy vannak fent horvát ajkú állam­polgárok is, a kik szintén csak a harmadik osztályban kezdik tanulni a magyar nyelvet. A szabályzat előírja, hogy a magyar állam­polgároktól a magyai* nyelv tudását követeljük Ós mégis megtörténik, hogy ettől eltekintenek és így csak a harmadik osztálynál kezdik ta­nulni a magyart, mint a német állampolgárok. Nekünk czélunk, hogy a külügyi szol­gálatban lévők tudjanak magyarul, inert az még nem fejezi ki a magyar államiságot, ha valamelyik tisztviselő vagy irnokocska, vagy esetleg a portás tud magyarul a konzulátus személyzetéből, hanem meg kell követelnünk, hogy a konzul maga beszéljen magyarul, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy érezze, hogy ő a magyai* államiság egyik kép­viselője és hogy azok a magyar állampolgárok, a kik más nyelven nem tudnak, tanácsért for­dulhassanak hozzá. Most az a helyzet, hogy ha egy magyar levél érkezik, azt elküldik an­nak a városnak a konzulátusához, a hol tud­nak magyarul, ettől beérkezik a fordítás és csak most intézkedik a, konzulátus és pedig német nyelven és ugyancsak ezen a nyelven küldi meg a választ a félnek, a ki nem tud németül, úgy T hogy házalni kénytelen a leve­lével. Megegyeztethető ez a magyar állami­sággal? Ha az, a ki a konzulátusi pályára készül, megtanult öt-hat nyelvet, tanulja meg a magyart is és fogjon hozzá mindjárt az első évben, hogy a vizsgán, a hol egyes tan­tárgyakat bizonyos nyelven kell előadnia, a magyarból is vizsgázhasson. Én igazán nem győzök csodálkozásomnak kifejezést adni, hogy lehetséges az, hogy volt lehetséges egy ilyen rendeletet kibocsátania a külügyminiszternek, a- melyben nincsen ki­mondva, hogy a vizsgálaton egyes tantár­gyakból az illető magyarul tartozzék felelni, mert az, hogy az illető magyarból fordítson, úgy a hogy fordítanak görögből, latinból, az nem elegendő. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy azok után, a miket én voltam bátor itt előadni, lehetetlen, hogy a magyar önérzet megnyu­godjék. Lehetetlennek tartom, hog}- mi a ma­gyar államiságot így alárendeljük ós az ríj parlamentnek egyik legnagyobb hivatása kell, hogy legyen, hogy ezen a téren szakítson az­zal a meghunyászkodó rendszerrel, a mely eddig tipikus vonása volt az intéző köröknek. Ez volt eddig a legkényesebb kérdés, a mely­hez sem a kormány, sem a miniszterelnök nem mert hozzányúlni, mintha nem is a ma­KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVL KÖTET. gyár állam jogkörébe tartoznék, hanem kizá­rólag a külügyminiszter hatáskörébe. Ez volt a, legkényesebb kérdések egyike, a mely talán kormányt is képes lett volna buktatni, ha bele mert volna szólni, legalább úgy tűnik fel ez az egész kérdés, hogy ez tulajdonképen kor­mánybuktató kérdés, ha a magyar kormány­elnök ilyen dolgokhoz mer nyúlni és azokat megbolygatja. E tekintetben sarkunkra kell államink, és azt, a mi a magyar államiság szempontjából elengedhetetlen, kötelességünk követelni és hiszem is, hogy a jövő parlament e tekintetben más irányt fog követni, s ke­resztül fogja vinni, hogy a dualizmus alapján minket megillető jogok az életben keresztül is vitessenek. A jövő parlament nem elégszik meg majd a külügyminiszter kitérő feleletei­vel, hanem követelni fogja, hogy ne fordul­jon elő többé oly eset, mint volt a konzulátusi czímerek dolgában, hogy a delegácziónak meg lett ígérve, és csak a második biztatás után történt meg a táblák megváltoztatása, mint történt például Coríúban is. Az ilyen dol­gokba többé bele nem nyugodhatunk; és na­gyon természetes, hogy a külügyi vonatkozású kérdésekben a magyar államiságnak megfelelő álláspontot foglaljuk el. Épen azért óhajtot­tam e kérdést ismét a t. ház figyelmébe aján­lani, mert a t. miniszterelnök úr első válasza nem elégített ki. Én nem azt czóloztam. hogy azon konzulátusban valaki tudjon magyarul, hanem azt, hogy a konzulátusban magyar államisságunk érvényesüljön és hogy minden konzul tudjon magyarul. (Helyeslés bal felöl.) A mi pedig azt az ellenvetést illeti, hogy nem lehet annyi mag)*art kapni, bár szívesen al­kalmaznának magyart, ez nem gátolja meg azt, hogy ne tanulja, meg az öt év alatt az a növendék a magyar nyelvet. Tessék már az első évben követelni a magyar nyelv ta­nulását és akkor azután az ötödik év végén leteheti a növendék a magyar közjogot ma­gyar nyelven. Másodszor, ha nincs elég magyar a bécsi intézetben, itt a magyar fővárosban kell egy ilyen Keleti akadémiát létesíteni. Közgazdasá­gilag is égető kérdés, hogy kellő számú magya­rok képviseljék a diplomácziában és a konzulá­tusokban közgazdasági érdekeinket is. Tessék tehát gondoskodni a miniszterelnök úrnak Budapesten ily intézményről ós biztosítom, hogy a mai időben, midőn mindegyik osztály amúgy is panaszkodik arról, hogy a meg­élhetés elől el van zárva, zsúfolva lesz egy ilyen intézmény. A t. miniszterelnök úr válaszát, a, mely kitérő, nem megoldó, a magyar államiságot nem domborítja ki, a mely csak langyos viz, 2G

Next

/
Oldalképek
Tartalom