Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-708

70S. országos illés 1901, május 13-án, hétfőn. 13 nyilvánítja, az eljárásra vonatkozó rész tekintetében pedig azt az álláspontot foglalja el, hogy az jelenleg javasolt alakjában el nem fogadható. A magam részéről igen röviden szándékozom az általános vitában ezen előre bocsátottak irtán a konkluzumot levonni. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) T. ház! Valóban történelmi nevezetességű egy mozzanat ez a mai képviselőházi tanácskozás. Felállhatok ós bátran hangsúlyozhatom azt, hogy hosszú évtizedek küzdelmei után e képviselőházban nincs véleménykülönbség az iránt, hogy ebből a képviselőházból a kormánytól egyéni érdekekben való függésnek minden lehetőségét ki kell seperni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ez a törvényjavaslat tárgyalás alá kerüljön ilyen alakjában, a mint itt van, a nélkül, hogy a, túloldalról valaki ennek a törvényjavaslatnak ellenzésére, vagy legalább módosítására hangot emelni kész, vagy bátor lenne: ez pecsételi meg azt a, korszakot, a mely, hála az Égnek, mögöttünk áll, ós a mely magáról állítja ki azt a, bizonyítványt, a mely ennek a. törvényjavaslatnak létrehozását is provokálta, és mintegy szükségessé tette. T. ház! Én is abból az elvből indulok ki, hogy nincs oly szigorú'törvény, nincs oly szigorú javaslat, a mely a képviselők egyéni függésének kizárását lehetővé teszi, a mely a képviselőre nézve az üzletkötéseket, röviden szólva, az úgynevezett >>gsefteléseket« a. kormánynyal kizárja, a melyet a magam részéről el ne fogadnók, és a melyhez én hozzá ne járulnék. És mégis egyelőre csak feltételesen járulok a törvényjavaslathoz s ennek okait a magam részéről röviden jelezni szándékozom. A parlamentnek tekintélye ós a parlamentarizmusnak magva, az, hogy miként alkakuljon a képviselőház, kik nyerjenek a képviselőházba bobocsátást. Ez nem efemer jelentőségű és nem személyekhez kötött kérdés. Elhibázottnak és veszedelmesnek tartanék minden oly törvényhozást, a, mely egyes emberek visszaélései alapján kategóriákat csinál, vagy rendszereket állít föl a helyett, hogy egyes egyének bűnös üzelmeit érné utói és azokat tenné lehetetlenné. Röviden szólva, én azt a törvényhozást üdvözlöm csakis az összeférhetienség kérdésében is, a mely egyénenként ítél a képviselőkről, legyen a társadalomnak bármely rétegéből választva. Mert én. a, ki az általános szavazati jognak vagyok hivő, liive kell hogy legyek annak is, hogy a képviselőházból a társadalomnak _ egyetlenegy rétege se zárassák ki érdemetlenűl. Ennek folytán én annak az elvnek vagyok hive, hogy bár zárassék ki a képviselőházból az az egyén, a ki tisztességtelen üzelmeket űz, a ki függési viszonyba kerül, a. ki üzleteket saját, érdekei előretolásaval köt: de nem szabad kizárni osztályokat, kategóriákat, a melyek azon egyének üzelmeiben teljesen ártatlanok, sőt talán tudomásuk sincsen róla. Ez egy általános elvem, melynek folyományaként — hogy egész rövidséggel mondjam el, mert nem akarok sokáig terhére lenni a t. háznak — így konstruálom magamnak az összeférhetlenségi törvény elveit. Nem számítok arra,, hogy ma, a dolgok ily előrehaladott stádiumában ón meghallgatásra találjak, vagy eredményre is számítsak, de a messze jövendő szempontjából nem lesz felesleges, ha jelzem röviden a következőket. Én taxaczióval, az úgynevezett enumerativ eljárással soha semmiféle összeférhetlenségi törvényt a világon, a míg emberek vannak, emberek számára megalkotni képes nem volnék. Mentül többet taxálunk, annál több kivételt kell csinálnunk és annál több kibúvó ajtót biztosítani, és annál inkább teszszük lehetővé annak a törvénynek a, kijátszását. Az én összeférhetlenségi törvényem röviden az volna, hogy ezzel az elvi rószszel ne soká foglalkozzam, — hogy én két részre osztom az összeférhet]enséget. Az első a közjogi összeférhetlenség, mely az állásokból folyik. Ezt igen természetesen könnyű taxáim ; kell is és lehet is taxáim. Azt, hogy a tényleges szolgálatban levő katona ne lehessen képviselő, azt, hogy a hivatalnok ne lehessen képviselő, és hogy a közjegyző ne lehessen képviselő, ezeket a kategóriákat könnyen fel tudom a, törvényben részletesen sorolni és meg is tudom állapítani. De az érdekeltségi és tisztesség] összeférhetlenségi kérdést — pedig tudtommal ez a törekvés, ez a czél — taxacziókkal és paragrafusokkal a világon senki sem tudja megállapítani, mert ez az életnek fejlődő törvényei szerint naponként változik, épúgy. mint a társadalomnak felfogása maga is változik a tisztesség és érdekeltség kérdéseiben. Nem akarok én históriai példákkal előhozakodni, hogy a mit a sötét középkornak egyik századában lovagiasságnak és hősisógnek tekintettek, azt a rákövetkező században, 50 esztendővel utóbb már egyházi átkok sújtják ; csak reáutalok a művelt társadalom képviselői előtt arra,, hogy ezen kérdés dolgában maga a, társadalmi felfogás és a korszellem természetszerűleg változott, ennek folytán kategóriákra, való osztása, az érdekeltségi ős tisztessógi összeférhetetlenségnek könnyen és hamar oda vezet, a mit sajnálattal konstatálok ennél a javaslatnál: hogy nem a tisz-