Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-715

715. országos ülos 1901 június 14-én, pénteken. 185 ez az, hogy a mai ipari pangás mellett na­gyon kívánatos, hogy a magyar fegyver- ós gépgyár állandó munkával látassék el, nehogy kénytelen legyen üzemét beszüntetni, mi által több ezer munkáscsalád a tönk szélére jutna. Ezen röviden előadott indokok szemmel tartása, mellett a honvédelmi miniszter jelen törvényjavaslattal 55.000 darab ismétlő fegy­vert, 14.495 ismétlő karabébyt ós 7 millió darab töltényt szándékozik beszerezni a népfölkelés első osztábya számára. Ezen törvényjavaslatot a véderő bizott­ság letárgyalván, tisztán a hadsereg harcz­képességének szempontjából ítélte meg ós ajánlja elfogadásra. De letárgyalta a pénzügyi bizottság is,, mely a pénzügyi kihatását vette bírálat alá, és konstatálta, hogy az összes most említett fegyverekre és töltényekre szükséges 5,939.000 korona hitel, mely összeg olyformán volna fedezendő, hogy 1,835.000 korona a pénztári' készletekből utalványoztassék, míg a hátralékos összeg nem több, mint tíz éves részletekben volna törlesztendő, illetve fize­tendő az illető gj^árnak. A mennyiben ezen törlesztések több ideig tartanának, a hátralék után 4 1 /2°/ü kamat volna fizetendő. Termé­szetes, hogy a honvédelmi kormány fentartja magának a jogot, hogy ha időközben azon helyzetben volna, rendkívüli törlesztéseket ás teljesíthessen, minek folytán a kamatok ter­mészetesen elesnének. Van szerencsém még a t. háznak bejelen­teni, hogy ezen fegyverek beszerzése már rész­ben megtörtónt, a mennyiben a honvédelmi miniszter 25.000 darab ismétlő puskát minisz­tertanácsi jóváhagyás mellett megrendelt és átvett s ennek megfizetésére • szolgálna azon 1,835.000 korona, melyet voltam bátor felem­líteni, s mely a pénztári készletekből volna kiutalványozandó. Az elmondottak alapján van szerencsém a t. háznak ajánlani, hogy a honvédelmi mi­niszter említett intézkedését jóváhagyni és ezen törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senkisem kivan, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavas­latot általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni kívánják, szívesked­jenek felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, Következik a részletes tárgyalás. KÉFVH. SAPtÓ. 1896—1901. XXXVI KÖTET. Nyegre László jegyző (olvassa a törvény­javaslat emuét és 1. §-át; észrevétel nélkül el fo­gadtatik . olvassa a 2. §-t). Münnich Aurél előadó: T. ház! Ezen szakaszba egy nyomdahiba csúszott be, a meny­nyiben négy és fél százalók helyett négy szá­zalék fordul elő. Kérem tehát, hogy ezen sza­kaszt méltóztassék olyformán elfogadni, a mint azt a pénzügyi bizottság javasolja, hogy ezen szakaszba négy és fél százalók legyen beiktatva. Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e ezt a szakaszt az előadó úr helyesbítő módo­sításával ? (Helyeslés.) Kimondom, hogy a ház a szakaszt az elő­adó ár helyesbítésével fogadja el. Nyegre Lászlő jegyző (olvassa a 8. §-t). Elnök: Ha nincs észrevétel, elfogadtatik. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is le­tárgy altatván, javaslom, hogy a ház a tör­vényjavaslat harmadszori olvasását a- legkö­zelebbi ülés napirendjére tűzze ki. Hozzájárul a ház? (Igen!) Úgv ezt a ház határozataként kimondom. f Áttérünk most a konzuli illetékek szabá­lyozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 887.) tárgyalására, Az előadó úr kivan szólani. Sámuel Lázár, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Hajijuk!) A hi­vatalos konzuli cselekmények után, a mai tény­leges állapot szerint, még mindig az 1846. június 30-án kelt legfelsőbb elhatározás alapján kibocsátott szabályzat szerint szedik az ille­téket. Ezen érvényben levő szabályzat azonban több tekintetben nem felel meg a közjogi kö­vetelményeknek, nem felel meg honosaink ma­gánjogi érdekeinek és nem felel meg pénzügjdleg sem. Különösen érezhetővé vált az illeték sza­bályozásának hiányossága az 1891: XXXI. törvényczikk folytán életbe lépett konzuli bí­ráskodás rendezése következtében. Egy további hibája a mostani szabály­zatnak még az is, hogy csak kevés és alacsony illetéktételt tartalmaz és ezért aránytalanul kevés bevételt is eredményez, holott a mo­narchia emelkedő külkereskedelmi forgalma a konzuli intézménynek terjesztését ós fejlesz­tését teszi szükségessé, a mi egyúttal a ki­adások emelkedését jelenti. Minthogy az 1867 : XII. törvényczikk 8. §-a mindkét állam külügyének vitelét és ezzel kap­csolatban a cliplomácziai és kereskedelmi kép­viseletet a közös külügyminiszterre bizza és minthogy ennek megfelelően a vám- ós ke­reskedelmi szövetségről szóló törvényeink és a kereskedelmi viszony rendezéséről szóló 1899 : XXX. törvényczikk szerint az összes konzu­2-t

Next

/
Oldalképek
Tartalom