Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-708

708. országos ülés 1901. május 18-án, hétfőn. 7 Rohonyi Gyula előadó: De már most, erre való tekintettel vigyázni kellett arra, hogy a közgazdaság terén szerepet vivő egyes érdemes szakembereket különös ok nélkül — hangsúlyozom ezt a szót, különös ok nélkül — a parlamentbe való megválaszthatás tekintetéből el ne zárjunk; vigyázni kellett arra is, hogy magát a közgazdasági életet túlszigorú rendszabályokkal valamiképen meg ne bénítsuk; végre vigyázni kellett arra is, hogy az érdek-inkompatibilitás körének túlságos tág megvonása mellett, miután bizonyos tekintetben mindinkább szűkülni fog az a kör, a melyből Magj^arország választópolgárai képviselőiket választják, a választói jogot ne csorbítsuk. Ennélfogva a két véglettől nagyon komolyan kellett tartózkodni, és úgy vonni meg azt a kört, hogy az igazságos, hogy méltányos és a mi politikai ós közgazdasági viszonyainknak teljesen megfelelő legyen. Állottak előttünk e részben külföldi példák is, külföldi összefórhetlenségi törvények és szabályok, csakhogy ezek a külföldi példák korántsem ölelik fel az összefórhetlenségi esetek egész körét. Ezek a külföldi példák idegen talajban termettek és nőttek fel, azoknak megalkotására bizonyos politikai események, vagy politikai áramlatok bírtak befolyással, a mely politikai eseményekkel ós áramlatokkal nálunk analógok nem voltak, ennélfogva a külföldtől egész inkompatibilitási törvényt, vagy annak főbb részeit, jelentékenyebb részeit átvenni, reczipiálni nem lehetett, legfeljebb egyes, igen gyér intézkedéseket. Magunkra voltunk tehát hagyva a revízió nagy és fontos munkájában és anyagunkat honnan merítettük? Egyrészt a parlament preczedens eseteiből, másrészt pedig azon jogesetekből, a melyek az összeférhetetlenségi bíróság ítélkezése alá kerültek. Eldöntendő volna még az a talán vitát képezett kérdés, hogy helyesen volt-e az időpont megválasztva arra, hogy az inkompatibilitási törvény most, az országgyűlés utolsó ülésszakában megalkottassék ? Nézetem szerint egészen helyesen. Egyrészt azért, mert ez a kérdés Magyarország közvéleményében teljesen megérett, másrészt azért, mert maga a ház is egyértelműleg mondotta ki, hogy erre szükség van. Es hozzá, még a mi parlamenti viszonyaink, Istennek hála, most íxyugodtak, különös, szenvedófyes viták nem zavarják a tanácskozásokat, ennélfogva bizton elvárható, hogy ez a fontos ós nagy líórdés is biztos révpartra fog jutni mielőbb és megalkothatjuk nagyobb emócziók, nagyobb zavarok és izgalmak nélkül magát a törvényt is. Hanem a mit nem győzök eléggé a t. képviselőháznak szives figyelmébe ajánlani a törvény megalkotásánál, az az, hogy először is legyen azzal mindenki tisztában, (Halljuk ! Halljuk!) hogy az az akczió, mely a törvén}

7 megalkotására vezetett, nem egyes személyek ellen irányúi, egyes személyek ellen irányulnia nem is szabad, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) ennek következtében ki kell küszöbölnünk a tanácskozás köréből minden animózitást, mely e részben a képviselők egyikét-másikát vezeti, vagy vezethetné. (Élénk helyeslés) Másrészt mindenki oda igyekezzék, hogyha van érdeke ezen inkompatibilitási törvény megalkotása körül, — értem magánérdeke, — ezt a, magánérdeket szintén a terem falain kivűl hagyja, (Élénk helyeslés.) és törvényhozói munkájában egyedül csak a közérdek, a közügy vezesse. (Helyeslés.) A harmadik szempont, a mely figyelembe veendő e törvény megalkotásánál, a helyes középút, a helyes tapintat, az inkompatibilitási körnek helyes megvonása. Ezen az úton, azt hiszem, helyesen, igazságosan ós méltányosan fogjuk ezt a kérdést szabábyozni, Taidjózkodni kell minden túlzástól, egyrészt nehogy enyhe, másrészt nehogy

7 túlszigorú törvényt hozzunk, mert a, túlszigorú törvény nyel ópúgy árthatunk, mint az enyhe törvénynyel, ós az enyhe törvény meghozatala azzal a következmónynyel járna, hogy lassan-lassan elvesztenék a képviselőház tagjai függetlenségüket, (Igaz! Úgy van!) és végre a parlamentarizmus valóságos leplezett abszolutizmus volna. (Élénk helyeslés.) Rakovszky István: Ép azért javítunk rajta ! Rohonyi Gyula előadó: Áttérhetek a javaslatnak fő vonásaiban való ismertetésére. Azok után, a miket mint előadó a. bizottság nevében (Zaj. Elnök csenget.) jelentésemben előterjesztettem, talán nem szükséges ebben a részben részletes ismertetésbe bocsátkoznom, hanem elég lesz összehasonlítanom a régi törvényt az új törvényjavaslattal, és a fő eltéréseket itt kimutatnom. (Halljuk! Halljuk!) Az első főeltérés a régi törvén}

7 és az új törvényjavaslat között az, hogy az új javaslat kiterjeszti az állásbeli inkompatibilitást néhány, a régi törvényben eddig nem ismert kategóriára. A mint előbb említettem, kiterjeszti az eddig nem inkompatibilis biztosokra, (Halljuk! Halljuk!) kiterjeszti a külföldi államok diplomácziai képviselőire, továbbá a közjegyzőkre, és még néhány állásra-. Azonfelül szabályozza a két ház, a képviselőház és a főrendiház tagjaira nézve is a kölcsönös inkompatibilitást. Eddig ugyanis a kérdés csak egyoldalúlag volt szabályozva. A főrendiházról szóló törvény 10. §-ában meg van mondva, hogy abban az esetben, ha a főrendiház tagja képviselővé meg-