Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-694

gg 694. országos ülés 1901. április 20-án, szombaton. mellett, a hol az ez irányban való befektetés oly szolid, hogy a tőke megelégszik öt perczent osztalékkal, holott nálunk ilyen nem létezik, mi oda adjuk egész üdvünket egy ilyen merészkedő vállalatnak, a melynek egyedüli érdeke az osztalék. Azt hiszem, ha így állítjuk oda a kérdést, akkor nagyonis jogos, de nemcsak jogos, hanem egyedül feltétlenül üdvös csak az lehet, hogy a magyar állam mint konkurrens társaság álljon a magyar kikötőkben. Akkor tudná az árakat bizonyos vonalon megtartani és nem lenne kitéve a kereskedelem az uzsora-tarifáknak, a melyet ma egyedül az idegen hajóknak a kikötőbe való nagyszámú bejövetele tud korrigálni. Mert ha, nem futna be annyi idegen hajó a trieszti kikötőbe, akkor a díjtételek mindig a maximumon lennének; nem engedne belőlük az Adria, mert kénytelen lenne a szállító vele szállíttatni és akkor még mostohább viszoiryok állanának fenn, mint jelenleg fennállanak. Én nemzeti szempontból helyeslem — és nem hiszem, hogy az ellenzéken volna ember, a ki nem állana mellém, — hogy mint konkurrens vállalat álljon a magyar állam a magyar kikötőkben, a mely magyar kikötőket mi építettük, a melyekbe annyi milliót építettünk be. Kérdem, vájjon nem szerezhetne-e be az állani azon a 10-—15 millión inkább 10—12 hajót, mikor megvan a tengerészeti hatóságunk, midőn kezünkben, a magyar államvasutak kezében van minden eszköz s kezünkben vannak az összes raktárai?! Kérdem, hogy miért nem tesszük fel épen a koronát művünkre, hanem mikor mindent megcsináltunk, akkor dobjuk oda egészen üdvünket, összes befektetéseinket olyan társulatnak, a mely tisztán csak a perczentekre dolgozik. Ezt részemről nem nevezhetem hazaűas dolognak, és nem hiszem, hogy akadna, vagy legalább igen kevés ember akadhat, a, ki foglalkozik az Adria dolgaival, s a ki ezen szerződésre rá merné mondani, hogy ez vívmány hazafias szempontból; ellenkezőleg, ez meggátlása az igaz értelemben vett magyar közlekedési és tengerészeti forgalomnak. T. képviselőház! Ha már belementem a tarifadolgokba, nehogy kétely maradjon azok előtt, kik a tegnap itten mondottakat hallották és olvasták, s mert ép a tarifának mikénti alakulására tértem át, lehetetlen, hogy azokra, a miket a miniszter úr tegnap itt mondott, ne reflektáljak. Én megvallom, igen csodálkozom azon a kijelentésen, a melyet a miniszter úr tegnap arra nézve tett, a mit a tarifakérdésre nézve én ós legutóbb Pichler Győző t. kójjviselőtársam felhoztunk, hogy tudniillik a magyar államvasutak engedménye folytán az Adria körülbelül 400.000 korona kedvezményben részesül. A t. miniszter úr nem értette ezt a megjegyzésünket, pedig igen világosan mondottuk, hogy az Adria nem kapja ezt a 400.000 koronát, mint rejtett szubvencziót, hanem ez a kedvezmény az Adriának megér 400.000 koronát. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: De hogyan? Ezt tessék megmagyarázni ! Major Ferencz: Megmagyarázom, t. miniszter úr, épen ezért teszek erre reflexiót! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Mert oly nehéz felfogásom van! Major Ferencz: Igen, úgy látszik, ezen a téren kissé nehézkes a t. miniszter úr. Mindenki, a ki tengerészeti kérdésekkel foglalkozik, tudja, hogy a tengeri viteldíj megállapítása legfeljebb csak egy hónapra szorítkozik, mert az a nagy ingadozás, a melynek a tengeri tarifák alá vannak vetve, nem engedi meg e díjtételeknek hosszabb időre való megállapítását. Ugy-e bár így van, t. miniszter úr? A szerződésben ia ki van kötve, hogy a maximális tarifatételek minden hónapban meghatároztassanak ós jóváhagyás alá terjesztessenek, és a jóváhagyás feltétele gyanánt nincsen más kikötve, mint hogy a díjtételek megállapításánál a direktívát az Adrián ós a Földközi tengeren létező maximális tételek képezzék. Hogy mennyi értékkel bír ez, azt tudjuk annál a kar telinél fogva, a mely az olasz társulatokkal fennáll. Már most mi történt? A miniszter úr azt mondja, hogy nem lehet minden hónapban megállapítani a direkt tarifákat, mert kell, hogy a kereskedő hoszszabb időre, tehát mondjuk, hogy egy évi időtartamra tisztában legyen a viteldíjjal például Antwerpenbe, vagy akárhova. De, t. miniszter úr, hogy lehet az, hogy az egyik irányban egész évre van egy fix tétel, a másik irányban pedig minden hónapban mások ós mások a tételek ? Mi következik ebből ? Az a képtelenség, hogy lehetetlen vasúti ós hajózási direkt tarifát fixtételben egész évre megállapítani. Ez abszurdum, t. államtitkár úr, ós megmondom, hogy miért. Mert az egyik hónapban a tarifa mondjuk 7 frank, a másikban 11, a harmadikban 15 vagy 5; ez meg nem állapítható, ennek előre való megállapításából tehát haszna nincsen a szállítónak. Nagy Ferencz államtitkár: A maximum meg van állapítva! Major Ferencz: Tessék csak meghallgatni ! Ha ellenben azt mondanám, a mi természetes és logikus dolog is, hogyha a magyar államvasút azt mondja, hogy 10°/o-ot enged a maximális tarifájából, a mely úgy-