Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-693

U93, országos ülés 1901. április 19 én, pénteken. 37 Polónyi Géza: Most befejezem a dolog pénzügyi részét, mert ez azután a koronája a kérdésnek. A t. miniszter úr azt mondja, jól tessék meghallgatni, ha a legkisebb kifogása van ellene, szó szerint felolvasom, azt mondja: Ezt a financziális operácziót nem lehet aján­lani a társaságnak, mert abból, ha ő részvé­nyek helyett elsőbbségi kötvényekkel szerzi be a pénzt, a társaságra két dolog háramlik: damnum emergens és lucrum cessans. (Derült­ség a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ós mélyen tisztelt államtitkár úr! — most a jogászhoz szólok — azt mondja a miniszter úr: ha elsőbbségi kötvénynyel szerzed be a pénzt, ne tessék elfelejteni, hogy akkor nem­csak kamatot kell fizetni, hanem a tőkét is törleszteni kell. Ez a damnum emergens. Vagyis, t. képviselőház, a magyar kereskedelemügyi miniszternek az ajogitudománya,hogy ha valaki az adósságát visszafizeti, hát az neki damnum emergens. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Micsoda bizalommal ereszszem én neki a keres­kedelemügyi miniszter urat az osztrákokkal való tárgyalásnak, (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) ha ezt a t. miniszter úr damnum emergensnek tartja? Nem tudja a t. miniszter úr, hogy először is, mikor azt a, kötvénybeli pénzt felveszszük, az befolyik annak a társa­ságnak a pénztárába, abból az a társaság beruházásokat csinál, ha eddig a dividendából törleszti az elsőbbségi kötvényquótát, az nem­csak nem damnum emergens, de azzal az összeggel, a melyet adósságára a dividendából visszafizet, gazdagabb lesz a társaság, mert gyarapszik a vagyona ? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát uraim, kereskedelemügyi miniszter úr, a mai világban a mai viszonyok között ilyen hibákat nem szabad elkövetni! Nézzük most a lucrum cessanst. Azt mondja a t. miniszter úr, lucrum cessans áll be, mert a felpónztől elesnek. El. Csakhogy ne feledje el a t. miniszter úr, hogy ez az opcziónális jog fennáll, csak 12.500 darab részvényre lehet a részvényeket a, részvényesek javára egy bizonyos nyereségű' felpónzzel kibocsátani. 12.500 darab részvénynél pedig, vagyis a rész­vények másili felénél egy garas haszon nem áll elő, mert az a 200 koronán felüli összeg a "Wiener Bankverein pro víziója. Miként áll számbelileg a dolog? Teljesen igaz, hogy a részvények másik felénél, 12.500 darabnál, ha 400 koronán bocsátják ki, akkor 200 korona felpénz a tartalékba tehető. De miként áll a kalkulus, ha elsőbbségi részvényekkel rendez­tetik ez a dolog? Nem azt mondom, — nehogy félre értsen a miniszter úr, — hogy általában és minden viszonyok között ón az elsőbbségi kötvényekkel való operácziót va­lami nagyon előnyösnek tartom, de olyan kényszerhelyzetben, a mikor arról van szó. hogy egy külföldi bank négymillió koronát jogtalanul ne vágjon zsebre, gondoskodni kell egy magyar miniszternek expediensről. És mi­ként áll a helyzet, t. képviselőház? Szám­tanilag így áll a dolog. A t. miniszter úr és a közgazdasági bizottság azt mondja: ennek a társaságnak be kell szerezni körülbelül 12 —14 millió koronát, úgy-e? Nos, az egyszer­egygyei nem lehet csalni, sem ellenzéken, sem kormánypárton. Mutassa nekem ki a miniszter úr, hogy kapja ki ezt a 12 vagy 14 millió koronát! Ez egyszerűen lehetetlenség. Miként áll a dolog? Kibocsátanak 25.000 darab rész­vényt. Ebből 12.500 a Wiener Bankverein-é, per 200 korona, tehát harmadfél millió korona. Ha a fenmaradó 12.500 részvényt magas ösz­szeggel, mondjuk, négyszáz koronájával bo­csátják a részvényeseknek birtokába, -— mert kivételes, kedvezményes áron kell adni nekik, —­ezért befolyik ötmillió korona, tehát összesen befolyik 7,500.000 korona. Ugy-e nyilvánvaló, hogy még akkor is ötödfél—hatodfél millió elsőbbségi kötvényre szükség van ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kérdés csak az, hogy he­lyesebb-e ezt elsőbbségi kötvényekben besze­rezni és nem adni oda a Wiener Bankverein­nak ezt a gyalázatos sápot, vagy helyesebb-e részvényekben beszerezni ? És akkor a kalkulus a következő: azt mondja a t. miniszter úr, hogy ki fogja egy ingatag alapon álló rész­vénytársaságnak ötmilliónyi elsőbbségi köt­vényeit megvenni? (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezek saját szavai. Először is kérdezzük: hát a t. miniszter úr húsz esztendőre egy ingatag alapon álló részvénytársaságra óhajtja bizni Magyarország jövendőjót? (Tetszés a szélső bal­oldalon.) A mikor szüksége van a miniszter urnak arra, hogy azok a hajók nagyon inog­janak, akkor ingatag alapon álló részvény­társaságról beszól; a mikor szüksége van annak kimutatására, hogy ez rettentően jó szerződés az államnak, akkor bebizonyítja, hogy ez a társaság dús, vagyonos, teljesen megbízható társaság. Középen van az igazság. A t. minisz­ter úr nagyon jól tud kalkulálni a részvét­társaságok dolgában. Nem ötmillió vagyonról van itt szó, hanem 19 millióról. Nézze meg a t. miniszter úr a. franczia. vasutak és köz­lekedési vállalatok elsőbbségeit és mit fog meg­tudni, — : ha még nem tudná? Többnyire három­szor annyi prioritás van kibocsátva, mint a hogy itt áll az arány. De a t. miniszter úr egyet elfelejt, szándékosan teszi-e, nem tudom. Alihoz a 19 millió vagyonhoz, a mely ezidő­szerint a társaságé, tessék hozzászámítani azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom