Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-693

693. országos ülés 1901. április 19-én, pénteken. 33 ben kifejezést adok. Ha a t. miniszter úr gondolja, hogy ez csak tévedésből történt, vagy ez neki nem szándéka, akkor a t. miniszter úr maga köteles a szerződés 31. §-ával szemben egy módosítást benyújtani, a melylyel mindenkit megnyugtat legalább az iránt, hogy az 1893: XXII. törvényczikkben biztosított államsegély fennáll minden esetben azon járatokra is, melyeket az Adriának biztosítunk, mert különben a t. miniszter úr minden magyar hajó vállalkozást egyszerűen lehetetlenné tesz. Magyar állampolgár, ha csak nem futó bolond, nem fog hajókat építeni, hogy a szabad hajózásban versenyezzen egy államsegélylyel biztosított társulattal, mikor ő a törvényben biztosított segélytől is elesik. Most térjünk át a kérdéses opcziónális jogra, (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ennél a kérdésnél nagyon erős aggodalmaim merülhetnek fel, itt már csakugyan a szakértelem rovására. Legyünk tisztában a dologgal, mert érdekes ez a dolog. Mit vitattam én? Azt mondtam, hogy tudomásom szerint a "Wiener Bankverein az Országos Bank révén megszerzett jog alapján opcziónális átvételi joggal bir az Adria által kibocsátandó részvényeknek fele részére. Ezen az alapon kimutattam, hogy miután 25.000 új részvény kibocsátásáról van szó, 12.500 darab részvény, opcziónális jogon, átmegy a Wiener Bankverein tulajdonába ós pedig névleges értékben, vagyis a Wiener Bankverein köteles 200 koronát részvényenként lefizetni azon részvény után, a mely ezidőszerint 4G0, de akkor, mikor beszéltem, 478 koronán állott. Akkori számításom szerint a 478 koronás árfolyammal szemben részvényenként nyer a Wiener Bankverein fekpénz czímén 278 koronát, a mi 3 millió 475.000 korona tiszta nyereséget -tesz ki felpénz czímén, a mely összeg bemegy a Wiener Bankverein portefeuüle-jébe a nélkül, hogy akár az Adriának, akár Magyarországnak ebből bármiféle haszna is lenne, vagy ezzel szemben bármiféle viszontszolgáltatást nyújtana. A dolognak másik része az, hogy a Wiener Bankveremnek nemcsak ezen 12.500 darab részvényre volt opcziója, hanem igen természetesen az általa eddig birt részvények után is. Miután pedig ezek után is ujak bocsátatnak ki, minden birtokában levő két részvény után ő a részvényesekkel szemben megállapítandó kibocsátási árfolyamon megint egy új részvényt kap. Mivel az én informácziom az, hogy a Wiener Bankvereinnek 10.000 darab részvénye van, az én kalkulusom világos. 12.500 darab részvényt kap az opcziónális jogánál fogva a kibocsátott KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXY. KÖTET. uj részvénvekből, 10.000 van birtokában, ez 25.000 darab. A 10.000 régi után kap 5000 újat, tehát 50.000 darab részvényből 30.000 kerül ilyen módon a Wiener Bankverein birtokába. (Nagy zaj és felkiáltások a hal és szélső baloldalon: Botrány!) Kubik Béla: Ez magyar részvénytársaság ! Rakovszky István: Vissza kell vonni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Most már ezt a dolgot tisztába fogjuk hozni úgy mathematikai, mint jogi szempontból. A t. miniszter úr ugyanis felállott, hogy bebizonyítsa, hogy az én álláspontom nem jogosult. Kezembe veszem a beszédét és mit tapasztalok? Nem tudom tudva-e, vagy nem, de a t. miniszter úr, mit bizonyított be ? Azt, hogy nekem nincsen igazam, mert a Bankvereinnak nem 12.500 részvényre van opcziója, hanem az egész 25.000 darabra. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Akkor tévedés van! Polónyi Géza: Ha a t. miniszter úr tévesen beszélt, akczeptálom ; de beszédében ez áll. A t. miniszter úr felolvasott egy prospektust, felolvasta az alapszabályt, a melyben egy árva betű sincs arról, a mit én állítottam, hogy csak a fele részvényekre van opcziója. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Mert már gyakorolták a felére! Polónyi Géza: Mindjárt idézetekkel szolgálok. Azt mondja a t. miniszter úr: Folytathatjuk a nyomozást tovább. 1891ben a XXX. törvényczikkbe beiktattatott a szerződés azokkal a módosításokkal, a melyeket Baross proponált, az alapszabályban, a mely az alaptőke változása folytán szintén változást szenvedett. Az alapszabály 8. §-nak utolsó bekezdése a következőket tartalmazza : ha az idők folyamán az alaptőke felemelése válnék szükségessé, a magyar országos bank rósz vény társulatnak, mint az Adria tengerh aj ózási rész v ény társaság alapítójának fentartatik azon jog, hogy ezen másod kibocsátású részvényeket névértékük azonnal való lefizetése mellett teljes összegükben aláírhatja, ós átveheti. Ez magyarán van mondva, nem diákul. A t. miniszter úr tehát oly alapszabályt olvasott fel, a mely ellenem való bizonyítás gyanánt most nem azt bizonyítaná, ha igaza volna a miniszter úrnak, hogy csak a felét van jogosítva átvenni, hanem az alapszabály szerint in aeterius fennáll az a joga, hogy akármikor fog tőkefelemelés eszközöltetni, az Országos Bank által átruházott jog alapján, a Wiener Bankvereinnak joga van a 5