Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-704

288 704. országos ülés 1901. május 7-én, kedden. történni.* Ez benne van Pulszky Ágost tankönyvében. (Felkiáltások a baloldalon: Ez más! Zaj. Elnök csenget.) Azt mondják, mily borzasztó állítás az, hogy az érdek vezeti a nemzetek alakulását. Nem vagyok hivatva arra, hogy Pikler tanait védjem, — ez nekem épen nem kötelességem, — hanem minden valószínűség szerint, a mikor azt mondja, — így kikapva rossz benyomást tesz, — hogy az érdek vezeti a nemzetek alakulását, az azt jelenti, hogy az emberek felismerték, hogy a nemzeti egység mellett jobban képesek az ő műveltségi és gazdasági szükségleteiket és a közérdeket kielégíteni, így mentek át a törzs szerkezetről a nemzeti szerkezetre. Őseink Árpád idején törzsök voltak ; nem voltak nemzet; a germánoknak közös nevük sem volt, de átmentek a nemzeti szervezetre. Mikor erről beszól Pikler, valószínűleg azt mondja, hogy a gazdasági érdekek még távolabbi egységre fogják vezetni az embereket; én legalább így gondolom. Ez a távolba: néző spekulatív filozófia. Ilyent megtiltani nem lehet. Még nagyon sok dologra mehetnék át. Azt hiszem, szemére vetették azt az állítást is, hogy az államnak nem feltétlenül alapja a faji egység. Hiszen ez épen kedvező a magyar államra. (Igaz! Úgy van! a jobb-, bal- és szélső baloldalon.) Szent István azt mondta, — nem osztozom Szent István ezen nézetében sem, — de Szent István azt mondja Imre fiához: Unius linguae unius moris regnum imbecile et fra gile. (Derű l tség.) Azt gondolom, nem volna nagyon helyes, ha mi az egyes thózisek elemzésébe akarnánk belemenni. Én, t. ház, (Halljuk! Ralijuk!) nagyon természetesnek találom, hogy mivel az egyetem nemcsak tanító, de egyúttal tudományművelő intézet, mindig a tanárnak bizonyos bon sens-étől, okosságától, bölcsességétől függ, hogy a mit ő, mint tudós, alkot és teremt, azonnal a kathedrára viheti-e, vagy nem. Ez az ő belátásától függ. Nem is való minden az ifjúság számára. A legtöbb tanár úgy tesz, hogy a mit ö a tudomány terén meggyőződésből, mintegy eredményt magának levon, azt átviszi a kathedrára. De a határvonalra helyes ügyelni, mi való már a tanszékre, és mi az elvont tudományos irodalom terére. A formától függ minden, a melyben előadja. Nyers, durva formák nem helyesek. Ha olyan egyenes felhívásokat intéz valamely tanár, a minő az interpelláczióban kkor igenis joga van az államnak, a felügyeleti hatóságnak beavatkozni, mert izgatni, egyenes felhívást intézni a törvények, az állam létalapja, ellen, az nincs megengedve sehol, a tanszabadság semmiféle rendszere ezt meg nem engedi. Hanem annak vizsgálatába bocsátkozni, hogy a filozófiai rendszerek mindenben a közfelfogással egyeznek-e, ezek felett inquizicziót tartani : ez nem egyeztethető össze a tanszabadsággal, (Igaz! Úgy van! a jobb-, bal- és szélső baloldalon.) ezt különösen a kutatási és szellemi szabadsággal ón összeegyeztetni nem tudom, (Igaz! Úgy van! a jobb-, bal- és szélső baloldalon.) és megvallom őszintén, nagy szégyenfoltnak tekinteném e nemzetre és e nemzet múltjára nézve, ha egy tanárt elmozdítanánk, mert az ő filozófiai eszméit esetleg nem helyeseljük. (Igaz! Úgy van! a jobb-, bal- és szélső baloldalon.) A vizsgálat kérdésére is méltóztattak kiterjeszkedni, hogy érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel, vájjon a jogbölcselet vizsgálat tárgya leg_ven-e, vagy nem. Hivatkozom ama barátaimra, a kik ismerik azt a törvényjavaslatot, a mely közkézen forog, a melyet a jogi oktatásról, mint előadói tervezetet közzótétettem, s a mety a jogbölcseletet vizsga tárgyává nem teszi; sőt az egyetem talán kétszer tett hozzám felterjesztést, hogy a jogbölcseletet, még mielőtt javaslatomból törvény lesz, kirekeszszük a kötelező vizsgák tárgyai sorából. Ez nekem magamnak is annyira elvem és meggyőződésem, hogy már egyetemi tanár koromban ellene voltam annak, hogy az ilyen filozofálás, mely nem tartalmaz dogmatikus tételeket, hanem messzemenő és szétterjedő okoskodásokból áll, ne tétessék kötelező vizsga tárgyává. Én ígérem is a háznak, miután magam sokat foglalkoztam ezzel, hogy az úgynevezett jogbölcseletet a kötelező vizsga tárgyai sorából ki fogom rekeszteni, ós pedig előbb, mint a törvényjavaslatból törvény lesz. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől és a szélső baloldalon. Szónokot számosa,n üdvözlik.) Elnök: Gróf Zichy Aladár kórt szót. Gr. Zichy Aladár: A miniszter urnak a vizsgára vonatkozó kinyilatkoztatása engem megnyugtat és megörvendeztet, azonban még egy félremagyarázott mondásom helyreigazítását nem tagadhatja meg tőlem a ház. Oly színben tüntetett fel ugyanis a miniszter úr, mintha ón a katedrát kormányi fenhatóság alá akarnám helyezni. Ez ellen felszólalásomban is tiltakoztam; de felvetem azt a kérdést, t. miniszter úr, hogy ha ott Pikler tanár úr például tisztán tudomány szempontból azt kezdené fejtegetni, hogy Magyarországon nem volna-e a respublika jobb és üdvösebb forma, mint a királyság, a kormány nem tartaná-e kötelességének fellépni? (Zaj.) A magam részéről nem veszem tudomásul a választ.