Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-692

692. országos ülés 1901. április 18-án, csütörtökön. 23 nem az Adriáé, mely a részvényesei számára biztosítja, hogy húsz-évre nagyban monopolizálhatja Magyarország tengeri kereskedelmét. (Igás! a baloldalon.) T. ház ! így fordítom én meg egészben nem a mi és érdekünkben állónak, hanem hogy az Adria érdeke elsősorban. A mi érdekünk volna, hogy a még hátralevő 10 évet egészséges versenyre használjuk fel, a szabadhajózás fejlesztésével ós magunk hajóparkot szerezzünk be. Ez a mi érdekünk volna. Az Adria érdeke pedig biztosítani úgyszólván magának a leghasznosabb kikötőket és a legkedvezőbb kikötőket és a legkedvezőbb iránynyal, hog_y húsz évig őt senki ne zavarhassa meg. Ebben látom én az óriási veszedelmét ennek a szerződésnek a mi jövő kereskedelmünkre, ós a mi hajózásunkra. És e veszedelemből nem lesz menekvésünk; mert húsz óv múlva, nem lesz megadva a mód arra, hogy mi kiszabadulhassunk azon kötelékekből, a melyekkel bennünket az Adria behálóz. Nagyon sxilyos mulasztás terheli még más téren is a kormányt ezen szerződós megszerkesztésében és ez, mint már az általános vitánál jeleztem, az, hogy nem fordít a kormány kellő gondot egy feltétlenül megfelelő magyar hajógyár létesítésére. Én, aki tudom mérlegelni minden kereskedelmi irányzatnak fontosságát ós tudom mit jelent egy megfelelő hajógyár fi magyar kikötőkben, tudom azt is, hogy egyik kelléke annak, hogy a magyar hajópark szaporodhassék, hogy Fiumében minél több hajó álljon a magyar állam rendelkezésére. Mert hiszen ez a hajógyár nemcsak magánhaj ókat fog éjjíthetni, de azokból a kompetencziákból, a melyek minket a haditengerészetnél megilletnek, feltétlenül megkapja az anyagot arra, hogy munkálkodhassak, annál is inkább, mert hiszen a hajóépítés — mint említem — oly mérveket ölt, hogy minden hajógyárnak jut hajóépítkezés. Mégis akkor, a mikor húsz évre lekötjük hajózásunkat, nem igyekeztünk azon, hogy e húsz óv alatt bizonyos kötelezettségek megszabásával ez a hajógyár fokozatosan megteremthető legyen, azaz oly kötelezettséget róttunk volna jogosan az Adriára, a mely biztosította volna ennek a hajógyárnak a felépítését. És kérdem, vájjon vesztett-e volna a mi közlekedésünk valamit az által, hogy tíz hajó nem egy-két óv alatt, hanem — mondjuk — öt év alatt lett volna beállítva, de ezek a hajók itt épültek volna magyar kikötőkben? Hisz jól tudjuk, hogy legnagyobb részt idegen hajók bonyolítják le a forgalmat ós tudjuk, hogy azon kivűl szabad kereskedést is űz legalább negyven egynehány idegen hajóval'. Nem lett volna e nagy nyereség ránk nézve, ha e tiz hajót nem idegen gyárakban építik, hanem abban a hajógyárban, a melynek megteremtéséhez feltételűi fűztük volna az Adria szerződósének meghosszabbítását'? De ezt csak mint kívánalmat említem fel, és akkor is, ha ebben a szerződésben ez benfoglaltatnék, akkor sem fogadnám el, még pedig azoknál a- nagy hibáknál fogva, a melyek az adózás, a tarifaönkény tekintetében vannak ebbe a szerződésbe lefektetve, a melyeken javítani a szerződésben foglalt kikötésekkel nem lehet, mert a szerződés szerint egyedüli lehetőség a tarifa leszállítására nézve az, hogy idegen hajó versenye esetleg kényszeríti az Adriát arra, hogy a, tarifákban bizonyos engedményeket tegyen. Én pedig húsz évre le nem köthetem Magyarország kereskedelmét abban a tekintetben, hogy bizonytalanságtól függjön a- tarifa megszabása, nem tehetem ki ennek épen azoknál fogva, a melyek legközelebb a külföldi szerződések lejárta, vagy esetleg az önálló vámterület beállítása folytán ránk hárulnak, nem tehetem ki annak a bizonytalanságnak a magyar külkereskedelmet, hogy csak ezáltal gyakorolhasson befolyást az Adria tarifájára, hogy idegen hajók miként fogják nyomni az Adriát a tarifa megállapításánái. Minthogy tehát ily bizonytalanság van a tarifa-kérdésben, legveszedelmesebbnek tartom a szerződés beczikkelyezését. Három nagy hiányát látom főleg a, szerződésnek: Az adózás, mint az újabb események beigazolták, feltétlenül kötelezi az Adriát, és az Adria mégis,, fel lett mentve. Oly méltánytalanság követtetik el tehát azáltal a magyar állampolgárokon, hogy az ő verejtékkel szerzett filléreik felhasználtatnak szubvenczióra és a társulat azt zsebre vágja, és 15°/o-os osztalékot ad, de az adózáshoz nem járul, ezért, mint magyar képviselő ezt az igazságtalanságot el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el továbbá a tarifa, szempontjából sem. Sajnálom, hogy azon oldalon ülő t. képviselőtársaink közül nem találkozott egy sem, a ki ezen szerződést megvédte volna, vagy a mellett síkra, szállt volna. A kik felszólaltak, úgy Batthyány, mint Mezei t. képviselőtársaim, azok határozottan nehezményezték ezen szerződésnek nagyon sok pontját és főleg a, tarifára vonatkozó részét a szabad hajózás kedvezményét. Midőn tehát még azon oldalról is hallgatással találkozunk és nem merik ezen szerződóst, mint üdvös dolgot a ház szine előtt megemlíteni, akkor nem lehet ezt vívmányként a házban említeni és ón egy oly szerző-