Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-704

704. országos ülés 1901. május 7-én, kedden. 277 fiumei kérdések a horvátok merev és indokolatlan állásfoglalása folytán nem voltak rendezhetők, (Halljuk! Halljuk!) úgy talán mindez kétségtelenül elég bizonyíték arra, hogy az 1868 : XXX. törvényczikk G6. §-a a megegyezésre elegendő támaszt nem nyújt és így abból eliminálni kell azt, a mi a régi megegyezés akadátya, tudniillik Horvátország közös beleegyezését ós e nélkül is ezt a kérdést véglegesen törvéiryhozásilag rendezni kell. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az 1867-iki törvényhozás joggal hitte, hogy azon nagymérvű áldozatok fejében, a melyeket a horvát érdekek istápolására hoztunk, ezen szolgáltatások és a mi törvényes igényeink közös egyetértéssel akczeptáltatni fognak. Csalódtunk; úgy de a csalódást sajnálattal tudomásul véve egy szerencsétlenül megszövegezett ós a mint a következtetés megmutatta, az életben többször is megvalósítani megkisérlett törvény nem lehet elegendő támpont arra nézve, hogy a mi jogaink ép ezen törvény miatt elhomályosíttassanak és ennek a kérdésnek végleges rendezése ad graecas calendas elhalasztassék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mária Terézia királyi rendelete és az ezt beczikkelyező Ferencz-féle 1807 : V. törvényczikk világosan kimondja, hogy Fiume a magyar szent korona kiegészítő része ; államjogi szempontból az anyaországon kivül senki másnak hozzá semminemű joga nincs; ugyanezt az állapotot konstatálja az 1861 : XXX. törvényczikk 66. §-a is, azon eltéréssel azonban, hogy ezen város autonómiájának és kormányzati viszonyának tényleges rendezését a Horvát-Dalmát- és Szlavonországok és Fiume városa részéről kiküldött küldöttségek közös egyetértéséhez köti. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ez a törvóm

r t. ház, végre nem hajtható. A magas országgyűlés — a mint jeleztem is már, —

r három izben megkisérlette az 1868 : XXX. törvényczikk 66. §-ának betű szerinti értelmezésének megfelelően a végleges egyezkedési kísérleteket. Fiume és Magyarország küldöttsége mindig egyetértett, Horvátország álláspontja ellenben úgy 1868-1870-ben, valamint 1883-ban oly — a mint jeleztem is — nemcsak, hogy Fiume és Magyarország felfogásával diametrális ellentótben állott, de sőt olyan igényeket is támasztott, a melyek úgy a, Mária Terézia legfelsőbb rendeletével, de sőt a szentesített magyar törvényekkel, úgyszintén ő Felségének, jelenleg uralkodó királyunknak már 1870-ben kinyilvánított legfelsőbb elhatározásával is homlokegyenest ellentótben áll. Ily viszonyok között mi tehát a teendő ? Az-e, t. ház, hogy Horvátország alaptalan és minden komoly indokot nélkülöző állásfoglalását mi tovább is tűrni legyünk kénytelenek és magunkat egy végrehajthatlan törvény által csapdába ejtetni engedjük, vagy pedig hivatkozva a szentesített törvény világos szavaira, hivatkozva jelenleg uralkodó királyunk legfelsőbb akaratára is, követeljük, hogy Fiume város összes kormányzati viszonyai véglegesen magyar tör vén}" ek útján rendeztessenek ? A mi jogaink világosak, azt Horvátország magatartása sem homályosíthatja el. És Fiume összes viszo^ait, t. ház, ha rendezni lehet a horvátok beleegyezésével az 1868 : XXX. törvényczikk alapján, úgy ahhoz is készséggel hozzájárulunk, ha ők erre nem kaphatók, úgy rendezni kell e kérdést az ő beleegyezésük ellenére is. Utoljára is, t. ház, egy szerencsétlenül megfogalmazott hibás törvény nem lehet jogczím arra nézve, hogy a magyar szent koronának Fiume városához való elvitázhatlan joga és igénye csorbát szenvedjen akkor, a mikor a közvetlen érdekeltek, Fiume városa, magyar országgyűlés és a magyar király között e kérdés megoldására nézve nincs eg}^ hajszálnyi ellentét sem. S ez az a fő indok és az a nagy elvi ellentét, t. ház. a mely engemet és a pártot, a melynek megbízásából felszólalok, ennek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak szellemétől elválaszt és arra késztet, hogy annak érdemleges bírálatába ne is bocsátkozzam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi nem foldozást és toldozást kérünk, mi Fiume összes kormányzati viszonyainak törvényhozási úton való szabályozását követeljük. Bűnös mulasztás volt t. ház, az 1867 : XII. törvényczikk alapján kormányzó összes államférfiak részéről, hogy ezt a kérdést három évtizeden át egy szemernyivel sem vitték előbbre és ez okból tehát mi oly újabb időleges eszközök megteremtéséhez, a, melyek a 30 éves provizóriumot továbbra is fentartani vannak hivatva semmiesetre sem járulhatunk hozzá sz olgálatunkk al. A magyar törvény nem ismeri a fiumei kormányzó intézményét sehol, törvényeinkben annak sehol semmi nyoma és most törvényileg statuálunk a magyar corpus juris jogerejében nem is létező provizórikus kormányzó mellé: kormányzó tanácsot. Ez valóságos filius ante patrem. Ily intézmény megalkotását támogatni sem nem tudván, sem nem akarván, eg3^ határozati javaslatot ajánlok a t. miniszterelnök