Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-692

692. országos ülés 1901. április 18-áu, csütörtökön. 21 is az övé egyenlő feltételek mellett az első­ség. De kérem, hogy lehet egészséges észszel egyenlő feltételekről beszélni akkor, a mikor nem adjuk meg a létfeltételt arra, hogy ver­senyképes társulatok keletkezhessenek, mikor elzárjuk a levegőt ilyen társulatok keletkezése elől? akkor ennek a szónak, hogy »egyenlő feltételek mellett* csak fiktív jelentősége lehet, de komolyan az számba nem jöhet. (Úgy van! a baloldalon.) Szabad legyen most áttérnem az Adria­szerződés egy másik részére és ez az opczió kérdése. Már sok szó esett itt erről a nagy kedvezményről, a mely épen ezen új szerző­dés folytán juttat milliókat a Wiener Bank­verein-nak ; ezenkívül pedig részvényeket olyan mérvben, hogy a részvények többsége nem magyar, hanem idegen kézbe jut. Nagyon csodálkozom azon bizonyítás ós azon indokolás felett, a mely úgy az államtitkár úr, mint a miniszter úr részéről itt elhangzott, a mely szerint az állampolgárok ezzel megterhelve egyáltalában nincsenek, mert tudja Isten, hogy ezek a kibocsátott részvények hol adatnak el; Hamburgban, Frankfurtban, vagy Bócsben-e, ós így az a pénz, a mely épen felpénz czí­mén oda vándorol a Wiener Bankverein zsebébe, nem magyar, hanem nemzetközi pénz. Hát bocsánatot kérek, ezt így el nem fogad­hatjuk. Mert ha, mi új kibocsátással megter­heljük az Adriát, — mert az Adriát terheljük meg azzal a felpénzzel — ezzel az Adria mindenesetre drágább lesz. Az az indok tehát, hogy mi azért nem bocsáthatunk ki elsőbb­ségi kötvényeket, mert lehetetlen, hogy öt­millió korona alappal biró részvénytársaság kibocsáthasson 11 millió korona elsőbbségi kötvényt ós hogy ezért kellett áttérni az opczióra, egyáltalában nem állja meg a helyét. Hisz akkor ez egy sokkal drágább művelet, akkor tulajdonképen hatmillió korona teljesen elvész s nem az Adriára, lesz ráfordítva, ha­nem egyesek vágják zsebre; a Wiener Bank­vereinnak a zsebébe kerül ez az összeg. Hát ezt lehet csinálni ? De hiszen még ebben az esetben is így csak ötmillió korona kerül be a névértékből. Hatmillió korona értékű elsőbb­ségi kötvényeket kell tehát még kibocsátani. (Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ha lehet hatmillió elsőbbségi kötvényt kibocsá­tani, akkor lehet a másik ötmillió koronát is elsőbbségi kötvényeken beszerezni, mert ekkor megmarad ez a pénz az Adriának, s nem vándorol ki a részvények kibocsátása folytán majdnem hatmillió korona egyesek zsebébe, a mi által csak drágábbá lesz az Adria. (Úgy van! a baloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, hiszen ehhez mi nem járulunk, ez egy jog. Ez így is van, csakhogy arra,, hogy ő ezt a jogot érvóm^esíthesse, mi adjuk meg a módot az által, hogy a szerződóst tíz évre meghosszabbítjuk; megadjuk az által, hogy húsz évi bázist teremtünk a,z Adriának, s meg­adjuk az által, hogy húsz évre biztosítjuk a számára a szubvencziót és az adóelengedést. Azt mondják, hogy ez a szubvenczió meg­volt 91-ben is, holott akkor még nem volt 25 hajó. Miért adták akkor azt a szubven­cziót? Azért lett akkor adva ez a nagy segély, hogy kifejlessze hajóparkját, s hogy életképes legyen. De hogy akkor, mikor egy társaság már életképes és ez idén már 15°/o osztalékot ad a részvényeseknek, még fokozzuk a szub­vencziót az által, hogy megadjuk az opcziót, ez nem felel meg semmi tekintetben a, magvar érdekeknek, s nem felel meg azon közlekedési politikának, melyet én szeretnék Magyarország részére mintegy megteremtve látni. Ebben egyedül csak a kalmár szellemet láthatom, jobban mondva, dédelgetését látom egy inté­zetnek, a melynek képzelt jótékonyságát uzsora­módra fizetjük meg, s én mint magyar kép­viselő, nem nyugodhatom bele abba, (Halljuk! Halljuk!) hog}? ezen közlekedési eszközt a leg­nagyobb mórtékben kiszolgáltassák Ausztriá­nak és az osztrák pénzintézeteknek az által, hogy a részvények többsége a Wiener Bank­verein kezébe kerül. Nem tehetem, mint magyar képviselő, hogy élihez hozzájáruljak; viselje a felelősségét annak lelkiismerete, a ki meg fogja szavazni azt, hogy egy Magyar­országon ezen közlekedési ágat abszorbeáló vállalatnak részvényei így önként német ke­zekbe dobatnak oda. (Úgy van ! balfelöl.) Nagyon szeretném, ha az igen tisztelt miniszter úr megczáfolna engem ez irányban, hogy nehe­zebb dolog lenne 11,000.000 koronányi elsőbb­séget kibocsátani, mint 25 darabúj részvényt, a mely esetben az Adria társulat tulaj donképen körülbelül hatmillió koronával megdrágul, s azért mégis kell elsőbbségi kötvényeket leg­alább is hatmillió korona értékben beszerez­nie. Nagyon szeretném, ha e pénzügyi manipu­láczió tekintetében felvilágosítást nyernék, mert, azt hiszem, mindenkinek van szeme ós esze. arra, hogy belássa, hogy ha a mostani alapnál vásárol elsőbbségi kötvényeket 11 millió korona értékben, akkor kedvezőbben vásárolhatja meg, mint hogyha megsokasítják a részvényeket, s ezáltal e társaság egész alapját megdrágítják. T. ház! Nagyon fontos része a javaslat­nak az, a melyre előttem szólott t. képviselő­társam igen helyesen mutatott rá, s a mely nem nyugtathatja meg az ország polgárságát, sőt méltán szül mindenütt felháborodást, — mert mondhatom, hogy nem találkoztam még

Next

/
Oldalképek
Tartalom