Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-692

(!92. országim ülés 19M. áj gyobb részben arra fognak felhasználtatni, hogy szabad hajózást űzzenek, a kötelezett járatokat pedig, a mint már előre is tudjuk, a rneszsze nyugati kikötőben majd szerződéses hajókkal fogja végezni az Adria, vagyis nem magyar lobogó alatt, nem a magyar lobogónak úgyszólván mintegy elismerésére és a magyar kereskedelemnek és a magyar kikötőnek istápolására, hanem tisztán azért, hogy ezen kötelezettségektől olcsón szabadulhasson, szerződéses viszony folytán, saját hajóit pedig a sokkal jövedelmezőbb szabad hajózásra használja fel ós ez által tulajdonképeni szabad hajózást bizonyos mértékben abszorbeálja, miáltal önkénytelenül gátat vet a fiumei hajópark szaporíthatásának, illetőleg a szabad hajózás fellendülésének. T. képviselőház! A szabad hajózásban ón feltétlenül egyik legnagyobb garancziáját látom elsősorban annak, hogy egészséges verseny képződjék, másodszor pedig, hogy Fiúménak hajóparkja, hajóállománya növekedjék. A miniszter úr azt mondja, hogy hiszen abban rejlik ereje a magyar kikötőnek, hogy minél több hajója legyen. Én is aláírom ezt, csak hogy én ezt nem látom megoldva az által, hogy az Adria most is 40 és néhány hajóval szabad hajózást űz, a messze járatokat pedig a szerződéses viszonyban levő hajókkal teljesíti. Én nem látom be, hogy ezzel mi a fiumei hajóparkot emelni tudjuk, sőt határozottan a magyar hajók építésének és számuk szaporodásának legnagyobb gátja épen az, ha mi felhatalmazzuk az Adriát, hogy ő tetszése szerint nem saját hajóival, hanem mindenféle szedettvedett hajóval telsejesíti e járatokat, saját hajóival pedig konkurrencziát csinál azoknak a hajóknak, a melyek mint magyar hajók a szabad hajózás terén végzik tevékenységüket. Reánk nézve, t. képviselőház, a kikre nézve nagyon fontos, hogy nyers terményeink olcsón juthassanak el azon kikötőkbe és azon fogyasztó piaczokra, a melyek számukra még kaphatók, első sorban a fő dolog az, hogy a tarifa szempontjából azon társulat felett teljesen uralkodhassunk. Mert ha mi csak annyi kedvezményt élvezünk, mint Trieszt kikötő, holott mi ezen kikötővel szemben hátrányban vagyunk, mert mi legnagyobb részben nyersterményt küldünk ki, a trieszti kikötőből pedig jó részben ipari termények is mennek, már pedig az ipari termények jobban képesek elbírni a nagyobb viteldíjat, mint a nyerstermények, és ha mi csak olyan elbánásban részesülünk, mint a trieszti kikötő, akkor kérdem, meg van-e oldva az az óhaj és az a kívánalom, hogy mikor mi Fiumébe milliókat ós milliókat beleölünk, hogy akkor a mi nyersinilis ÍSr&n, csütörtökön. j g terményeink csak olyan szállítási elbánásban részesülnek, mint bármely ezen monarchia keretébe tartozó kikötő részesül? (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalait.) A. t. miniszter úr egyik képviselőtársamnak megjegyzésére azt mondotta, hogy itt nem lehet százalékos engedésre bazirozni a tarifát, úgy, mint a keleti tengeri kereskedelemnél, hol bizonyos évekig 30°/o-ot köteles engedni a rendes tarifából. Mert a miniszter úr azt mondja, hogy itt már a nyugati irányban az árak nem ingadoznak. Hiszen az áringadozásról épen a miniszter úrnak előadott statisztikája tanúskodik, hogy igenis, nagy áringadozás van azon tarifa között, a mely a maximális tarifa és azon 'tarifa között, a mebyet egyes esetekben az Adria. szed. Tehát feltétlenül megvan az ingadozás a középtengeri forgalomban is. Hiszen azon statisztikai adatok, a melyeket előttem szóló képviselőtársam előadott, teljesen igazolják, hogy micsoda árkülömbségek vannak ugyanazon árúkban egyes hajókra vonatkozólag, ha azt az Adria teljesíti, vagy ha esstleg idegen hajó teljesíti a szállítást. Másrészt sajnálattal és megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy igenis azon egyezmény folytán, a mely az olasz társulatokkal fennáll, fixirozva vannak a tételek az olasz és franczia kikötőkre, a melyekből nem is engedhet az Adria, mert teljesen kötve van azon társulatokkal kötött szerződéses megállapodásokhoz. Ez pedig nem egyéb, mint kiszolgáltatása a mi érdekeinknek kartellizálással. Ha tehát így áll a dolog, t. képviselőház, akkor nekünk elsősorban minden törekvésünket oda kellett volna irányítani, hogy a tarifába teljes mértékben bele markolhassunk, ós hogy a magyar kormány közlekedési politikájának világos és kétségtelen befolyása lehessen a tarifára, még pedig nem úgy, hogy a, maximális tarifából enged az Adria, de úgy, a hogy akar, hanem feltétlenül kellett volna bizonyos perczentuális kikötéssel élni, hogy igenis az Adria köteles a direkt díjtételekből meghatározott százalékot legalább engedni. Ezt azonban nem találom sehol sem. Nem találom, hogy az Adria köteles volna bizonyos százalékos engedményt tenni a direkt tarifánál, hanem igenis, azt megtaláljuk, hogy a magyar államvasutak kötelesek bizon}'Os perczent engedményt az Adria részére történt szállítmányoknak biztosítani. Ebből azután az a visszaélés is származik, hog}' az Adria- felhasználván azt a szükségletet, a. mely a hajózás terén most feltótlenül nyilvánul, az ő tarifájánál tetszés szerint jár el, és csak részben van presszionálva időről-időre a Fiúméba érkezett idegen hajók által, a vaelj hajók 3*