Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-701
701. országos ülés 1901. május 2-án, esiitői-tökőn. 223 lyekben az Adria járt, annál is inkább nem, mert, mint tudjuk, az Adria szerződésének 1. pontja, mely a hajójáratokat megállapítja, meglehetősen részletes és tág fogalmakat tartalmaz, például a 2. pont azt mondja: »Fiuméből Leitbe, vagy Nyugat-Európa egy más kikötőjébe.* Ezzel az egész nyugat ki van zárva. Én azt hiszem, nem nehéz ezt a kérdést megoldani ; maga az Adria társulat, hogyha egy kis méltányossággal fogja gyengébb kollégáinak vállalatát tekinteni, kénytelen lesz elismerni, hogy a »leben und lében lassen« elve szerint nem zárható ki egészen a nyugati forgalomb ól«. Második beszédében gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam ezeket mondotta (olvassa): »Véleményem röviden az, hogy sznbvenczionált társulatnak nem szabad az állam részéről másod-, harmad- vagy negyedik rangú szolgálatért szubvenczionált társaságok által konkurreneziáltatni, hanem, hogy ennek a védelemnek a rendszeres konkurrenczia ellenében, nem szabad odáig mennie, hogy az egész szabad hajózási forgalmat ezen reláczikból kizárják. Ezért szerintem vagy most az Adriával kötendő .külön megállapodás alakjában, vagy annak idején a szabad hajózási törvény megalkotásakor igenis kell egy diszpozicziót találni, a mely egyrészt megvédi az Adriát a tényleges rendszeres periodikus járatoknál a konkurrencziától, másrészt a_ szabad hajózásnak a nyugati relácziókban is megadja bizonyos fokig a módot arra, hogy Fiume ós a Nyugat között a forgalomból a maga. részét kivehessen. Tehát gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam mindkét beszédében, valamint Mezei Mór képviselőtársam is, határozottan a 31. §. első bekezdése ellen beszéltek, úgy, a mint ezt már jeleztem. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam, a ki teljes mértékben szakember, nagy veszélyt lát ezen paragrafus első bekezdésében és feltételezi a miniszterről, hogy ezt csakis egyes más társulatokra, vonatkoztatja, és pedig úgy, hogy egyes társulatokkal kötött szerződósben kitüntetett rendes járatokat nem szabad konkurrens járatokként az Adriával szemben szutenirozni, hogy ekként a szabad hajózás egyes járatai azon kedvezményben, a mely őket megilleti, ne rószesíttessenek. Ezt nem engedi Batthyány Tivadar t. képviselőtársam, nem engedem én ós mincln3 T ájan, a kik ezen oldalról felszólaltunk, kifogásoltuk a 31. §-nak sérelmes voltát. Ez, t. képviselőház, természetes is. Hiszen mi az első czélja annak, hogy az állam egy társulatot szubvencziónáljon? Az, hogy a terménv lehetőleg olcsóbban szállíttassék a kikötőbe. Ez a szubvenczióra a legelső érdem ;• a másik, hogy ilyen szállítási eszköz mindig rendelkezésére álljon; a harmadik feltétel, a mely tulajdonképen elsősorban kell, hogy érvényesüljön az, hogy az a társulat minden tekintetben a, magyar állam kereskedelmi és mezőgazdasági érdekeit szolgálja. Ezek azon feltételek, a melyeknek teljesítése fejében mi áldozatot hozni és egyes társulatokat szubvencziónálni hajlandók vagyunk. Ha, azonban ez a szubvencziónálás olyan mórveket ölt, hogy szubvenczió örve alatt monopóliumot teremt, akkor már az a nagy kérdés, a mely versenyzésben nyer úgyszólva kifejezést, tudniillik a tarifa kérdése, helyes megoldást nem nyerhet, akkor ez csak hézagos lesz, mert az egészséges verseny ki van zárva és a, helyzet még súlyosabbá lesz ezen szubvenczionált társulatnak más társulatokkal való szerződéses viszonva folytán, mert ki vagyunk téve az árak kartellirozásának és így azt a ezélt, a melyet elérni óhajtunk, hogy Fiuméből lehetőleg olcsón szállíthassuk el mezőgazdasági ^és ipari terményeinket, elérni nem fogjuk. így tehát szidjvencziónálunk egy társulatot a nélkül, hogy az a társulat teljesítené azokat a, kötelezettségeket, a melyeket ilyen nagy szubvenczió mellett tőle elvárhatnánk. T. házi Epén a viteldíjak helyes alakulása végett volna szükséges, hogy minél nagyobb hajópark álljon Fiume rendelkezésére, mert ez volna a tarifa legbiztosabb korrigáló]a és ez volna képes helyes mederbe terelni azokat, a követeléseket, a melyeket az Adria a felekkel szemben támaszt s a, melyek sokszor túlságosak, de azért a kereskedő és a mezőgazda természetesen rájuk van utalva. Alkalmam lesz beszédem folyamán ezt tüzetesen be is iga,zolni, beigazolni azt, hogy mily mértékben befolyásolja, a viteldíj nagyságát a szabad hajózási verseny kizárása, ós esetleg az Adriának más közóptengeri hajózási vállalatokkal kötött kartellszerződése. T. ház! Hogy sorra menjek, ez az intézkedés kizárja a nyugati relácziókban a szabad hajózást, mert a nyugati kikötőkbe befutó magyar hajók nem részesülnek azokban a kedvezményekben, a melyet ez a szerződés az Adriának nyújt. Természetes tehát, hogy azok a nem kedvezményezett hajótársulatok rossz üzleti eredményt fognak felmutatni, a minek az lesz a következménye, hogy hajóikat eladják az Adriának, eladják a Lloydnak, vagy más idegen társulatnak, vagyis még a meglévő hajópark is kevesbedni fog egyfelől, más-
