Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-701

701. országos ülés 1901. május 2-án, csütörtökön. 221 egy elsőosztályú kapitánynak 170 arany forint a havi fizetése, akkor nem lehet azt mondani, hogy az Adria alkalmazottjairól munkájuknak megfelelő ellátás által gondoskodik. De még egy fontos körülmény is van. Gondolom. Batthyány Tivadar képviselő úr említette, hogy az ellenzéknek azon követelését, hogy magyar ifjakat alkalmazzunk a mi tengerészetünknél, lehetetlen teljesíteni, mert hiszen magyar tengerésztisztjeink nincsenek. Mikor látjuk, hogy az Adria a zömét képezi a magyar hajózásnak, akkor arra kell törekednünk, és oda kell irányítani figyelmünket, hogy ezt a pályát a magyar ifjak részére már e társaságnál biztosítsuk. De ha ez a magyar iíjű azt látja, hogy ily nyomorult fizetéssel látja el az Adria tisztjeit és alkalmazottjait, akkor sohasem fogja magát elszánni a tengerészeti pályára, és mi továbbra is azon visszás helyzettel fogunk szemben állani, hogy van egy magyar tengerészeti vállalat, a melynél az alkalmazott tisztek és a személyzet nem a magyar ifjúság kebeléből kerül ki, hanem idegen honosokból, a kik idegen érzelműek és már e miatt is a. magyar érdekeket egyáltalában nem képviselik. Én tehát ismételten felhívom az igen tisztelt miniszter úr figyelmét, legyen szives ezen, mondhatom, a magyar állam tekintélyén elv meg nem felelő eljárást orvosolni. Hiszen ez már a törvényt lényegében egyáltalában nem érinti; itt csak egy kis móltányos jóakaratról 'van szó, s ha ezt elérjük, akkor elérjük azt a czólt is, hogy a. magyar ifjak a tengerészi pályára, fognak .menni és e tekintetben is a magyar érdekek érvényesülnek. Ennek figyelembe vételével és a beszédem első részében felhozott indokoknál fogva a következő módosítást van szerencsém elfogadásra ajánlani (olvassa) : Módosítás a 31. §-hoz. Ennek negyedik kikezdéséhez még pótlólag csatolandó: »Ezen 300.000 korona segélyre azonban csak az esetre tarthat igényt, ha ezen járatokat saját gőzöseivel végezteti.*. (Helyeslés balfelöl.) Lukáts Gyula jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Mielőtt ezen ominózus szerződésnek végéhez jutnánk, szükségét látom annak, hogy egyes dolgokat megvilágítsak, már csak azért is, mert itt a miniszter úr egyes olyan elveket használt bizonyításul, a melyek a kritikát nem állják meg és a melyek egyoldalúsága annál inkább kitűnik, inert a miniszter úr a paralellát nem vonta meg minden egyes állításnál, a melyeknek jogossága és az érvelésben való értéke pedig csak így tűnhetett volna ki. Előre is mondom, t. képviselőház, hogy kissé hosszabban fogok beszólni, de magának a tárgynak fontossága megkívánja, hogy ne végezzünk röviden az egyes paragrafusokkal. Ha nem is vagyunk képesek megakadályozni a szerződés törvényerőre emelkedését, legalább felvilágosításul szolgáljon ez a vita arra, hogy közgazdasági érdekeink milyen mostoha elbánásban részesülnek, ós intő például szolgáljon a képviselőháznak, hogy máskor nagyobb gondot fordítson az olyan nagyfontosságú gazdasági kérdésekre, a milyenek például legközelebb is tárgyalás alá fognak kerülni a képviselőházban. Mert nagyon szomorúan tekinthetünk a jövőbe ós még inkább elszomorító, hogy a képviselőház úgyszólván érzéketlen azok iránt a dolgok iránt, a. melyek életkérdései, az államnak, a melyektől az állam adóképességi viszonyai függenek. Leginkább bebizonyítja ezt ezen törvényjavaslat tárgyalása, a mely iránt szokatlan érzéketlenség mutatkozott a többségben; ha ez az érzéketlenség tovább is folytatódik, akkor én nem nagy örömmel, de még kevesebb reménynyel nézek a nagy kiegyezési szerződések elé és azon kérdések elé, a melyeket nekünk feltétlenül meg kell oldanunk. De leginkább elszomorít engem, hogy nem látom a magyar érdekek iránti igazi érzéket, nem látom azt a duzzadó erőt, azt az ellentállást, a melyet ki kellene fejtenünk minden idegen állammal szemben, Ausztriát sem véve ki, hogyha igazán boldogulni akarunk Magyarországon és ha nem akarunk lassanként elsorvadni, elsenyvedni és martalékává lenni egyes szomszédai! amoknak, a melyek emberfeletti erővel igyekeznek úgy közgazdasági, mint politikai és nemzetiségi téren érdekeiket és hatalmukat biztosítani. (Igaz! Úgy van! a bal- es szélső baloldalon.) Egyoldalúságot nem foghat rám senkisem, — a t. miniszter úr legkevósbbé, — a ki ismeri az én gondolkodásomat kereskedelemügyi, közgazdasági és ipari szempontból. Én első voltam a házban, a ki mertein az expanzív kereskedelmi irányt itt hangoztatni; nem tartott vissza, engem semmiíéle kicsinyes vagy rövidlátó felfogás, mert láttam ós bele tudtam tekinteni, a mint ma is be tudok tekinteni a jövőbe, láttam, hol kell nekünk elsősorban a hiányokat pótolni, hol kell nekünk tért hódítani, hogy abban a nagy konczertben, a mely már nagyon is beköszöntött, mi magyarok, erőnkhöz képest legalább, részt tudjunk venni, ha nem is hódítási, de védelmi szempontból, a mi pedig erkölcsi kötelességünk a magyar kereskedelem, a magyar ipar ós egyáltalában a közgazdaság szempontjából. Egyoldalúsággal tehát senki nem vádol-