Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-700

2()2 ?Ü0. országos ülés 3001. április 30-á,n, kedden. baci hajók révén olcsóbb hajózási illetéket szedhet majd. mint a mennyit fognak szedni Fiúméban és így az egész forgalom Trieszt felé fog irányulni, úgy, hogy ez nemcsak hogy nem lesz előnyös, hanem egyenesen pusztulást fog hozni Fiúméra. És, t. ház, midőn én itt feltüntetem, hogy a 31. §-t szó szerint magyarázzák, és nem veszik annak értelmét, sőt esetleg félremagyarázzak, engedje meg a t. képviselőház, hogy módot adjak a t. miniszter úrnak arra, hogy kimondja itt a házban, midőn e nagyfontosságú 27. §-nál vagyunk, — azt hiszem, hogy a kapcsolat fontosságát még a miniszter úr is be fogja látni, — hogy a 31. §-nak olyan értelmezést kell adnunk, hogy a szabad hajózást üző vállalatok hajói, tekintet nélkül nemzetiségükre, tekintet nélkül az Adri a-társulat által érintett viszonylatokra, államsegélyben részesülnek minden Fiumében lerakott tonna árúért, mely legalább is olyan magas, mint azon segély, a melyben a szabad hajózás a Triesztben lerakott árúk után részesül. A lényeg tehát az, hogy igenis a 31. §-t úgy értelmezzük, hogy minden hajó, a melyik Fiumében találja árúforgalmának tanyáját, legalább olyan segélyben részesüljön a szubvenczionált vonalakon is, mint a mennyi a törvényben ki van kötve, de az is lehetőleg olyan legyen, hogy Trieszttel a konkurrencziát felvehesse. Azt hiszem, Fiume érdekében, de az egész szabad hajózás érdekében ez a propoziczióm, a mely talán meg is felel a miniszter úr magyarázatának, mert ón így magyarázom ezt a szakaszt és csak a félremagyarázást akarom kikerülni, teljesen helyes és teljesen megóvja a. szabad hajózás érdekeit. Én, t. ház, nem ismerek szabad hajózási vállalatot, egyikkel sem állok összeköttetésben, mert előttem csak egy elv lebeg, hogy tudniillik szubvenczionáhmk egy társaságot azért, hogy tartson fenn bizonyos járatokat és ezt a, tízéves meghosszabbítást azzal indokoljuk, hogy új hajókat kell beszereznie, új hajókat kell készítenie, hogy a forgalmat emelni fogja, tehát indokoljuk a társaság építkezésének .nagy megterh éltetésé vei. És mit látunk? Látjuk, hogy a társaságnak joga van szabad hajózást űzni azokkal a hajókkal, a melyek révén megkapja a tízéves szerződós meghosszabbítást, joga van karterezni, kibérelhet idegen hajókat, meg is tette eddig is mindig, mert szüksége volt reá, oly nagy volt az üzleti forgalma, de nem Fiume forgalmának lebonyolítása. Mert nagyon sajnosak azok a számok, a melyeket itt fel méltóztatott hozni, mert azok kivitelünknek alig felét állapítják meg az Adria számára. De nem is felelnek meg teljesen ezek a számok, mert ha ilyen szubvencziót adunk, megkívánhatjuk, hogy a társaság bonyolítsa; le az egészet s legyen meg neki az egész haszna. De a társaságfolytonkarterezett, folyton bérelt hajókat, még pedig azért, mert neki ezekre a hajókra szüksége volt. Szabad hajózást űzött. Miért űzött ? Mert ebben a szabad hajózásban a számítását megtalálta. És most előállnak azzal, hogy azért kell szaporítani a hajókat, hogy saját szükségletünket kielégíthesse, a mefyet eddig részben csak karterezéssel tudott kielégíteni. Hát ezért kell nekünk 10 évre meghosszabbítanunk a szerződóst és szubvencziót adnunk, — a mit én különben sohasem elleneztem, — de a mellett még adómentességet is? És azt mondják, hogy ne beszéljünk a társaságnak a jövedelméről; pedig ez a fontos, t. képviselőház. Megfelel-e ez annak az elvnek, a melyet a miniszter úr felállított, ha ilyen nagy előnyt biztosítunk a társaságnak és az adómentességet kiterjesztjük 20 esztendőre? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És itt a miniszter úr felállított egy hasonlatot, a melybe én nagyon szívesen belemegyek. Azt mondja a miniszter úr: furcsa okoskodás az Adria törvényjavaslat ellenzői részéről, hogy, mikor egy kereskedő gazdag, akkor én oda menjek ós azt követeljem, hogy féláron adja a, posztót, hogyha pedig csődbe jut, akkor menjek oda és fizessek érte dupla árat. Hát, t. ház, meg lehetne ezt a hasonlatot fordítani, ele én ezt nem teszem, hanem kérdem a t. miniszter úrtól, a kiről nagyon jól tudjuk, hogy takarékos ember ós megforgatja a garast a kezében, a mint kötelessége is a közéletben nagy szerepet játszó embernek, kérdem ón a t. miniszter úrtól, hogy vájjon melyik kereskedőtől veszi a rúnája számára a posztót, attól-e, a kiről tudja, hogy 80%-ot nyer a posztón, vagy pedig attól, a kiről tudja, hogy reális, hogy 15°/o haszonra dolgozik. És ez az Adria, Mi nem akarjuk tőle elvenni a hasznot, hadd éljen és prosperáljon azért a rizikóért,, a melylyel bele fektette pénzét a vállalatába. Különben erről a rizikóról fogok még beszélni. De a mikor adómentességről, szerződés meghosszabbításról van szó, csak van jogunk talán kérdezni: hogyan akarja nekünk ezt a posztót eladni, 15°/o vagy 80°/o, hat, vagy huszonnégy százalék mellett-e? (Helyeslés a szélső baloldalon.) És a, mint én tudom, a milyen reális a miniszter úr, bizonyára ahhoz az emberhez fog menni, a ki becsületes üzleti haszonra dolgozik, és azzal elégszik meg, nem pedig ahhoz, a ki őt kegyelmes czíme révén meg akarja zsarolni és 60°/o-ot akar rajta nyerni. Ezt a példát tehát