Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-700
200 700. országos ülés 1901. április 30-án, kedden. alig 2 1 / / 2 waggon ment ki összesen. Felhozta. hogy a hol 80-—100.000 métermázsa megy ki, ott olcsó a tarifa, és helyes is, hogy inkább ott legyen olcsó, a hol nagyobb mennyiség megy ki, mint a hol alig 2 l /2 waggon. Ez kétségtelenül hatalmas érve volt a miniszternek. Én azonban felkerestem Budapestnek, a mennyire ez a ró>id idő alatt lehetséges volt, összes gyógyfűkereskedőit, és remélem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr mindenesetre honorálja, hogy ilyen praktikus dolgokról felvilágosítom. Felkerestem őket, és aláírásukkal szenteltem meg, hogy igazat mondanak; ós kiderült, hogy hat gyógyfükereskedő tavaly 20.970 métermázsát szállított az Elbón át, mert nem volt képes megfizetni az Adria magas tarifáját. Tehát az a 240 métermázsa azért ment az Adrián, mert nem bírják a tarifát megfizetni a többi 20.900 métermázsára nézve, a mely Hamburg felé ment. Itt vannak aláírva az adatok, melyek mindegyiknek az üzletforgalmi könyvéből vannak írva. Én ajánlom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe az 1899. évi statisztikai kimutatás 34. lapját, a hol meg van irva: a szárított növények kivitele 822 métermázsa, gyógyfüvek é 14.000 métermázsa, paprikáé 3841 métermázsa, az enyvó 17.704 métermázsa. Tudom, hogy ez Ausztria kivitelével együtt van, de elég baj, hogy a magyar képviselőháznak mindeddig nem áll rendelkezésére statisztika arra nézve, hogy mennyi esik ebből Magyarországra. Tudom azt is, hogy ezt most csinálják, és feltétlenül helyeselnünk kell, hogy a miniszter úr ezen nagyon fáradságos munkát megkezdette. Méltóztatnak azonban látni, hogyha egy bizonyos quöta szerint számítunk, a melynek kulcsa ez a 20.970 métermázsa lehet, a melyet én üzletemberektől szedtem össze ugyanazon évről, akkor is egy nagy összeg jön ki, a melyet azért szállítottak az Elbén át a kereskedők, mert nem voltak képesek megfizetni az Adria tarifáját. Én csak ezen nézetem helyességét, gondolkodásom ' ós felfogásom alaposságát akartam feltüntetni, midőn ezen munkára vállalkoztam, hogy egy érdemes adattal gazdagítsam érveinket. (Helyeslés balfelöl.) A miniszter úr beszédének végén* rámutatott arra, hogy ha a dongakivitel emelkedik, akkor ennek a szegény népre nézve is meg van az eredménye. Nagy szívességet tett nekem a miniszter úr. Utána jártam, hogy a dongával hogy áll az Adria, a mi egy érv volt- a,z adóelengedésre a miniszter úr szemében. A díjszabást dongáért az Adria 10 frankról a fiume-bordeauxi irányban 23 frankra felsrófolta, a feleknek hónapokon át hajókat rendelkezésére nem bocsátott, és fakereskedőink kénytelenek voltak a Bordeauxba • ós Chatheaux kikötőbe rendelt donga- ós faküldeményeket három hónapon át Fiúméban beraktározni, míg az irgalmas sors nekik az Adria hajóit rendelkezésre bocsátotta, ámbár a legnagyobb része a dongáknak időközben szabad hajózás útján elment. Megjegyzendő, hogy ebben a dologban a legérdekesebb, hogy a ki ismeri ezt az üzletágat, de még a laikus is tisztában van vele, hogy olyan árú nagyon kevés van, a mit ne lehessen vasúton is szállítani, de a donga épen olyan árú, melyet csak hajón lehet szállítani úgy, hogy az illető kereskedő kénytelen megfizetni a felsrófolt tarifát. De, t. ház, térjünk át egy nagy elvi kérdésre, a. melylyel szintén foglalkozott a t. miniszter úr beszédében. A szubvencziónak az volna elsősorban a czólja, hogy legyen az Adriának fixált tarifája ós így abba a hel}~zetbe hozza kivitelünket, hogy mérsékelt, úgynevezett stabil díj tóteleket bocsásson rendelkezésére kereskedelmünknek és iparunknak. Es hogy ez így van, arra nézve engedje meg a t. ház, hogy hivatkozzam a Lloyd-társulat szerződésére. Az osztrák Lloyd, mely keleti irányban viszi a hajózást az osztrák kereskedelemnek Görögország, Törökország, Egyptom, India ós Khina kikötőibe mindig fix, nem változó, éveken át érvényes mérsékelt díjszabásokat állít rendelkezésére. Ezen díjszabások, melyektől éveken át eltérni nem szabad, az osztrák kormány által lettek meghatározva. Az osztrák kormány nem ellenőrzi, hogy mekkorák a díjtételek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) — ós igen kérem a t. ház figyelmét erre a pontra — nem jár el úgy, mint a magyar kormány, hogy r ellenőrzi és utána néz, milyenek a díjtételek, hanem azt mondja: szerződöm veled, szubvencziónállak, de én határozom meg a díjtételeket. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Tehát meghatározza, ós ezeket a tarifákat csak az osztrák kormány beleegyezésével lehet emelni. Előterjesztést kell tenni a kormánynak, és akkor az beleegyezik az emelésbe, de a tarifák fixálva vannak ós teljesen szabad keze van az osztrák kormánynak a Lloyd-társulattal szemben megállapítani a tarifát. Hogy hogy áll e dolog minálunk, azt kifejtettük többen; abba most nem akarok belemenni. Az osztrák Lloyd a múlt évben, daczára a nagy hajózási keresletnek, mely a háború folytán kifejlődött, csak 10°/o-os díjtétel emelést tett az osztrák kormány beleegyezésével, míg a magyar kereskedelem 120 százalékos díjtételemelésnek volt kitéve az
