Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-700

198 700. országos ülés 1801. április 30-án, kedden. a ketten ezen javaslat hátrányait feltüntetni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mielőtt áttérek beszédem tárgyára, engedjék meg, hogy őszinte köszönetet mondjak Széll Kálmán miniszterelnök árnak, a ki ebben az egész javaslatban egyetlen egyszer szólalt fel, midőn Rakovszky István t. képviselőtársamnak ^ bizonyos személyes felszólalására reagált. És ez alkalommal is megmutatta a miniszterelnök úr, hogy ő a hol csak teheti, programmját be akarja váltani. Azért mondok neki köszönetet, mert a miniszterelnök úr beszédében szóról-szóra ezt mondja — és becsületes és tisztességes volt a miniszterelnök úrtól, hogy épen a 27-ik paragrafusnál kelt fel és talált módot nyilatkozni — mondom, szórói-szóra ezt mondja (olvassa): Ezennel kijelentem, akárki lehet ezen szerződésről bármily nézetben, méltóztassék ezt a szerződést a maga értéke és a maga érdeme szerint megítélni, de ne méltóztassék összeköttetésbe hozni semmiféle melléktekintettel. A miniszterelnök úrnak ezen nyilatkozatában egy hatalmas mondat van, a mely azt hiszem, döntőleg fog hatni a kormánypárt padjain ülőkre, midőn a törvényjavaslat jelzett paragrafusánál szavazataikat leadják. Minden tekintet nélkül, a pártkötelékre való tekintet nélkül a javaslat előző pontjaira is a miniszterelnök úr kijelentette a saját pártjával szemben épúgy, mint velünk szemben, hogy; »Ezennel kijelentem, hog3^ akárki lehet ezen szerződésről bármi nézetben.« Oda fordulok a kormánypárthoz. A miniszterelnök úr, a ki annak a kormánypártnak vezére, kijelentette, hogy nem kell, hogy a kormánypártot a pártfegyelem kösse, mindenki saját becsületes nézete és meggj'őződése szerint adhatja szavazatát. Felszabadította önöket a miniszterelnök úr az alól. hogy bármi pártszempont vezesse önöket, és midőn ezt megtette, ez reményt keltett bennem arra nézve, hogy nem fogják megszavazni önök azt, hogy ez a javaslat adómentes legyen. Marjay Péter: Nézetben lehetnek, de szavazni muszáj! Pichler Győző: Én ki akarom venni a tárgyalás folyamából mindazt, a mi esetleg sértő, a mi esetleg bántó lehet, és oda fordulok Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úrhoz és kérdem őt: mikor itt annyiszor beszéltek suttogásokról, gyanusításokx'ól ós vádakról és e suttogásokban, gyanúsításokban és vádakban pártunk egyetlenegy tagja sem vett részt, azokba bele keverve nem volt, akkor kérdem a t. miniszter urat, ildomos-e, hogy a kormánynak és a kormánypártnak egy félhivatalos lapjában — és ez tanulság Rakovszky István képviselő úrnak is — megjelenik egy czikk, mely úgy állítja oda az e vitában részt vevőket, a mi pártunkból, hogy a függetlenségi párt szövetkezett a néppárttal ? Es ezt mondja egy félhivatalos lap, mely a külföldön ós mindenütt nagyon el van terjedve, ós ligy állítja oda pártunknak a vitában résztvevő tagjait, mintha azok a tőke ellen küzdöttek volna, mintha jogokat akarnának megsérteni ós egyes köröket meggyanúsítva maguknak ezzel érdemet szerezni. (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Oda állít bennünket, a kik a függetlenségi párt részéről minden melléktekintet nélkül, önzetlenül küzdöttünk e javaslat ellen, hogy a tőke, a vagyon ellen törünk! Odaállít bennünket ez a lap. mely közvetlen összeköttetésben áll a miniszterelnökkel ós a kormánypárttal -— a, mit abból tudok, hogy midőn Darányi Ignácz miniszterről egyszer másképen irt, azt másnap visszaszitta, természetesen a kormánynak befolyására — odaállít bennünket ez a lap, mint reakezionáriusokat, mint antikapitalista pártot, a mely tör, zúz ós rombol, a mely szembe akar szállani a. nagy vagyonnal, s azt el akarja venni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es midőn a mi becsületes küzdelmünket ennek a hivatalos sajtónak egy czikke így meggyanúsítja, lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy a miniszterelnök tudta nélkül jelenjenek meg e lapban ilyen czikkek, a melyek ádázul legyalázzák ennek a pártnak működését és megrágalmazzák magát a pártot. (Úgy vau! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ez a rágalom olyan súlyos, ós súlyos főleg a zsurnalisztika szempontjából, midőn ezen rágalmazás után Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úrnak a tevékenységét úgy állítja oda, mint ha Szavojai Eugón volna, a ki leküzdötte azokat, a kik meg akarják semmisíteni a tőkét, a. részvénytársaságokat és a nagy vagyont. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldahn.) Tudjuk, t. ház, mennyi gyúanyag van ebben a szerződósben; ós mi e párt részéről, bármennyi gyúanyag volt is e szerződós körül, midőn az itt most tárgyaltatott, tartózkodtunk minden gyanúsítástól, tárgyilagosan iparkodtunk mindig a kérdésben eljárni, mikor felszólaltunk. És most az utolsó pillanatban nem elég az, hogy a t. miniszter úr itt bennünket nem mól tat úgy. — ámbár azt állítja, hogy megteszi, — hogy mélyebben bocsátkoznék bele az általunk felhozott indokok czáfolatába, meg lehet hogy ez önkéntelenül történt, mondom ez nem elég; hanem kivisznek bennünket a nagy közönség elé, a hol úgy tüntetnek fel, mintha szövetségesei volnánk egy velünk ellentétes nézetű, egy