Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-699

194 eftí)- országos ülés 1901. április 29-én, hétfőn. lyes üzlet. Hát a t. miniszter úr szakember, én nem vagyok az, de mégis kérdezem, hogyan lehet egy olyan üzlet szeszélyes, a mely liszt-, fa- és czukorszállítással foglalkozik pa,r excellenoe? Hiszen a lisztnek, a fának, a czukornak szállítása bizonyos időközökhöz van kötve és azon időközökben a szállítás teljesen biztos, a mint biztos az is, hogy más időben azt szállítani nem lehet egyszerűen abból az okból, mert akkor nincs. Ha. tehát a t. miniszter úr az ily nagymérvű szubvencziónak szükségét a szeszélyességgel indokolja, azt hiszem, hogy indokálása nem egészen. alapos, annál kevésbbó, mert ha ez az üzlet szeszélyes, felteszem, hogy bekövetkezhetik, sőt a t. miniszter úr szerint, tapasztalatokra hivatkozván, be is fog következni az az idő, mikor esetleg igen kevés, vagy épen semmi haszonnal sem fog járni ez az üzlet. Ebből azonban nem az következik, hogy mi ennek az üzletnek egy konstans, soha nem változó szubvencziót adjunk, vagyis, hogy mi az ő 15°,o-os osztalékát biztosítsuk neki jó időben, hanem az következik, hog}^ adjunk mi ennek az üzletnek szubvencziót akkor, mikor rosszul megy a dolga és ne adjunk neki akkor, mikor jól megy a dolga. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) E tekintetben leszek bátor a t. képviselőháznak egy módosítványt benyújtani, a, mely azt czélozza, hogyha már megszavaztatik ez a szerencsétlen adóelengedés, ez csak az esetre történjék, ha a társulatnak tiszta jövedelme bizonyos perczenteket el nem őr. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ez az eljárás, a melyet az ellenzék követ, arra alkalmas, hogv innét a tőkét elriaszszuk. r ' CD,.' Ámde a, t. miniszter úr sokkal jobban tudja, mint ón, hogy ott, a hol a tőke a maga jövedelmezőségét megtalálja, onnan elriasztani erővel sem lehet, mert a világon nem létezett soha. és nem is fog létezni a jövőben sem tőke, a mely ott keresse alkalmazását, a hol 2°/o jövedelmet húz, akkor, a mikor másutt 15°/o-ot kap, mint a mi drága hazánkban. (Igaz! Úgy van! a szélső hű oldalon.) A mi engem nagyon, de nagyon megdöbbentett, az igen tisztelt miniszternek úrnak egy mai kijelentése volt. (Bálijuk! Halljuk!) Azt mondotta ugyanis, hogy maga is belátja, hogy ez az adóelengedés nem egészen helyes, meg is kísérletté, hogy ez az intézkedés a javaslatbai bele ne kerüljön, de ez neki nem sikerűit. Hát igen tisztelt miniszter úr, oda jutott már ez a szerencsétlen ország, hogy nemcsak az idebent lakók, hanem Bécsben lakó Lédererek is parancsolnak nekünk? És a t. miniszter urnak akkor nem volt annyi ereje, hogy azt mondja, hogy mintán nekem az a nézetem és meggyőződésein, hogy ez nem helyes ós meg nem engedhető, én veled ezt a szerződést meg nem kötöm? Tíz esztendő nem annyi idő, hogy száz és ezer alkalma lehetne ennek az országnak, hogy másokkal szerződéseket kössön? Kötve van ez az ország ehhez a társasághoz? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen helyesen említette a t. miniszter úr e kérdésben, hogy jó czeruzát venni a kézbe. Én is azt mondom a t. miniszter úrnak : Hát nem lehetne olyan hajóparkja ennek az országnak, a mely a tarifáknak bizonyos szabályozását garantirozza ? Hát az az 1 millió 140.000 korona vájjon milyen tőketörlesztést képvisel és ott van még az adóelengedés és az összes szubvenczió, nem lehetne ezzel megteremteni egy olyan hajóparkot, a mely a taidfák szabályozására elégséges volna? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Különösen akkor, a mikor ebben a szerződósben nekünk a tarifák szabályozására semmi befolyásunk nincsen. Avagy, hogy a magyar termelő az ő produktumait ldvihesse, arra ilyen alattomos úthoz ós módhoz kellett folyamodni? Nagy lendülettel szólt a t. miniszter úr azon nagy hasznokról, a melyek e szerződésből az országra haramiának. Megmondotta, hogy ezzel a szerződéssel nyer az arató, nyer a favágó, nyer minden ember. Hát én ezt nem vonom kétségbe. Nyer az arató, nyer a favágó, de hogyha ezzel az országnak minden adózó polgárát agyon sanyargatjuk, lesz legalább egy iármű az országban, a melyen az illető Braziliába elmehet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Abból a négy millió felpónzből, mit kap az a szegény arató, meg az a favágó ? Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Egyikből sem kap. Polónyi Géza: Ép ez a baj ; mert ha ketten megosztoznának, még volna értelme. Szalay Károly: Ez igaz! A t. pénzügyminiszter úr a vita alatt egyszer egy állítást koczkáztatott ós azt mondta, hogy micsoda álláspont volna az, hogy a mit az ország egyik kezével ad, azt a másik kezével adóban visszavegye? Én azonban azt kérdezem a pénzügyminiszter úrtól, hogyha ezt ezen társaságnál is, a mely semmitevéssel pénzét 15°/o-kal kamatoztatva, nem is említve újólag a felpénzt, a nélkül, hogy a munkának még parányát is végezné, alkalmazza: micsoda ország az, mely attól a szegény diurnistától, kinek egy esztendőre nyomorult 280—300 forintot nagy kegyelemmel fizet,nem átallja az utolsó falatot is kivenni szájából, hogy az adót megfizet-