Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-699
186 «ÍH). országos ülés 190Í. április 29-én, héitón. mindenféle kizsákmányolásával és kihasználásával szemben a, forgalom tökéletesen le legyen kötve, mert a forgalomnak mindig, habár nem tölti be a hajót, ha nem is veszi igénybe az egész rak-képességet, rendelkezésre kell állnia, ós minél több hajó áll rendelkezésre, (is minél többször, és minél több irányban állnak rendelkezésre a hajók, annál inkább fejlődik a forgalom : sőt többet mondok. Annál inkább fogja a forgalom egyúttal a rendelkezésére álló tért is kizsákmányolni. Ezt bizonyítják az 1894-iki adatok. 1894-ben szállíthatott volna az Adria összesen 960.174 tonnát. Tényleg szállított 514.586 tonnát és ebből a magyar forgalom kitett 212.966 tonnát, — 1899-ben szállíthatott volna 765.000 tonnát. Tényleg szállított 578.679 tonnát. És ebből a magyar forgalom 213.254 tonna. Az aránjtehát a hajók szaporítása daczára a tér kihasz nálása tekintetében a, magyar forgalom javára emelkedett, mert, míg a tíz év előtti kihasználás csak egyharmad, itt csaknem felére emelkedett; még sem használja ki azonban a tért teljes mértékben. És- ez megint a fiumei üzlet természetével áll összefüggésben. Itt ugyanis időszakonként rendkívül szeszélyes üzlettel van dolgunk, a mely — azt lehet mondani — hónaponkint változik. Erre vonatkozólag az 1899. évi adatokból hozok fel néhányat, s méltóztassanak ezeket tekintetbe venni. A fiumei kivitel 1899. januárban 31.479 tonna, volt ós februárban felszökött 53.667 tonnára. Méltóztatnak látni, hogy, há a hajóforgalom csak ahhoz lenne alkalmazva, a mennyit az átlag ad, va.gy a mennyit rendes körülmények közt kellene kiszállítani, akkor Fiume némely időben nem lenne kiszolgálható. Ez teszi nehézzé a szolgáltatást és egyúttal költségessé az egész forgalmat. Menjünk tovább ! Márcziusban megint leesett 39.444-re, augusztusban felemelkedett 50.882-re, deczemberben leesett 38.449-re. Láthatjuk tehát az üzlet természetében rejlő azt a második főnehézséget, hogy a rendelkezésre álló erőt sokkal inkább kell potenczirozni, mintsem a forgalom átlaga és rendes fejlődése azt szükségessé tenné. Természetes, hogy ez azután költségessé teszi a dolgot, mert szükségessé teszi a. hajópark és a, rendelkezésre álló térnek a szaporítását a nélkül, hogy megfelelő haszonnal járna.. Ez az, a mit bizonyítani akartam. De hogy pár adattal megvilágítsam azt, hogy nemcsak Fiume, hanem általában a tengeri hajózás milyen fluktuácziönak* van kitéve jövedelmezőség ós építkezés, valamint hasznosság tekintetében, méltóztassanak egypár adatra kegyes figyelemmel lenni. (Halljuk! Halljuk!) A tengerészeti hajózás 1893-tól 1897-ig rendkívül kedvező viszonyok közt volt. Ezen idő alatt például a hajók száma — az egész világon — 32.066-ról leesett 28.351-re. (Zaj hal felöl.) Jól tudom, hogy ez összefügg a vitorlások számának csökkenésével. (Zaj a balés a szélső baloldalon.) Kérem, méltóztassék türelemmel lenni ós csak mikor az összes dolgokat előhoztam, azután méltóztassanak közbekiáltani, hogy vájjon egyoldalú voltam-e, vagy nem. A fejlődés itt nemcsak az üzlet rosszaságából folyó összehúzódással áll összefüggésben, hanem azzal az átalakítással is, a mely a tengeren napirenden van. tudniillik a vitorlások háttérbe szorításával és a gőzösök szaporításával. Méltóztassék azonban tekintetbe venni azt, hogy Francziaországban 1896-ban 9,574.731 frankot adtak hajósegófyezésre, Olaszországban pedig 26 millió lirát, és ennek az erőfeszítésnek daczára a, franczia tonnatartalom ez idő alatt 1,057.708 tonnáról mindössze csak 1,162.382 tonnára, emelkedett. A mint méltóztatnak tehát látni, a nagy erőfeszítés daczára rendkívül csekély az emelkedés. Az olasz hajóknál meg épen veszteség van, mert a tonnatartalom 81.884-ről leszállt 81.501-re. Már most ogy- olyan esztendőt vegyünk, a mely kedvező, hogy bebizonyítsam azt, hogy szeszélyes az üzlet ós veszteséggel jár. Molnár Jenő: Minden üzlet szeszélyes. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Minden üzlet szeszélyes, de a fokozatban nagy a különbség; a tengeri üzlet, azt hiszem, a legszeszóbyesebb. Hogyha erről beszélek, erre vonatkozólag adatokat kell hogy felhozzak. 1898-ban kezdődött a javidás a tengerészetnél az egész világon. Akkor a hajók tonnatartalmú volt összesen 25,907.000; 1900ban — oly bámulatosan emelkedett,— 29,430.000 tonna volt. Méltóztatnak látni, hogy az egész világon érvényes az a tapasztalat, miszerint esztendőkön át stagnáczió, sőt visszaesés van ; ezt a hajóépítésre is ki tudnám mutatni, valamint a forgalomra ; viszont egypár esztendeig rendkívüli az emelkedés ós nag}^ a haszon. Ez a pillanat ily dolgok megítélésénél azért kedvezőtlen, mert épen a klimaxban vagyunk, abban az időpontban vagyunk, mikor az üzlet GS cl konjunktúrák a legkedvezőbbek voltak. De azt hiszem, ezek az adatok magukban is bizonyítják, ós a ki behatóbban akar foglalkozni ezekkel az adatokkal, még jobban meg fog győződni arról, hogy egypár évig az ilyen dolog tart, azután elkövetkezik a visszaesés és hosszú ideig a stagnáczió. Ezalatt is ki kell tartani az illető vállalatnak. De azt a következtetést vonni, hogy azért, mert a vállalat most 15°/o-ot adott, ehhez szabjuk azon szolgáltatások megfigyelését, melyet tőle köve-