Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-699

699. országos ülés 1901 . április 29-én, hétfőn. 181 ez bizonyára, nem arány, és nem méltányos eljárás. Jogtalan, igazságtalan, méltánytalan ós törvénytelen intézkedés tehát ez. (Helyeslés a baloldalon.) Épen ezért szinte lehetetlen fel­tennem, hogy egy olyan nemes érzésű igaz magyar ember hozta legyen azt ide. mint a t. miniszter úr, a ki annyi tanújelét adta hazafiságánák, nemességének és fenkölt fel­fogásának. Hihetetlennek tartom, hogy Hege­düs Sándor miniszter képes arra, hogy ezen szakaszt megvédelmezze, ós arra törekedjék, hogy az törvényerőre emelkedjék. Nemes ér­zésétől, igaz magyarságától és honszeretetétől, a melynek oly sok tanújelét adta. ós a melyért annyi rokonszenv, annyi tisztelet illeti őt a haza népei részéről, én szinte hihetetlennek tartom, hogy az ő szive vágyaiból támadt volna ez a javaslat, hanem inkább azt hiszem, a mit a vita folyamán már is hangoztattak, hogy ez a bukott rendszer fekete-tengerének utolsó szennyes hullámcsapása volt. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Annál­kevésbbé hiszem, hogy oly nemes szívből aján­lotta volna azt, a milyennel épen a miniszter úr bir, mint a ki annakidején is tudvalevőleg az elsők sorában volt, a, kik annak a bukott­nak azt a feketelelkületű rendszerét otthagvta, — ha szabad mondanom, — megvetette ós egy nemesebb, jobb jövőnek, a jog, törvény és igazság uralmának iparkodott alapját meg­vetni . Hogy nem az ő nemes lelkületéből, ha­nem abból a bukott rendszerből támadhatott fel csak ez a szakasz, ennek bizonyítéka, hogy itt a házban e vita alkalmával, minden meg­jegyzés, minden ellenvetés és ellenmondás nélkül egy olyan czikk olvastatott fel, a mely­lyel, ha az pusztán csak egy szennyes zugirat. mint a milyet a, lapok tűrnek, nem törődném, mert sokat bir el a papir, de a mikor egy olyan czikk, a mely még a Bánffy alatt, a bukott. rendszer idejében is valódi fürtelem volt, nyilvánosan itt a házban, a nemzet szen­télyében, a jognak és igazságnak templomá­ban, kihivólag felolvastatik csak azért, hogy a naplóba belekerüljön: ez mindenesetre jele annak, hogy abból a korból, abból a szellem­ből származik ez a czikk, a mely kornak szel­leme a leik ellenségnek minden fegyverével kiirtani és megsemmisíteni óhajtotta épen azokat, (Halljuk! Halljuk!) a kik, — mondha­tom, mert tudom, hisz ismerem őket, — a ha­zát, a becsületet, a tisztességet, a törvényt, jogot ós igazságot mint életüket szeretik ós védelmezik. (Helyeslés balfelöl.) Hát mi ezredéves magyarok onnét tanul­junk hazafiságot, abból a szellemből, a mely szellemnek talán nagyapja is gyalázta és ká­romolta egykor az ő Krisztusát, sőt megpök­döste^ és mérgezett fegyverrel halálra kívánta őt? Ámde Nei'ó és Heródes is elbukott; ez az igazság pedig él és a bukott Néró poroszlói nem képesek visszatartani az igazság napjá­nak feltámadását, melynek hajnalbiborában ós fényében ott ragyog Nagy Konstantin győ­zelemjele. E jelben győzött a régi világ, e jelben fog győzni az új Magyarország, e jel­ben fog győzni az a nemes ifjúság is, a mely küzd az igazi törvény, jog és igazság szent jelvényéért. (Helyeslés balfelöl.) De több szót nem vesztegetek azon czikkre, a mely förtelem volt még Bánffy idejében is. Ezt is csak azért tettem, mert nem akartam, hogy emlék nélkül maradjon a naplóban az a czikk, a mely a magyar nemzet felfogásá­nak, az igazi törvénynek és igazságnak örök gyalázata. Keressük már most, t. képviselőház, e törvényjavaslat indokait; de azokat valóban nem találjuk sehol. Felhangzott a vita folya­mán, hogy talán a pártkassza czéljából volna szükség a javaslat ezen szakaszaira; felhang­zott az is, hogy talán Lederer választja a magyar képviselőket. Hiába keressük a tör­vényjavaslat benyújtásának indokát, nem ta­láljuk azt sehol, mert, ismétlem, olyan nemes lelkületű emberről, minő a miniszter úr, nem tehetek, de nem is akarok rosszat feltenni. A »Berliner Tagblatt« azonban a következő­kép magyarázza a szakasz indokát. »A mi haditengerészeti hivatalunk már régen foglal­kozik hadihajórajunk megerősítésének gondo­latával. Minthogy azonban ez az eszme Ma­gyarországon nagyon népszerűtlen, e tekin­tetben aránylag csak csekély igényekkel lép­het a delegáczió elé. Minthogy azonban a leg­utóbbi tengeri háborúk megmutatták, hogy ezekben a kereskedelmi hajók kitűnő szolgá­latokat teljesítettek, a hadi tengerészeti hiva­tal a kereskedelmi flotta megerősítése által tervének legalább egy részét óhajtja megva­lósítani. Hogy tehát rábírjuk az Adriát külön­féle új hajók építésére, a melyek olyanok len­nének, hogy szükség esetén hadi czélokra is felhasználhatók legyenek, már most kellett megújítani a szerződést, és ezt a czélt szol­gálják a szerződésnek a közvélemény által annyira különösnek talált pontjai. Feltéve, hogy ez így van, mindenesetre ajánlatos és kívánatos lenne, hogy mi ezt itt hallhatnék a házban és nem titokban a kül­földről, vagy így a ^Berliner Tagblatt*-ból. A míg a felhozott vádak, — mert hosszabban folytatni nem akarom, — megfelelő czáfolatot nem nyernek, addig e szakaszt jó lelkiisme­rettel el nem fogadhatom, hanem csatlakozom

Next

/
Oldalképek
Tartalom