Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-699
699. országos ülés 1901 . április 29-én, hétfőn. 181 ez bizonyára, nem arány, és nem méltányos eljárás. Jogtalan, igazságtalan, méltánytalan ós törvénytelen intézkedés tehát ez. (Helyeslés a baloldalon.) Épen ezért szinte lehetetlen feltennem, hogy egy olyan nemes érzésű igaz magyar ember hozta legyen azt ide. mint a t. miniszter úr, a ki annyi tanújelét adta hazafiságánák, nemességének és fenkölt felfogásának. Hihetetlennek tartom, hogy Hegedüs Sándor miniszter képes arra, hogy ezen szakaszt megvédelmezze, ós arra törekedjék, hogy az törvényerőre emelkedjék. Nemes érzésétől, igaz magyarságától és honszeretetétől, a melynek oly sok tanújelét adta. ós a melyért annyi rokonszenv, annyi tisztelet illeti őt a haza népei részéről, én szinte hihetetlennek tartom, hogy az ő szive vágyaiból támadt volna ez a javaslat, hanem inkább azt hiszem, a mit a vita folyamán már is hangoztattak, hogy ez a bukott rendszer fekete-tengerének utolsó szennyes hullámcsapása volt. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Annálkevésbbé hiszem, hogy oly nemes szívből ajánlotta volna azt, a milyennel épen a miniszter úr bir, mint a ki annakidején is tudvalevőleg az elsők sorában volt, a, kik annak a bukottnak azt a feketelelkületű rendszerét otthagvta, — ha szabad mondanom, — megvetette ós egy nemesebb, jobb jövőnek, a jog, törvény és igazság uralmának iparkodott alapját megvetni . Hogy nem az ő nemes lelkületéből, hanem abból a bukott rendszerből támadhatott fel csak ez a szakasz, ennek bizonyítéka, hogy itt a házban e vita alkalmával, minden megjegyzés, minden ellenvetés és ellenmondás nélkül egy olyan czikk olvastatott fel, a melylyel, ha az pusztán csak egy szennyes zugirat. mint a milyet a, lapok tűrnek, nem törődném, mert sokat bir el a papir, de a mikor egy olyan czikk, a mely még a Bánffy alatt, a bukott. rendszer idejében is valódi fürtelem volt, nyilvánosan itt a házban, a nemzet szentélyében, a jognak és igazságnak templomában, kihivólag felolvastatik csak azért, hogy a naplóba belekerüljön: ez mindenesetre jele annak, hogy abból a korból, abból a szellemből származik ez a czikk, a mely kornak szelleme a leik ellenségnek minden fegyverével kiirtani és megsemmisíteni óhajtotta épen azokat, (Halljuk! Halljuk!) a kik, — mondhatom, mert tudom, hisz ismerem őket, — a hazát, a becsületet, a tisztességet, a törvényt, jogot ós igazságot mint életüket szeretik ós védelmezik. (Helyeslés balfelöl.) Hát mi ezredéves magyarok onnét tanuljunk hazafiságot, abból a szellemből, a mely szellemnek talán nagyapja is gyalázta és káromolta egykor az ő Krisztusát, sőt megpökdöste^ és mérgezett fegyverrel halálra kívánta őt? Ámde Nei'ó és Heródes is elbukott; ez az igazság pedig él és a bukott Néró poroszlói nem képesek visszatartani az igazság napjának feltámadását, melynek hajnalbiborában ós fényében ott ragyog Nagy Konstantin győzelemjele. E jelben győzött a régi világ, e jelben fog győzni az új Magyarország, e jelben fog győzni az a nemes ifjúság is, a mely küzd az igazi törvény, jog és igazság szent jelvényéért. (Helyeslés balfelöl.) De több szót nem vesztegetek azon czikkre, a mely förtelem volt még Bánffy idejében is. Ezt is csak azért tettem, mert nem akartam, hogy emlék nélkül maradjon a naplóban az a czikk, a mely a magyar nemzet felfogásának, az igazi törvénynek és igazságnak örök gyalázata. Keressük már most, t. képviselőház, e törvényjavaslat indokait; de azokat valóban nem találjuk sehol. Felhangzott a vita folyamán, hogy talán a pártkassza czéljából volna szükség a javaslat ezen szakaszaira; felhangzott az is, hogy talán Lederer választja a magyar képviselőket. Hiába keressük a törvényjavaslat benyújtásának indokát, nem találjuk azt sehol, mert, ismétlem, olyan nemes lelkületű emberről, minő a miniszter úr, nem tehetek, de nem is akarok rosszat feltenni. A »Berliner Tagblatt« azonban a következőkép magyarázza a szakasz indokát. »A mi haditengerészeti hivatalunk már régen foglalkozik hadihajórajunk megerősítésének gondolatával. Minthogy azonban ez az eszme Magyarországon nagyon népszerűtlen, e tekintetben aránylag csak csekély igényekkel léphet a delegáczió elé. Minthogy azonban a legutóbbi tengeri háborúk megmutatták, hogy ezekben a kereskedelmi hajók kitűnő szolgálatokat teljesítettek, a hadi tengerészeti hivatal a kereskedelmi flotta megerősítése által tervének legalább egy részét óhajtja megvalósítani. Hogy tehát rábírjuk az Adriát különféle új hajók építésére, a melyek olyanok lennének, hogy szükség esetén hadi czélokra is felhasználhatók legyenek, már most kellett megújítani a szerződést, és ezt a czélt szolgálják a szerződésnek a közvélemény által annyira különösnek talált pontjai. Feltéve, hogy ez így van, mindenesetre ajánlatos és kívánatos lenne, hogy mi ezt itt hallhatnék a házban és nem titokban a külföldről, vagy így a ^Berliner Tagblatt*-ból. A míg a felhozott vádak, — mert hosszabban folytatni nem akarom, — megfelelő czáfolatot nem nyernek, addig e szakaszt jó lelkiismerettel el nem fogadhatom, hanem csatlakozom