Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
698. országos ülés 1901. április 27-én, szombaton. 159 mentünk azon kötelezettség alól és adjuk hazafias érzületünknek tanúságát és annak bizonyítókát, hogy az országgal szemben, a melynek segélyével mi hatalmasokká váltunk, szintén tudjuk kötelességünket, ós segíteni akarunk az ország népének terhein. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Halljuk itt a tisztességes munka Don Quijote lovagjait, a kik a hazafiságot expropriálták maguknak, és ha látjuk a tetteiket: eszünkbe jut, hogy azok az annyira támadott, agráriusok hogy viselkedtek hasonló esetekben. Hivatkozom az 1789-iki franczia forradalomra. Akkor, azon emlékezetes augusztus 4-iki éjszakán, a midőn az egész évezredes feudális szisztéma romba dőlt: akkor egy rövid éj alatt lemondott a nemesség ós a papság nagy előjogokról, a melyek évezredes jogállapotot képviseltek ; ezer meg ezer milliókról volt akkor szó, de lemondottak könnyű szívvel, és nem volt akkor senki, a kinek eszébe jutott volna abban valami érdemet keresni. Látták, hogy a kor követelménye ez; látták, hogy a nép nyomora nem állhat fenn tovább s nem tűrheti ezt és ezért lemondottak. (Mozgás bal.felöl.) Azokban nem volt Don Quijoteizmus: azok nem gazdagodtak meg rövid idő alatt, mint itt nem egy merkantil-lovag ; azokat akkor nagy anyagi veszteség érte, de megnyugtatta őket az a tudat, hogy egy nagy pillanatban tudtak nagyok lenni. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ugyanez történt 1848 márczius 18-án; (Úgy vau! Ügy van! a szélső baloldalon.) — meg van örökítve a törvénykönyvben, a hova örök emlékűi iktatták be, — a midőn a papság egy rövid délutánon lemondott a papi tizedről; a midőn a nemesség egy évezredes előjogáról, adómentességéről mondott le, s oda vitte azt a haza oltárára, és ime most, t. merkantilista urak, itt van egy társaság, a melynek egy nyomorult ország nyomora iránt nincs érzéke; (Úgy van! úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) nem látja be, hogy ezen fillérekből lesz fizetve, ós rongyos 200.000 koronányi haszonról nem tud lemondani. T. ház, ebben különbözik — ós ezt ajánlom a tisztességes munka Don Quijotejainak figyelmébe — a mi úri felfogásunk az önök TÍri felfogásától. Ott, a hol előjogokról való lemondásról volt szó, a melyek elavultak, elévültek, a kor igenjééivel meg nem egyeznek, a nielyek az állam fokozódott, követelményeinél fogva nem igazolhatók: ott mi könnyű szívvel mondottunk le; önök pedig még akkor is, a midőn az állam kényszerhelyzetben, volt, csak jövedelmező előjogok megkaparítására gondoltak, (Úgy vau! Ügy van! hal felől.) a nép rovására s anyagi jólétének megrontására. (Úgy van! bal felől.) T. ház! Ez nem lehet más, mint azon jellemvonásnak a megnyilatkozása, a melyet a, nagy tőkéről mindenütt hirdetnek, hogy tudniillik hazátlan, hazafiatlan, ós csak zsugori előnyét, kapzsiságát nézi; ez az egyetlen szempont, a mely vezérli E törvényjavaslatnál is beigazolva látom ezt: mert magyarázza meg nekem a t. miniszter úr, miért van ez adómentesség a 27. §-ba felvéve? Élvezte talán a társaság ezt eddig jogilag? 'Nem! (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Benne volt-e ez az eddigi szerződésben? Nem! Folyománj 7 a ez talán a régi szerződésnek, a mely 1891-ben köttetett meg ? Nem! T. ház! Itt van előttem, nem akarom untatni a t. házat a felolvasásával (Halljuk! Halljuk!) az egyezmény a Lloyd társulattal, a melyből azt látjuk, hogy a Lloyd társulat a jövedelmi adót köteles volt fizetni. Igaz, hogy nem fizette be direkte és egyenesen a magyar állampénztárba, hanem a közös pénzügvminisztórium pénztárába, de ezzel is alábbszáll tak a mi kiadásaink, mert mint bevételek szerepeltek a.közös budgetbenés itt az 1891. május hó 12-én kötött feloldó egyezményben a következő áll (olvassa) : »A jelzett naptól kezdve az említett szersődésből és az ahhoz tartozó jegyzőkönyvi határozatból eredő összes kölcsönös jogok ós kö. telezettségek megszűnnek, fentartva azonban az 1891. évre esedékes szerződésszerű költség . megtérítésének, a jövedelmi adónak ós a póstabevételeknek leszámolását.* Tehát még a feloldó egj^ezmónyben is ki volt kötve, hogy: az adókötelezettségnek te, Lloyd társulat, egészen az év végóig eleget fogsz tenni. De benn van ez ugyanúgy azon szerződésben, a melyet a Lloyddal ideiglenesen kötöttek, a hol még az áll (olvassa): »A Lloyd által fizetett jövedelmi adó közössége, mely eddig fennállott, megszüntettetik.-s Azonkívül talán azt mondhatná valaki, hogy igen ám, de midőn az Adria szerződést kötötte, Baross miniszternek az volt a szándéka, hogy ezen adómentességet megadja az Adria társaságnak. Itt van Baross miniszternek az indokolása az Adria törvényjavaslat beterjesztésénél, a mely ekként szól (olvassa): »Arra fordítottam tehát minden figyelmemet, hogy ezen helyzet javunkra megjavítható legyen és midőn most a kőt kormány megegyezésével a Lloyd közössége megszűnik, a mire nézve egyidejűleg külön előterjesztést van szerencsém a törvényhozásnak bemutatni, a közösség ezen megszűntetésének egyik előnyét ez idő szerint abban látom, hoo'v ezáltal felszabadult azon évi összeg, melyet Magyarország a Lloyd vállalat közös segétyezósóhez eddig fizetett és ezen összegnek ezélszerűbb
