Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-697

148 697. országos ülés 1901. április 26-án, pénteken. ; kifejteni nem czélszerű, sőt esetleg nevetséges. De, t. ház, ez nagyon fontos dolog és a magyar adófizető polgárok érdekében kell hogy az ellenzék minden tehetségében álló eszközt megragadjon, (Élénk tetszés a bal- és szélső bedoldalon.) hogy ez a szakasz törvényerőre ne emelkedjék; ez a becsületbeli kötelességünk ós nem is fogjuk egy perczig sem elmulasztani, hogy teljesítsük azokat a kötelességeinket, a melyeket választóinkkal szemben elvállaltunk. Mi nem tehetjük azt, hogy megszavazzuk az adóelengedést ilyen társulatnak ós úgy álljunk oda az adófizető polgárok elé, a kiknek betevő falatjuk is alig van, hogy azzal szolgáltunk rá a képviselőségre, hogy most még több adót lesznek kénytelenek fizetni, mert még nagyobb subvencziót szavaztunk meg ennek a társaságnak, a mely bővelkedik a milliókban. (Elénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Lehetetlen, hogy ennél a szakasznál meg ne emlékezzem arról a hallatlan tényről is, a melyre még igazi pénzügyi választ nem kaptunk és a mely ezzel a szakaszszál mindenesetre összefüggésben van, mert itt kell mérlegelnünk azokat az előnyöket, a melyekben a mostani részvényesek a,z alaptőke felemelés útján részesülnek. E szerződés folytán tudniillik az a helyzet áll elő, hogy minden részvényes megkapja részvényéért a teljes árt és azért mégis ő részvénj^es marad, mert az opezió jogánál fogva két-két részvénye után egy új részvényre tarthat igényt, úgy, hogy abban az előnyben részesül, hogy részvényei tulajdonkép kifizettetnek és azért az Adriának mégis részvényese marad. Ez az előny, t. képviselőház, az opezió előnye, a melyet én már annak idején — ha jól emlékezem, körülbelül a negyedik ülésen — kifejtettem, s a melyet Polónyi Gréza t. képviselőtársam is hangoztatott már, de a melyet már az »Adra«- szerződést tárgyaló legelső ülésen is felemlítettem itt. hogy vájjon hol lapul meg az a fölpónz; vájjon arról nem esik- e szó, hogy az a. felpónz mire ós hova. megy P Valóban, ha öt évvel ez előtt történt volna meg ez, nem tudom, hogy a régi ellenzéknek most már a túloldalon ülő tagjai is nem gondolkoztak volna-e azon kérdés fölött, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) — nem tudom, most hogyan gondolkoznak, — hogy az a felpénz jó részben hova is kell? (Mozgás balfelöl.) Én azt hiszem, hogy könnyen eltalálták volna, hogy akkor a pártkasszának nagy szüksége lett volna reá. (Úgy van ! Úgy van ! bal felől. Egy hang a baloldalon: Pikáns! Nagyon pikáns!) Hát azt nem keresik olyan nagyon, de köztudomású dolog, hogy a múlt választás alkalmával a pártkasszába milyen müveletek segítségével folytak be pénzek, és ez a mostani művelet is egy kissé magán viseli a gyanúsnak jellegét. Legalább nagyon is összeesik a választásokkal, ós az ember nem bírja felfogni, hogy vájjon miért gyakorolja a kormány azt a túlságos jóindulatot, azt a nagy előzékenységet, s azt a nagy reverencziát e társulat iránt, a melynek legtöbb részvénye a »~Wiener Bankverein« ós a Lederer kezébe vándorol. (Mozgás bal felől. Egy hang a balold álon : Lederer választja a magyar képviselőket!) Nem tudom, mivel szolgáltak rá ezen urak ; nem tudom, hogy akár Lederer, akár pedig a »Wiener Bankverein« mivel szolgált a t. kormánynak, hogy irányukban ily nagy előzékenységgel ós reverencziával viseltetik ? Én ezt nem is kutatom, t. ház, de már ahhoz az egyhez mégis csak van szavunk, (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Mozgás és zaj a jobboldalon.) hogy a nélkül, hogy arra szükség lett volna, és a nélkül, hogy a kormány arra kényszeríthető lett volna, az opezió jogát kiszolgáltatta : annak alkalmazását megengedte ós így hozzájárult ahhoz, (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.)hogy az opezió folytán a részvények többsége nem magyar kezekbe került s egyúttal — az árfolyamból Ítélve, a melyen az » Adria* részvényei foryton szilárdul állanak — 6 millió koronán felüli összeget juttat felpénzkép a mostani részvényesek kezébe. Pedig, t. ház, nem lehet, s nem szabad megengedni, azt, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül oly jövedelemhez jutnak hozzá a részvényesek felpénz formájában, a melyből egy krajezár sem lesz befektetve, mert csak névérték lesz felhasználva, az azon felüli összeg pedig határozottan az illetők zsebébe vándorol. Azt kérdem ón, t. ház, (Halljuk ! Halljuk!) hogy vájjon az az ellenvetés, a melyet a t. miniszter úr tesz, megállhat-e, és itt igen kérném a pénzügyi kapaczitásokat, és azokat a grünclolókat, a kik pedig elegen vannak a képviselőházban, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) hogy lennének szívesek pénzügyi tehetségüket most brilliroztatni, s engem kioktatni, s megmagyarázni azt, hogy hogyan lehetséges, az, hogy elsőbbségi részvényekre inkább fog pasaser akadni akkor, ha az új részvények kibocsátattak, mint mielőtt az új részvények ki nem bocsáttattak, mert hiszen tiszta dolog, hogy az Adria, társulat avval a 6 millióval drágább lesz annak az illetőnek, ki ezen az opezió után elsőbbségi kötvényt vesz. Ez természetes dolog, mert hiszen az az ötmillió korona, mely befolyt az új részvények kibocsátása folytán, az az ötmillió korona nem elég új hajók beszerzésére, tehát még akkor is, ha a részvények ki lesznek bocsátva, feltétlenül még a miniszter úr számi-