Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-697
144 (»97. országos ülés 1901. április 2fi-án, pénteken. sulatnak tiszta jövedelme a 6°/ -os jövedelmet el nem érte, és a 6°/o-on alul marad a dividendája, akár pedig az mondatnék ki, — mert ez is lehetséges. — hogy megadom a szubvencziót, megadom az adómentességet, a 6°/o-on felül való tiszta jövedelemben azonban én, az állam osztozom veled. Rakovszky István: így volt a Lloydnál is! Molnár Józsiás: Adómentességet semmiképen, semmi szin alatt! Polónyi Géza: Ha mi, a kik egyedül az állam érdekének képviseletére vagyunk ide küldve, felteszszük e kérdést a kormányhoz, legalább megnyugtató felvilágosítást kérünk az iránt, milyen Isten csodája van itt, milyen kivételes állapot ez az Adriával szemben, hogy a magyar törvényhozásnak ilyent, a magyar kormánynál keresztül vinni nem lehet? (Felkiáltások a baloldalon : Gyanús!) Hiszen nincs a világon oly társaság, a mely ne volna megelégedve 6°/o-os tiszta jövedelem biztosításával, pláne, ha a 6°/o-on túl való jövedelem fele is az övé. Szeretném tudni, mi az akadálya, annak, hogy a szerződés ebben az irányban módosíttassák ? Én, t. ház, természetes, nem terjesztek be ez iránt módosítást, vagy határozati javaslatot, mert nem akarok a miniszter úr helyett az alkudozó fél szerepére vállalkozni, de ha a t. miniszter úr ez elől vonakodik, és a t. miniszter úr a ház előtt nem tudja annak alapos okát adni, hogy a magyar nemzetet megszégyenítő ily adómentesség miért kerüljön bele a törvényjavaslatba a nélkül, hogy e kautela a szerződésben foglaltatnék, akkor ne vegye rossz néven, ha mi ily körülmények közt, igen természetesen, ennek csak egy helyes konkluzuinát tudjuk levonni, azt, hogy hozzájárulunk ahhoz az indítványhoz, a melyet Pichler Győző t. képviselőtársam nyújtott be. Nekünk nincs más módunk, nincs más menekvésünk, mint megtagadni az adómentesség engedélyezését, a mely törvényeinkkel, a jogegyenlőséggel és minden gazdasági elvvel a világon ellenkezik. (Igás! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most azt hiszem, ez a kérdés tisztán és világosan áll minden ember előtt. Én örvendenék rajta, ha a t. miniszter úr maga is meggyőződvén ezen aggodalom jogosságáról és alaposságáról, még ebben az utolsó pillanatban is vállalkoznék arra, hogy ezen szerződést megfelelő alakban az ország érdekében módosítani hajlandó. De ha nem teszi a t. miniszter úr és ha a t. többség •— nem tudom, micsoda hibák és helytelen politikai nézetnél fogva — a miniszter urat nem hajlandó erre rákényszeríteni, azon esetben — ne vegyék tőlem rossz néven — nyílt őszinteséggel hirdetem és mondom, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr nemcsak az országnak nem tett hasznos szolgálatot ezen szerződéssel, de magának a szabadelvű pártnak és annak a kormányzati rendszernek sem használt, melytől mi egy jobb jövendőt vártunk. Ha azonban a szabadelvű párt mint többség ilyen nyilvánvaló, az ország érdekeit sértő intézkedéssel szemben is a pártfegyelem mögé bújik, akkor bevallom, hogy hiú volt a mi reménységünk és ábránd volt az a feltevésünk, hogy egy jobb jövő hajnalhasadtán üdvözlünk egy kormányt, melytől elvárhattuk, hogy habár ellentétek vannak is közöttünk, ilyen kérdésben, a mely nem elvi és programmkérdós, az országos érdekek szempontjából jár el. És ha így A r an, akkor mély sajnálattal látom, hogy más konkluzumot megint csak nem vagyunk képesek levonni, mint azt, hogy az egyéni befolyás mértéktelenül érvényesült, (Igaz! Ügy van! bal felöl.) a mely ilyen szerződést képes volt nemcsak a kormánynál, ele az országgyűlés többségénél is keresztülvinni. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, kérve a t. többséget annak objektív mérlegelésére, vájjon lehetséges-e egy ilyen szerződést elfogadni, vagy nem okosabb-e az ország érdekében egy ilyen kautela felvétele. Ha pedig minden várakozásom ellenére ez iránt sem találnék hajlandóságot, akkor csatlakozom Pichler Győző t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Major Ferencz! (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Halljuk a pénzügyminisztert!) Major Ferencz: T. ház! Mindenesetre nagyon szükségesnek láttam volna ón is, hogy mielőtt ezen kérdésben a hosszabb vitatkozás megindul, a t. miniszter úr álláspontját fixirozta volna Ós azokra a megjegyzésekre, melyek úgy az általános vitánál, mint ma is már előttem szólott t. képviselő úr részéről elhangzottak, észrevételeit megtette volna, mert így természetes, hogy mi, a kik eme sérelmes ponthoz hozzászólunk, kénytelenek vagyunk sérelmeket felhozni és esetleg talán bizonyos kényelmetlenségeket előidézni. Mi, mint ellenzék tartozunk az alkotmány fegyvereivel megakadályozni azon merényletet, a melyet a magyar állam, a magyar állampolgárok egyenlő kötelezettsége ellen látunk a miniszter úr propozicziója folytán itt a házban elkövetve. (Helyeslés balfelöl.) Már magában véve nagyon gyanús és különös előttem az, hogy épen akkor, a midőn már az Adriának hivatalos forú-
