Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-697

697.-országos ülés 1901. április 26-án, pénteken. [QQ 85 fillér. Én tehát azt hiszem, hogy ez csakugyan nem magas szubvenczió. .Ajánlom a szakasznak elfogadását. Elnök:, Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 26.'§-t? (Igen!) . Kimondom., hogy a ház a. szakaszt elfogadta. Következik a 27. §. Lázár Árpád jegyző (olvassa a szerződés 27. §-át). Buzáth Ferencz jegyző: Pichler Győző! ••••.- Pichler Győző: T. képviselőház! Tartózkodtam az üdria tengerhajózási társaság szerződésének részletes tárgyalásában élénkebben részt venni. E tartózkodásom egyedüli oka az volt, hogy én abban a határozott reményben vagyok, hogy a legsérelmesebb pont, a mely e szerződésben foglaltatik, a 27. §., a magyar képviselőház hozzájárulásával nem fog törvényerőre emelkedni. A mai közgazdasági viszonyok közt, az ország mai helyzete mellett lehetetlennek tartom azt, hogy a magyar törvényhozás többsége segédkezet nyújtson arra, hogy a magyar állam milliókra menő adóelengedést biztosítson egy oly társaságnak, a melynek jövedelmezősége felülmúlja a, Magyarországon létező összes vállalatok ós magánczégek jövedelmezőségét, (Úgy van ! balfelöl.) mert az kétségtelen, hogy Magyarországon egyetlen vállalat sincs, a inelynek tőkéje oly horribilis kamatokat hozna, mint a milyet az Adria tengerhajózási részvénytársaságba befektetett tőke után a részvényesek szednek. Midőn erről a jövedelemről beszélek, eliminálni akarom ebből a vitából azt a dolgot, melyet úgy a miniszter úr, mint az előadó úr olyan gyakran hangoztatott, hogy a hajózási társaságok jövedelmére nézve nem mérvadó az utolsó két ós három évnek jövedelme, a mennyiben a világháborúkat ós a világeseményeket hozzák kapcsolatba ezzel a jövedelmezőséggel. A kezünkben levő kimutatás é& indokolás szerint épen az összeállított kimutatások alapján kitűnik, hogy tíz évi jövedelmi átlagot véve. alapúi, ll°/o-ot jövedelmez az Adriába befektetett tőke. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az előző tíz évben pedig körülbelül 8°/

0-ra megy az évi tiszta átlagos haszon. T. képviselőház, egyetlenegy vállalat sincsen ebben az országban, a mely ma azzal kecsegtethetné magát, hogy ily horribilis perczenteket osztogat a befektetett tőke után haszonképen. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Ez valóságos uzsora!) De nemcsak Magyarországon, hanem sehol a külföldön sincsen egyetlenegy vállalat sem, a mely ilyen kamatoztatásnak örvendhetne akkor, a midőn állítólag állami segélyre szorul. T. képviselőház! Mindazok^ a kik a pénzügyi viszonyokat ismerik, tudhatják, hogy manapság 4—5°/o-os kamatoztatás Európa szerte oly előnyös kamatoztatás, a melyre tőkét mindenütt kaphatni. És mi, ime adómentességet akarunk biztosítani nyomorúságos viszonyaink mellett egy olyan társulatnak, a mely 15°,'o átlagos haszon mellett dolgozik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig ezt a 15°/o átlagos hasznot is csak nagy gonddal birták kimutatni. Mert mig más társulatoknál a gond arra. irányúi, hogy a bekövetkező készítés idején a rósz vemheseket a lehető legkedvezőbben elégítsék ki, itten a gond arra irányúi, lehetőleg minél kedvezőtlenebbül tüntetni fel a mérleget azért, hogy minél kevevesebb perczentuácziót mutassanak ki. Ha az előadó úr által nagy szorgalommal összeállított kimutatást megnézzük, azt találjuk, hogy a leírások és a tartaléktőke oly horribilisán emelkedtek, hogy annak egyedüli oka csak az lehet, mert féltek előállani azzal, hogy igazi hasznát a társulatnak kimutassák; a törzsvagyon oh

7 összeget mutat ki, a mely semmiféle arányban nem áll a 15°/

0-kal, hanem megfelel 22—28% jövedelemnek. T. képviselőház! Ez a tárgyi része annak az indokolásnak, a melylyel határozati javaslatomat benyújtani bátor leszek. És most térjünk el ettől és vegyük a dolognak politikai jelentőségét. (Halijai:! Halljuk!) A törvényhozás kimondotta a teljes jogegyenlőséget ós mint nagy elv van odaállítva az általános adózási kötelezettség. (Igaz! Úgy vau! a bal.- és szélső baloldalon.) Ezen elv alól kivételt az állam csak akkor tesz, ha zsenge iparvállalatokat akar támogatni, ha új ipart akar teremteni, vagy ha bukófélben levő ipart akar. segíteni, a mely ipar léte közgazdasági életünkre nagyfontosságú. (Igaz! Ugy vau! a balés szélső baloldalon.) Es itt találkozunk ismét azzal, hogy miután az adóelengedés is csak szubvencziót képez tulajdonképen, a melyet az állam ad, midőn elengedi azt a kötelezettséget, a melylyel a fél tartózik az állammal szemben: az adómentesség nem egyéb, miként bátor-voltam a vita elején kimutatni, mint szubvenczió. (Igaz! Úgy van'. a baloldalon.) Csak ott lehet adót elengedni, a hol zsenge ipart kell támogatni, a hol ipart kell teremteni, vagy haldokló ipart kell újra életre ébresztem. Ott igenis van értelme az adóelengedésnek. Ott van értelme annak, hogy az állam istápoló kézzel odalépjen és a, saját hatalmi körében elengedje azt, a mivel neki az illető iparvállalat egyáltalában tartozik. 18*