Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-696
128 (ÍÍMÍ. országos ülés 1901. április 24-én, szerdán. igaz. (Derültség a szélső haloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Major Ferencz: Kénytelen vagyok rövid szavakban ismételni azt, a mit állítottam. Először is nem azt mondom, hogy az Adria maga kap refakcziát, vagy bármiféle jutalmat. Ezt nem állítom, tehát nem is kell megczáfolni. Nem mondom, hogy az Adria egy krajczárt is kap pénzben, de azt igenis állítom, hogy a fél kap; kap az, a ki küld árút az Adriának, és pedig 10°/b-ig. Most az által, hogy a. fél kap a magyar állanivasutakon szállított holmiért 10°/o-ot, az i^driának módjában van mindig magasabbra emelni a tarifát mindaddig, a mig az alacsonyabban áll a többi hajó vállalatok vitel ajánlatánál, mint a mekkora az a kedvezmény, a melyet a magyar államvasutak adnak a félnek. Nincs igazam? (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) E tekintetben az Adria mindig versenyképes más magyar hajóval, az az előnyben van, pedig nagy előnyben. Hiszen ón magyarul beszélek, és ezt nem lehet*másként érteni. Azért rejtett ez a szubvenczió, mert úgy jut hozzá az Adria, hogy az államvasutak által a félnek visszafizetett 10°/o olcsóbban jut a szállítandó holmihoz, mint más hajótársulat. Ez lehetővé teszi az Adriának, hogy drágább fuvardíjat számítson; nem számíthat ugyan a maximáltarifánál drágábbat, hanem az alku útján képződő fuvardíjat teheti saját javára magasabbra, úgy, hogy 10°/o erejéig mindig előnyben van a többi magyar és egyébb hajó vállalatokkal szemben. (Zaj Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ezt, világosabban megmagyarázni nem lehet, és a mint kivettem, nincs egyetlenegy sem a t. ellenzék tagjai között, a ki ezt meg nem értette volna., és a rejtett szubvenczió létezését szintén nem állítaná. Ez állításomat mindannyian helyeslik. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ezzel tehát megmagyaráztam, t. miniszter úr, hogy ha az Adria egy fillért sem kap úgy, hogy az neki kezébe adatnék, azért ezen magyar államvasuti kedvezmény folytán mégis ilyen benéhez jut, és előnyben van a többi társulat felett. Most pedig áttérek még az egyenes tarifának másik nehézségére; arra, hogy, a mint én tudom ez az egyenes tarifa nem havonta, hanem évente egy bizonyos hosszabb időre lesz megállapítva. Kérdem a. t. miniszter urat, hogy hogyan lehet hasznosan felállítani tarifákat több hónapra, mondjuk egy évre, mint a mint körülbelül most van a magyar államvasutak tarifájánál ós más hajózási vállalatoknál, tudniillik egy összegben egy évre. Hiszen tudjuk, hogy ép a hajózási díjtételek szeszélyei azok, a melyek megkívánják, hogy minden hónapban egy új maximális tarifa állapíttassák meg. Tehát, ha minden hónapban meg kell a maximális tarifát állapítani, akkor kérdem a t. házat, vájjon hogy van biztosítva a magyar mezőgazda számára a szállítás olcsósága, hogyha ilyen ingadozó a maximális tarifa, — még pedig ingadozó hónapról-hónapra, — kérdem, hogy akkor az egész évre megszabott közvetlen tarifánál vájjon mindig kedvező lesz-e a szállítás a magyar mezőgazdára ? Hiszen megtörténik, hog t y például ma a maximális tarifa kilencz frank és az általános egy évre megállapított maximális tarifa pedig tiz frank ugyanazon útra. Mi következik ebből ? Az, hogy az Adria az által, hogy belement a maximális egyenes díjtételbe, semmi hátrányt nem szenved, semmi kedvezményt nem ad, mert hiszen egy százalékkal olcsóbb tulajdonképen az arra a hónapra kiszabott maximális tarifa, mint, a, mi arra a hosszú időre, mint egyenes tarifa van megállapítva. Tehát a maximális tarifa megállapításából egy bizonj'os időre a szállítónak biztos perczentuális haszna nincsen. Ép azért tekintve a hajószerződósek és a, hajókereskedelem természetét, feltétlenül úgy kell megállapítani az egyenes tarifát, hogy a minden időbeli maximális tarifából egy bizonyos engedményt adhasson. Ugy-e bár a magyar állani vasutakra ez áll, hogy tudniillik a magyar államvasutak akármilyen tarifánál, mindig egy bizonyos százalékot, úgy tudom 10°/o-ot adnak. Akkor, ha mi értékesíteni akarjuk befolyásunkat és azon nagy szubvenczió ellenértókét, a melyben részesítjük az Adriát, akkor azt csak úgy érvényesíthetjük igazán, ós úgy aknázhatjuk ki a mezőgazdasági ipar javára, hogyha a mindenkori maximális tarifából, az az a havonként megállapítandó maximális tarifából egy bizonyos százalék engedménykép biztosítva van. Azt hiszem, hogy ez elég világos és kellőképen megmagyarázza, hogy tulajdonképen ez igazán engedmény, mert az a müvelet, mely egy évre szól, mikor megtörténhetik, hogy ép akkor magasan van a szállítási díjtétel, mikor az egyenes díjtételeknek a megújítása történik egy évre ós akkor az Adria, ha enged is belőle, megtörténhetik, sőt mégis történik, hogy két-három hónap alatt sokkal lejebb megy a maximális tarifa, mint a mely kikötés a direkt díjtételben van. Már pedig ez esetben nem látok kedvezményt az Adria részéről, holott az egyenes tarifák megállapításában kell, hogy nagyobb kedvezményben részesüljön a magyar mezőgazda és iparos. Ezt pedig máskép biztosítani, mint úg3^, ha ón egy fix perczentuácziókban
