Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

gQ C.72. országos ülés 1901. mirczíus 2-án, szombaton. mel teszem, hogy az utóbbira nézve az államtitkár úrnak igaza van, a mennyiben a közös hadsereg tisztikarában, — legalább igen sok ezrednél, — a magyar nyelv használata újabb időben elterjedt és hála Istennek elvégre ott más szél kezd fújdogálni. A közös hadsereg legtöbb ezredében már nem üldözik a magyart, csak azért, mert magyar, sőt elismerem, a legtöbb helyen hasznos katonai anyagnak találják, a mint mondani szokták. Mondom, igaz, hogy a közös hadsereg tisztikarának újabb időben nincs megtiltva az, hogy nyilvános helyen magyarul beszéljen. Pedig huszárezredeket is megtudnók nevezni, a melyek tisztikarának még ezelőtt néhány évvel is, ha nem is rendeleti úton tiltották meg, hogy nyilvános helyen magyarul beszéljen, de igen magas — nem legmagasabb — helyről jött intésben megmondatott, hogy nyilvános helyeken, kaszinókban, kávéházakban magyarul ne társalogjanak a tisztek. Ebben a tekintetben ujabb időben javulás következett be. Hogy bírálatom tárgyilagos legyen, a haladást ebben az irányban elismerem, sőt hozzá teszem, hogy ismerek közös hadseregbeli magyar ezredeket, a melyeknek tisztiétkezdéi, kaszinói, magyar hírlapokra, is előfizetnek, magyar hírlapokat is olvasnak, az illető ezredesek pedig intik a tiszt urakat, hogy tanulják meg a legénység nyelvét, a magyar nyelvet, és iparkodjanak a legénységben a nemzeti önérzetet kifejteni, mert ez nevezetes katonai tényező. Örvendetesnek tartóin, hogy a közös hadseregnek legalább némely ezredénél a hangulat és a szellem erre vonatkozólag javul. Azt azonban, t. ház, szomorúan kell konstatálnom, hogy a mily mértékben javultak az állapotok ebben a tekintetben a közös hadseregnél, majdnem ugyanolyan mértékben romlottak a viszonyok a honvédségnél. (Igaz! a szélső baloldalon.) Boldogult gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ós volt honvédelmi miniszter idejében, a ki a honvédséget szervezte, ki volt adva irányadó eszméül, hogy ő azt akarta. hogy a, lionvódtiszti kar a magyar állameszmének is legyen képviselője és nemzetiségi vidéken szemmel látható jelképe, a társadalomban közreműködő tényezője a magyar állameszme ós a nemzeti nyelv terjedésének. Ezért cselekedte boldogult gróf Andrássy Gyula azt, hogy oly hírhedett pánszláv fészkekben, a milyen Jolsva, Budetin, Rózsahegy, Beszterczeradvány, Trencsón, Nagyszombat, stb. honvédzászlóaljakat helyeztetett el. Ezért jelölte ki. hogy Orsova városába okvetlenül kell honvédzászlóaljnak jönni, hogy az az utazó, a ki bejön az országba, lássa a magyar állameszme képviselőjót a magyar ruhájú és magyar nyelven beszélő honvédcsapatban; ezért jelölte ki Pancsovát, Újvidéket a honvédcsapatok székhelyéül, hogy benne a honvédség és a honvédtisztikar úgy szerepeljen, mint a magyar állameszme és a magyarosítás terjesztője. Ezeket a dolgokat igen jól tudom még boldogult Hollán altábornagy és Szende Béla miniszter idejéből, hogy Andrássjmak intencziói ilyenek voltak és el nem tért attól, hogy a honvédtisztikar a magyar állameszme ós a nemzeti nyelv terjesztője legyen. És most: mit tapasztalunk, t. ház ? A legtöbb helyről elvitték a honvédcsapatokat, és a magyar állameszme látható képviselői többé nem léteznek Budetinban, Nagyszombatban és más oly helyeken, a hol a honvédtisztikar nevezetes faktor volt a magyar társadalomban, a magyar nyelv terjesztése körül. Persze katonailag indokolják, hogy a zászlóaljakat össze kell vonni ezredekké, mert akkor jobban lehet gyakorolni, holott ez a gyakorlatok és fegyvergyakorlatok alkalmával is megtörténhetik ós nem kellett volna e miatt ezen honvédcsapatokat azokról a veszedelmes helyekről elvonni. De úgy látszik, hogy azon nagyobb helyeken is, ha nem is imperative, de legalább buzdításul ki van adva az ordre és meg van adva az irány a közös hadseregből nagy számban átvett törzstisztek által, hogy a német nyelvben minél inkább gyakorolják magukat, annyira., hogy nagyobb helyeken a kávéházakban megszoktuk már, — ón ugyan mindig idegenkedem tőle •—• hogy a honvédtisztikar tagjai egymás közt németül beszélnek. Ujabb időben ez nagyon gyakori tünemény, sőt az államtitkár úr múltkor meg is dicsérte ezért őket, Tóth Jánosnak adott válaszában, ós azt mondta, hogy ennek így kell lenni. Megvallom, hogy ezt germanizácziönak és sajnos felfogásnak tartom, mert ha nem is baj, ha a honvédtiszt tud öt-hat nyelvet, a mint a t. államtitkár úr ezt magáról elmondta, hogy ő mégis megmarad magyar embernek, és én is tudok néhányat ós megmaradtam annak, de ez nem minden embernél van így ós különösen az a faja a katonaságnak, a melyet nemzeti pénzen fizetünk, a mely a magyar alkotmányra esküt tesz ós a melynek szolgálati nyelve a magyar, ne tüntessen nyilvánosan a német nyelv tudásával, mert ezt nem tartom az ő hivatásának. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) t Azt is követelték itt, hogy némely szolgálati branche, mint például a móneskarok legénysége is, a honvédelmi miniszter úr alá helyeztessék és ne a közös hadsei-egből ujon-