Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-672
78 ( >72. országos ülés 1901. márczius 2-án, szoiiibatou. hogy a honvédséget mi oly nemzeti intézménynek tekintjük, a melynek legalább szolgálati nyelve magyar kellene, hogy- legyen, a mely intézmény tagjai a törvényekre, az alkotmányra esküt tesznek ; oly nemzeti jellegű intézménynek tekintjük, mondom, azt, a metyből mi mindig óhajtottuk és óhajtanok az önálló magyar nemzeti hadsereg ( kifejlődését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És épen azért sohasem mulasztottunk el egyetlenegy alkalmat sem arra, hogy kifejezzük azon óhajunkat, bárcsak a honvédség mostani csonka mivoltából kibontakozhatnék és mielőbb magyar tüzérséggel ós műszaki csapatokkal láttatnék el. (Mozgás jobbfelől.) Hiszen talán nem méltóztatnak kétségbe vonni, hogy ezen katonai ügyeket és ezen alkatrészek kérdését valamennyire én is ismerem,de kérdem, mik szoktak az ellenészrevételek lenni? Hogy bizonyos műszaki elemek mindig vannak a századoknál ; egy pár ásós, kapás, ács stb. azután tüzérség is rendeltetik ki a közöshadseregbeli ezredekből a honvédség mellé, mozgósítás ós gyakorlatok alkalmával is. Hát hiszen én ezt nagyon jól tudom, azonban mégsem honvédtüzérség az, mert a t. miniszter urak sem fogják tagadni, hogy a közös hadsereg tűzércsapatai a magyar törvényekre és az alkotmányra esküt nem tesznek, tehát esetleg még a honvédparancsnokok vezényletének az engedelmességet is megtagadhatnák, — jöhetnének olyan idők, — ós akkor a honvédség egyszerre tüzérség nélkül maradna, még ilyen póttíízórség nélkül is. Én nem szívesen tenném ezt fel, de tárgyilagosan beszélvén, a lehetőséget hozom fel. hogy megtörténhetik. És egyáltalában a véderő és a haderő fogalma, ha a maga egész szervességében tekintjük, feltételezi, hogy tűzérkarral és műszaki karral ellátva legyen, mert az egységesen az idegen csapabtestekből odavezényelt tisztikar a mi csapatainkkal oly egységesen, mintha sajátja volna, sohasem fog működhetni. Egy, a katonai ügyekben jártas ember ezt el nem tagadhatja. Mi tehát ragaszkodunk ahhoz, hogy a honvédség tüzérséggel is elláttassák, és a mint többször kifejeztük a házban, ez a párt az erre vonatkozó költségeket megszavazni nem A r olt idegen, ha mi egy önálló, mag3 r ar honvédtűzérséget kaphatnánk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek az intézménynek a hiányát hangsúlyoznunk kell ezúttal is. T. ház! Az előbb — beszédem elején •— kellő tisztelettel és elismeréssel nyilatkoztam az igen tisztelt honvédelmi miniszter úrról, mint magánegyénről, mint tiszta jellemről, mint szeretetreméltó egyéniségről, azonban azt is elismerem, mert tárgyilagosan bírálok, hogy ha a honvédségnek ő alatta való fejlődését tekintjük, — eltekintve annak bizonyos irányzatba vonásától, — a honvédség harczkészsóge az ő vezetése alatt nevezetesen emelkedett. Ezt is, mondom, szívesen , elismerem. A gyakorlatok legalább azt bizonyítják, hogy honvédcsapataink nem állanak a sorhadbeli csapatok megett harczkószség tekintetében, vagy ha állanának is, csak nagyon kevéssé állanak megette; de én azt állítom, hogy egyenlő színvonalon vannak kiképezve. Méltóztassék tehát belátni, ós kegyesen megengedni, hogy ebben a bírálatomban is objektíve járjak el, midőn a miniszter úr érdemeit a honvédség harczkószségét illetőleg* is készséggel elismerem. Azonban ép azért teljesítem ellenzéki tisztemet, midőn a meglevő intézmény hiányait is a ház elé tárom, hogy azokon a hiányokon segíteni lehessen, ós a mi észrevételeinket a. t. ház és a t. miniszter úr ismerhesse meg. Bizonyos irányzatról beszéltem, a mely a , miniszter úrnak a harczkészsógre vonatkozólag különben elismerést érdemlő törekvése közben nyilvánul, ez az irányzat pedig az, — nem titok senki előtt — hogy a honvédséget mindinkább amalgamizálni és összeolvasztani óhajtják a közös hadsereg intézményével. Ennek újabban mind szembetűnőbb jelei mutatkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen az utóbbi évben hozatott be a közös vezérkari tisztek intézménye; ez megint egy nevezetes lépés arra, hogy a magyar honvédség nemcsak a véderőnek, de magának a közös hadseregnek ingrediens részévé tétessék. Be fogom bizonyítani. Azt állítják, hogy a honvédtisztikarból magából kellő számmal talán képzett vezérkari tisztek nem is állanának ki. Én a mennyire ismerem a honvódtiszti kart ós annak jeles tagjait, ezt tagadásba merném vonni és állítom, hogy ennek a honvódtiszti karnak kebeléből is kikerülnének a vezérkari tisztek; mindazonáltal igen számosakat az újonnan felállított vezérkari intézmény szerint a közös hadseregből nemcsak áthelyeztek, hanem szolgálatba vezényeltek, a mi között pedig különbség van. (Zaj. Elnök csenget.) Igen kérnék egy kis csendet, mert csak nem rég lábolva ki egy betegségből, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a diskurálókat túlkiabálhassam. (Halljuk Halljuk!) Hát mondom, a vezérkari intézmény a legújabb jele az összeolvasztó iránynak. Vannak vezérkari tisztek, a kik megtartották közös hadseregbeli jellegüket; átvezényeltettek a honvédséghez, hogy mozgósítás esetére itt működjenek a honvédparancsnokok mellett és I a csapatok stratégiai mozdulatait stb. kidől-