Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-671

74 (!71. országos ülés 1901. márczins 1-én, pénteken. vagy azt kiegészítő törvényhozási intézkedéseket kivan 20; a budapesti kamara által kidolgozott tervezetet"változatlanul egyetlenegy pártolja,, tudniillik a kecskeméti, és talán még a. szegedi lenne hajlandó a javaslatba hozott csekélyebb módosításoktól el állani, 17 vidéki kamara, nagyobbrészt lényeges és az alapelveket érintő módosításokkal fogadja el; kilenez még módosítással sem. De mik legyenek ezek a módosítások? Ezt a kérdést ki fogja eldönteni ? Én fogom eldönteni, vagy az egj^es kamarák fogják az egyéni jogokba mélyen belenyúló intézkedéseket megtenni? Ez lehetetlen. Azért e javaslatot még bizottsági tárgyalásra sem ajánlom; (Helyeslés.) mert nincs is úgy megszövegezve, hogy a tárgyalás egyáltalában ereclmómn-e vezethetne. A bizottságnak akkor az egész nyugdíjintézet kérdését, a nyugdíjintézet alapszabályait is meg kellene alkotnia.; így ez a. javaslat nem fogadható el. Kérem tehát a, t. házat, méltóztassék a javaslatot tárgyalás nélkül félre tenni. (Helyeslés.) Visontai Soma: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak röviden reflektáljak egy-két dologra, mely beszédemben, lígy látszik, félreértésre szolgáltatott okot. (Halljuk!) T. ház! Én nem a. budapesti kamara alapszabályait nyújtottam ma, be. hogy annak a törvényhozás által való elfogadását kérjem; hanem törvényi a, vasla, tómban csak a. keretet kívántam megadni, a melyen belül azután úgy az alapszabályok meg lesznek alkothatok, valamint az intézet is létesülhet, ós az. a mi ezen intézmény megteremtésére czélszerűnek és jónak mutatkozik. Én nem bocsátkozhatom itt a t. miniszter úrral vitába, hogy mi jó és mi rossz az alapszabályokban, mert hiszen annak idejében, ha már az elvi keretet a törvényben megteremtette a. .törvényhozás, módjában lesz a t. miniszter urnak az alapszabályokat elfogadni, vagy nem fogadni el és czélszerü módosításokra óhaját kifejezni. Az alapszabályok fölötti vitatkozás bizonyáfa nem tartozik a parlament elé. Mert annyi .autonómiát csak mégis kivan biztosítani az ügyvédek részére a. t. miniszter úr, ha a. törvény megteremtetik, hogy joguk van nekik az országos nyugdíjintézetet létesíteni, hogy a, hozzájáruló kamarák az alapszabályokat a. maguk czélszerűségi felfogása, szerint létesítsék. Már most miről lehet itt legfeljebb szó? Hogy a. kamarák hozzájárulása olyan legyen, a mely a kamarai tagok intenczióját kifejezi. Ezt a t. miniszter úr úgy érheti el, ha beleegyezik, hogy javaslatom az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák. Akkor a javaslat rövid pótlásával ki lehet azt mondani, hogy például ahhoz, hogy egy kamara csatlakozzék a. nyugdíjintézethez, az összes tagoknak nem egyszerű abszolút többsége, hanem talán kétharmad részének, vagy méltóztassék talán mondani, a. tagok háromnegi^ed részének a szavazata szükséges. Ezzel, azt hiszem, eléggé ki lesz fejezve az, hogy az illető kamara azt az intencziót táplálja, hogy az országos nyugdíjintézethez hozzájáruljon. Egyébiránt a t. miniszter úrnak az az előterjesztése, a melyet most hallottunk, hogy Magyarország 26 ügyvédi kamarája közül csak három van, mely elvileg ellenzi a nyugdíjintézetet, 23 pedig szükségesnek tartja, csak azt bizonyítja, hogy semmi akadály nem forog fenn arra nézve, hogy az általam benyújtott javaslat legalább is az igazságügyi bizottságnak tárgyalás végett kiadassák. Ha a részletek tekintetében merülnek fel eltérések, az nem tartozik a törvény módosítására; az én javaslatom csak azt czélozza, hogy elvileg mondja ki a, törvényhozás, hogy a kamaráknak joguk van az illetékeket kivetni; a módozatok azután a, részletes kivitelre tartoznak. Annyival inkább volna szükséges ós annyival inkább kérem a t. házat, hogy javaslatomat az igazságügyi bizottságnak kiadni méltóztassék, mert a t. miniszter úr kijelentésében nem is biztatott azzal, hogy más úton kívánná a nyugdíjintézet létesítését előmozdítani. (Helyeslés a hal- és szélső halai dalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Csak azt jegyzem meg, hogy köszönettel fogadom a t. képviselő úr kijelentését, hogy módomban lesz az, hogy az alapszabályokat elfogadjam, vagy el ne fogadjam. Annál inkább köszönettel fogadom ezt, mert az elébb azt méltóztatott mondani, hogy megsértettem a. törvényt és az ügyvédi kar autonómiáját azzal, hogy az ügyvédi nyugdíjszabályzatot nem fogadtam el. Ezzel az el vagy el nem fogadási jogommal azonban nem akarok élni, s egy iga.zságügyminiszter sem élhet vele. Mert e kérdések oly mélyen belenyúlnak az ügyvédi kar szervezetébe és oly mélyen nyúlnak bele az egyéni szabadságba, (Igaz! a szélső baloldalon.) hogy ezt sem a miniszterre, (Helyeslés a jobbés baloldalon.) sem a kamara többségére nem lehet bizni. A mennyiben a törvényhozás szükségesnek látja a kötelező ügyvédi nyugdíjintézet létesítését, ő neki kell törvényben megállapítani az elveket. A többi törvénynél is, melyekre a képviselő úr hivatkozott, mint például a munkásbiztosítási törvénynél, a törvényben vannak az elvek megállapítva, a melyek alapján a biztosítás történik. Épen ezért, minthogy a képviselő úr javaslatának nincsen háttere, — hisz a t. kép-